Feláldozta az életét másokért: Akash Bashir

A húszéves fiatalember a merénylővel együtt halt meg. Pierluigi Cameroni szalézi atya, a Szalézi Család szenttéavatási ügyeinek általános posztulátora szerint Akash cselekedete a hit gyümölcse és kifejezése, amelyet érett és tanúságtétel jellemez. „Akash konkrét, a hiten alapuló elkötelezettséget élt, hogy növelje a békét, az együttélést, az igazságosságot és az irgalmasságot, és ezáltal kiterjeszthesse Isten országát a világban. Csendben és névtelenül teljes mértékben megélte az evangéliumot, odaadással és nagylelkűen élte meg a jelent.”

Akash Bashir a pakisztáni Risalpurban született, 1994. június 22-én. A törékeny gyermek alig élte túl a kedvezőtlen éghajlatot, családja szegénységét és a rossz táplálkozást. Valószínűleg ezek a tényezők befolyásolták fejlődését: négyéves koráig nem tanult meg járni és beszélni; sokáig dadogással küzdött. Risalpurban, a Szent János-templomban részesült a keresztség, az elsőáldozás és a bérmálás szentségeiben. Az egyre gyakoribb terrortámadások miatt a család 2007-ben Pakisztán keleti részére, Pandzsáb tartományba, Lahor városának Juhanabad kerületébe, Akash édesanyja családjának közelébe emigráltak. Édesapja ott talált munkát.

Lahorban Akash 2008 szeptemberétől egy évig a St. Dominic középiskolában, majd egy másik iskolában, 2010-től pedig a lahori Don Bosco ifjúsági központban tanult, amelyet 2000-ben alapítottak a hagyományos iskolákból kimaradó diákok számára. Akash 2011. február 24-ig járt az intézetbe.

A boldoggáavatási ügye érdekében összegyűjtött tanúvallomások szerint egyszerű fiatalember volt. Édesapja engedelmes fiúként, alázatos munkásként, türelmes és mindenekelőtt erős hittel rendelkező fiatalemberként jellemzi. Szülei arra nevelték, hogy egyszerű és kemény munkásemberként, becsületesen, másokat tisztelve éljen. Barátságos volt, vidám, mindig mosolygós arccal beszélt, és mindig kész volt segíteni – így emlékeznek rá azok is, akik a családi körön kívül ismerték. „Egyszerű, jószívű és ártatlan fiú volt. Mindenkivel nagyon tisztelettudó volt – mondta Akashról volt tanára és szomszédja, Maryam Adrees. – Törődött azzal, hogy mi történik másokkal. Tisztelte az időseket és a kisgyerekeket. Bármilyen munkát adtak neki, azt teljes szívvel-lélekkel végezte.” Soha nem volt igazságtalan senkivel, ellenkezőleg, amikor azt látta, hogy valakivel rosszul bánnak, igyekezett kiállni érte. A családja és a társadalom szolgálatában akarta élni az életét. Mindennel, amije volt, segített a szegényeken és rászorulókon.” Egy muszlim optikus, Naveed úr, akihez Akash a nagymamájával járt szemüveget javíttatni, elmondta: „Minden alkalommal, amikor meglátta a szegényeket, szomorú volt; ha nem volt mit felajánlania vagy adnia, imádkozott értük. Ha éhes is volt, másoknak adta az ennivalóját.”

A szalézi lelkiség nagy hatással volt Akashra; megerősítette a Krisztussal és Máriával való kapcsolatát. A szentmisék előtt mindig megállt a juhanabadi Szent János-templom udvarán található barlangban lévő Mária-szobor előtte egy imára; bekapcsolódott a közösség rózsafüzér imádságaiba a plébánián és a zarándoklatokon. A szaléziaktól azt is megtanulta: a nehézségekkel szemben az a fontos, hogy ne álljon meg, hanem alázattal kitartson a hitben, mások szolgálatára – ismertette a posztulátor.

2015. március 15-én, a lahori Szent János-templomban bemutatott vasárnapi szentmisén fiatal önkéntes biztonsági őrök csoportja őrizte a bejáratot, köztük Akash Bashir. Akash észrevette, hogy egy személy kabátja alá rejtett robbanóanyaggal akar bejutni a templomba. Megállította, és megpróbálta megakadályozni, hogy továbbmenjen. Minthogy másként nem tudta megállítani, szorosan megölelte, és azt mondta: „Meghalok, de nem engedlek be a templomba.” A fiatalember és az öngyilkos merénylő együtt haltak meg. Akash a templomban imádkozó több száz ember, fiúk, lányok, anyák, tinédzserek és felnőttek életét mentette meg.

Pierluigi Cameroni szerint a húszéves Akash Bashir élete példa Lahor, egész Pakisztán és a szalézi világ fiatal keresztényei számára, és áldás a vallási kisebbségek számára. Boldoggáavatási ügye a remény jele, a vértanúságot is vállaló fiatalkori szentség példája. „Akash az első vértanúhoz, Szent Istvánhoz hasonlóan a mennyországot szemlélve halt meg, Krisztus Megváltó áldozatával egyesülve tanúsítja, hogy az erőszakot a szeretet, a halált az élet győzi le – hangsúlyozza a szalézi szerzetes. – Halálával az evangélium e fiatal szolgája azt tanítja, hogy a menny dicsősége, az egész életre, az örök életre szóló dicsőség nem a gazdagság és a hatalom, hanem a szeretet és az önfeláldozás dicsősége.”

A lahori Szent János-templomban Akash halála óta is évente több mint nyolcszáz keresztelést végeznek. Sok fiatal vállal szolgálatot a plébániákon és kezdett el szentmisére járni. A vértanúságot vállaló fiatalember „példakép más fiatalok és más vallású emberek számára, inspiráció a mások szolgálatára és az önzetlen segítségnyújtásra” – fogalmaz Pierluigi Cameroni szalézi atya.

Forrás és fotó: Stefano Lodigiani/Fides.org; Szaleziak.hu

Magyar Kurír