Felavatták Boldog Sándor István emlékhelyét a 301-es parcellánál

Radnainé Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója köszöntőjében elmondta, a Rákoskeresztúri Új Köztemető Nemzeti Gyászparkjába ebben az évben is sok diák látogatott el és emlékezett az 1956-os forradalom eseményire. Mától a Nemzeti Gyászparkba látogatásnak még egy oka lehet. Sándor István emlékhelye ugyanis arra hívja fel a figyelmünket, hogy ha valaki az életét adja a meggyőződéséért, a hitéért, annak az emlékét nem lehet eltörölni.

„A kommunizmus már születése pillanatában megmutatta valódi arcát. A kollektív megbélyegzésen és a gyűlöleten alapuló terrorrendszer már akkor működésbe lépett. A marxi tanok hirdetői pontosan tudták, hogy nem a lét határozza meg a tudatot – ahogyan azt évtizedekig szajkózták –, hanem az, ami a lelkünkben és a szívünkben él” – kezdte beszédét Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója. A kommunisták a hívő emberekben és az Egyházban egyeduralmuk veszélyeztetőit látták. Ezért ítéltek el koholt vádak alapján sok papot, szerzetest és világi hívőt. Közéjük tartozott Sándor István is, aki „minden tudását a hit és a szalézi rend szolgálatába állította”. Életcéljától semmi nem téríthette el. Amikor értesült várható letartóztatásáról, nem hagyta magára tanítványait. Életének utolsó percéig a krisztusi hit tanúja maradt. „Úgy hiszem, ajándékként kaptuk István testvért azért, hogy soha ne kételkedjünk: az Isten szeretete végtelen” – fejezte be beszédét Schmidt Mária.

Ezt követően került sor Boldog Sándor István mártírtársai – Zana Albert, Farkas Ferenc, Hautzinger József, Káldy Gyula és Zalatnai Tivadar – földi maradványainak újratemetésére. A vértanúkat közös koporsóban temették el. Ezután Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek megáldotta a Sándor István tiszteletére állított emlékművet.

A szertartás után kutatási beszámolókat hallgathattak meg a jelenlévők a Nemzeti Gyászpark Látogatóközpontjában.

Ábrahám Béla, a Szent István Magyar Szalézi Tartomány tartományfőnöke köszöntőjében azt emelte ki, hogy e naptól a 301-es parcella nemcsak a szaléziak, de az Egyház „otthona” is lesz, ahol emlékezhetünk a meghurcolt vértanúkra. Boldog Sándor István életéről szólva elmondta, hogy a fiatal szalézi mindig szolgálatra készen állt: ha kellett, sekrestyés volt, dolgozott nyomdában is, de legszívesebben a fiúk nevelésében vett részt. „Boldog Sándor István nekünk, felnőtteknek a nevelés felelősségét, a fiataloknak a növekedés boldogságát adja tovább” – hangsúlyozta Ábrahám Béla.

B. Varga Judit történész, a Terror Háza Múzeum munkatársa előadásában a Sándor István elleni perről beszélt. A koncepció szerint Sándor István beépítette embereit az államvédelembe, a tőlük megszerzett adatokat Ádám László tartományfőnöknek továbbította, aki ezeket eljuttatta a Vatikánba, ahonnan azok Washingtonba kerültek. A per során – melyet Zana Albert köré építettek – 16 embert ítéltek el. Az ő példájuk azt bizonyította, hogy lehetett nemet mondani még az ÁVO-ra is.

Csány Márton, a Don Bosco Szalézi Társasága volt ifjúsági referense volt az, aki Boldog Sándor István ereklyéinek felkutatását szorgalmazta. Mint elmondta, Sándor Istvánnal több könyv is foglalkozott, ezeket olvasva szembesült azzal, hogy a vértanú pontos nyughelyét nem ismerik. A 301-es parcellát felkeresve jutott arra az elhatározásra, hogy Boldog Sándor István maradványainak felkutatását fogja segíteni.

Susa Éva igazságügyi antropológus szakértő előadásában arról beszélt, hogy a sírhelyet először Sándor István testvére, Sándor János kezdte kerestetni 1992-ben. Azt tudták, hogy 1953. június 8-án hat személyt végeztek ki – a börtönadatok csak a kivégzés időpontját rögzítették, helyét nem –, ezen kívül az is kiderült, hogy egy, a börtönben, betegségben meghalt embert is regisztráltak ebben az időben. Ez a személy a 301-es parcellába lett temetve, ezért merült fel, hogy a 2-es sorban keressék Sándor Istvánt és társait. Támpontot nyújtott, hogy a Fő utcai börtönben történt a kivégzés, valamint a temetési rend is – az 5-ös sortól kifelé kezdtek temetni –, ez alapján pedig következtetni lehetett a sír helyére. Kiderült, hogy 1964-ben a 2. sorban exhumálások voltak – eredetileg szociáldemokrata politikusok maradványait keresték –, az ekkor készült dokumentumok is információt nyújtottak. A feltárást az adatok alapján 2018 novemberében kezdték meg. Ennek során a sírban hat személy csontmaradványát találták meg.

Az antropológiai és genetikai vizsgálatokat a Nemzeti Szakértő és Kutató Központ (NSZKK) végezte. Nagy Gábor, az intézet főigazgatója elmondta, hogy a szakértők abban az épületben dolgoznak, ahol Sándor Istvánt kivégezték. Dudás Eszter genetikai szakértő, az NSZKK munkatársa a csontok azonosítását ismertette. A csontokat 2018-ban exhumálták, majd megindult a maradványok beazonosítása. A koponyákat a vizsgálat során három korcsoportba sorolták, majd a combcsontokat a koponyákhoz rendelték. Sándor István 1950-es, és testvére, Sándor János 2003-as levélbélyegének nyálmintája volt a DNS-azonosítás alapja. Miután a DNS rendelkezésre állt, ezeket a csontokban is beazonosították. Így találták meg Boldog Sándor István ereklyéit.

Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke Sára Sándor Feldobott kő című filmjéből idézett: „Számon kérik rajtad a történelmet. Kérd számon a történelemtől az embert és kérd számon magadat is!” Ma számon kértük a történelemtől az embert. A kommunista diktatúra valódi arcára utal a látogatóközpont falának felirata: „Hol sírjaik homorultak”, hiszen az áldozatoknak még a sírjait is igyekeztek eltűntetni. A perek során – köztörvényes bűncselekményekkel megvádolva őket – a hitelüket is le akarták rombolni. „A mi feladatunk nemcsak az, hogy megőrizzük az emléküket, de vissza kell adnunk az erkölcsi tisztaságukat is” – hangsúlyozta Földváryné Kiss Réka.

Az eseményen a Junior Prima díjas Marczibányi téri Kodály Iskola Leánykara énekelt.

Fotó: Lambert Attila

Baranyai Béla/Magyar Kurír