Fekete Zoltán, a PPKE ITK fiatal kutatója szerint jövőbeli kollégáinak kiszámíthatóbb életútja lehet

Fekete Zoltán PhD fokozatát 2013-ban szerezte. A Nemzeti Agykutatási Program csoportalapítási támogatásával tért haza 2015-ben a Freiburgi Egyetem Insitut für Mikrosystemtechnik intézetéből. Azóta vezeti az Implantálható Mikrorendszerek Kutatócsoportot a PPKE ITK berkeiben. Számos magas presztízsű szakfolyóirat és különböző európai kutatási pályázatok rendszeres bírálója.

– 2023 májusában lett tagja a Fiatal Kutatók Akadémiájának, hogyan lehet bekerülni az FKA-ba?

– Az FKA-ba a felvétel évente egy alkalommal egyéni pályázat útján nyerhető el. Az MTA köztestületébe regisztrált fiatal kutatók szavazás útján döntenek arról, hogy a saját szakterületükről pályázó kutatók közül kik legyenek az FKA új tagjai. A kialakuló sorrend alapján az FKA Választási Bizottsága hozza meg a végső döntést.

– Mivel jár, hogy Ön az FKA tagja, milyen kötelezettségei vagy feladatai vannak?

– Az FKA operatív feladatait munkacsoportokon, úgynevezett bizottságokon keresztül végzi. Jelenleg az Életpálya Bizottságban vagyok aktív, ahol a PhD megszerzését követő karrieréveket érintő pályázati lehetőségek véleményezését, kommunikálását végezzük. Emellett posztdoktorok számára meghirdetett alapkutatási pályázatokban igyekszem a szakterületről pályázók mellett mentorként közreműködni. A feladatok a pályázati keretrendszer változásával szintén folyamatosan módosulnak.

– Milyen érzés volt, hogy csatlakozhatott ebbe a csapatba?

– Az FKA egy tudományterületileg rendkívül színes társaság, ahol a társadalomtudománytól az élettudományig minden szakma szereplőinek a véleményét, kihívásait, problémáit megismerhetem. Ez sokat segít a saját nézőpontom formálásában, kiszélesítésében.

– Ön villamosmérnök, hogyan került erre a pályára?

– Bár a szakma mélységeivel még korántsem voltam akkor tisztában, de az általános iskola utolsó éveitől tudatosan erre a pályára készültem. Akkor úgy tűnt, sem a szakmai kihívásokban nem lehet hiány, sem megélhetési nehézségekkel nem kell szembenézni. Ez talán azóta sem változott. A döntést nem bántam meg, bár nem sokon múlt, hogy végül nem repülőgép-műszerészként helyezkedtem el. A célig vezető úton természetesen számos mélyponttal és fordulóponttal szembesültem. A jelenlegi kutatási témámhoz a mikroelektronikai technológia megismerésén keresztül jutottam el, és ma már e technológia biológiai alkalmazásait vizsgálom, elsősorban agykutatási célokra fókuszálva. A kihívások állandóan változnak, de a jó alapok, a mérnöki szemlélet az egész karrier alatt segít minket a jó megoldások megtalálásában.

– Hogyan találkozott először a Pázmány egyetemmel?

– A PhD megszerzése után már felmerült, hogy az ITK-n folytatom, végül a Freiburgi Egyetemre kerültem egy posztdoktori ösztöndíjjal. 2017 végén a Nemzeti Agykutatási Program keretében költözött végül a kutatócsoportom a karra.

– Mit gondol, milyen a fiatal kutatók helyzete ma Magyarországon?

– Saját tapasztalataimból igyekszem kiindulni: lényegesen jobb, mint amikor jómagam voltam PhD-hallgató. Több pályázati és ösztöndíjlehetőség van, illetve az egyetemi és kutatóhálózati szakmai műhelyekben is színvonalasabb munkát lehet végezni a javuló infrastrukturális körülmények okán. Emellett továbbra is látni kell, hogy a fiatal kutatók bérhelyzete a versenyszférához képest továbbra sem mutat megnyugtató trendet. Ezen jelenleg a kutatási projektek terhére igyekszünk javítani, ami komoly nyomást helyez a vezető kutatókra. Látszanak pozitív fejlemények az életpályamodell megszilárdítását illetően, de ezek még csiszolás alatt vannak. Magam is remélem, hogy ezek meggyőzőnek bizonyulnak a fiatalok pályán tartásában.

– A Pázmány mennyire támogató szakmai útja során?

– A kari adminisztrációban egy rendkívül támogató közösséget ismertem meg. Mivel a természettudományos kutatás elég erőforrásigényes, ezért a pályázati tevékenység is intenzív. Intézményi szinten ugyanakkor az ügymenet gyakran kihívásokkal teli, de remélem ezt is sikerül gördülékennyé tenni.

– Szakmailag mit jelent az Ön számára, hogy az akadémia tagja lehet?

– Komoly lehetőséget látok benne arra, hogy az utánunk jövő kutatói generációnak kiszámítható életútja legyen. Az FKA-hoz korábban csatlakozott tagok sokat tettek ezért. Igyekszem ezt az utat folytatni és ezen törekvést támogatni a közeljövőben is.

– Mit tanácsolna a fiatal kutatóknak?

– Mindenképp legyenek kitartóak és keressék a lehetőségét annak, hogy a saját kutatási témájukban el tudjanak mélyedni. Ez elég kompetitív szakma, amelyben az állandó motiváltság, a szorgalom és az eredményorientáltság csak a szükséges bemenetet jelentik, de önmagukban nem elegendőek. Nyitottnak kell lenniük a más tudományterületen dolgozó kollégákkal való folyamatos együttműködésre. Csak az aktív kollaboráció vezet valódi felfedezésekhez.

Forrás és fotó: PPKE

Magyar Kurír