Szeptember 19-e (és az azt követő néhány nap) újabb gyásznapként vonul be az örmény nemzetiségűek történelmébe: Hegyi-Karabah de facto állam ellen ezen a napon katonai támadást indítottak az azerbajdzsáni haderők. A korábbi tűzszünetet és viszonylagos békét felváltotta a menekülés és a halál. Az itt élő örmények azoknak az őskeresztényeknek az utódai, akik Krisztus követői voltak a kezdetektől. Most templomaikat, otthonaikat hátrahagyva menekültek el hazájukból néhány nap leforgása alatt, ha tudtak, akik tudtak. Sokan, köztük gyermekek is odavesztek.
A liturgiát Molnár Zoltán parókus végezte, a tanítást Szocska Ábel püspök mondta. Prédikációjában az apostoli szakasszal kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy napjainkban is mennyire élő a keresztény felekezetek párbeszéde, az egymás iránti felelősség. A felolvasott evangéliumi szakasz is arra tanít, hogy azt tegyük másokkal, amit szeretnénk, hogy velünk tegyenek.
A keresztényüldözést megélő örmény testvérek helyzetére egy rövid levélváltás segítségével világított rá, mely Szuromi Szabolcs Anzelm premontrei szerzetes, Közel-Kelet-kutató és II. Karekin, az Örmény Apostoli Egyház pátriárkája között zajlott le a közelmúltban.
A halottakról való megemlékezés a népirtás áldozatainak emléket állító örmény kereszteskő előtt, a templomkertben történt, ahol a város örmény nemzetiségi önkormányzata rendszeresen közösségi alkalmakat szervez az örmény elszármazottaknak.
Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria






















