Fél évszázad munkájáért adtak hálát az irotai vasmisén

Csiszárik János papi pályáját segédlelkészként Ózdon kezdte, ahol két évet töltött. Ezt követően 1951-ben helyezték Irotára, itt előbb helyettes lelkész, majd parókus lett. Ötvenegy év papi szolgálat után 2000-ben vonult nyugdíjba. Ezt követően Miskolcra költözött, és az elmúlt évekig aktív tagja volt a miskolc-belvárosi görögkatolikus templomban szolgálatot teljesítő papságnak.

János atyát a jubileum alkalmából az egyházközség, paptestvérei, illetve Orosz Atanáz püspök exarcha személyesen is köszöntötték. A prédikációban a főpásztor János atyát a Jó Pásztorhoz hasonlította, akinek hangját ma is megismerik hívei, és aki igazán „ismeri övéit”. Istennek legyen hála ezért a fél évszázadért, amelyet Irotán tölthetett, és amelynek során a közösség életerős maradhatott. Olyannyira, hogy az exarchátus zsolozsmás táborának, imádságos lelki feltöltődésének helyszíne is lett a település, ahol a megszerzett lelki táplálékból erősödnek a résztvevők, és hazatérve saját közösségeiket is erősítik imáikkal.

A faluban ma körülbelül hatvanan laknak, de a jelenlevőkkel folytatott beszélgetés során a régi történetekből kiderült, hogy az irotai templomépítők fáradságot és anyagiakat nem kímélve valódi hittel építették a templomot. A leszármazottak, akár helyben élnek, akár elköltöztek már, büszkék arra, hogy irotaiak. Az erős hitbeli és településhez kötődő identitást, valamint azt, hogy a faluból sok tanult ember került ki, János bácsi és felesége, Ida néni érdemének tartják. Boldog Gojdics Pál püspök ünnepén (melyet július 17-én ünnepel a görög katolikus Egyház) egy Krisztusnak szentelt életért adhattak hálát az ünneplők.

Magyar Kurír