Pécsi egyetemisták kérdéseire válaszolt Felföldi László püspök

A Ferences Rendtartomány 1998. január 1-jétől vette át a Pécsi Egyházmegyétől a Collegium Seraphicum fenntartását, mely 1990-ben az országban elsőként kezdte meg működését az egyházi felsőoktatási kollégiumok közül. Jelenleg mintegy száz keresztény egyetemista fiatal lakik az intézményben.

A fenntartó célja a nyugodt tanulás, a hitbeli gyarapodás, valamint a szabadidő kulturált eltöltése feltételeinek biztosítása a lakók számára. A kollégium épülete Pécs belvárosában található. Az intézmény kápolnája a nap huszonnégy órájában nyitva áll bárki előtt.

A március 1-jén tartott kötetlen beszélgetés elején Felföldi László püspök a sziklára épített ház (Mt 7,24–27) példázatából kiindulva azt hangsúlyozta, hogy a teljes élet alapja az emberi megalapozottság.

Sem világiként, sem papként, sem házasként, sem egyedül élőként nem lehetséges kiállni az élet viharait, ha a test, a szellem és a lélek egységében nem áll szilárdan

– hangsúlyozta a főpásztor. – Jézus a fenti példabeszédben nem csupán lehetőségként említi a vihar érkezését. A vihar jönni fog minden ember életében, ez nem kérdés. Amikor pedig ránk zúdul, minden erőnkre és felkészültségünkre szükségünk lesz, hogy el ne söpörjön bennünket.

A beszélgetés során szó esett arról, hogy a püspöki szolgálat legnagyobb kihívást jelentő feladata az Egyház új útjainak megtalálása a turbulens módon változó világban. Az élet folyamatosan gyorsuló, egyre radikálisabb változásai közepette nem találunk olyan bevált és régóta működő mintát jószerivel semmire, amelyből egyszerűen levezethetnénk, mit kell tennünk jelen helyzetünkben – szögezte le a megyéspüspök. – Olyan válaszút előtt áll az Egyház, amilyen előtt még korábban soha. Senki sem tudja pontosan megmondani, hogy néz majd ki a világ öt év múlva.

Az információáradaton túl nyakunkon van a mesterséges intelligencia napi használatban való bevetése. Ez nem a tudományos-fantasztikus regények világa, nem a szórakoztatóipar veszélyes tréfája, hanem valóság itt és most. Ki tudja megmondani, mit fog kezdeni a közeljövőben a mesterséges intelligencia az emberrel?

Minden jel arra vall, hogy a jövő világának biorabszolgákra van szüksége, nem pedig saját személyiséggel rendelkező emberekre.

Kiemelten fontos tehát, hogy emberileg helyünkre kerüljünk, függetlenül gyermekkorunk esetleges traumáitól (szülők válása, hibás nevelési gyakorlata stb.)

– emelte ki Felföldi László.

Felelősek vagyunk saját magunkért. Egy fiatal nem mutogathat folyton visszafelé. Vannak kérdések, ilyen a párválasztás, a hivatás és a munka, melyekben saját döntést kell hozni; szülők, rokonok, barátok hozzászólhatnak, de a döntést az érintettnek kell meghoznia, és a döntéssel járó következményeket vállalnia.

Meg kell tanulni méltósággal, szerényen győzni, és emelt fejjel, megbékélten veszíteni.

Mindkét szituáció veszélyt hordoz magában. A helyes kezelés megtanulásában nagyon sokat segítenek a sportok; a sakknak pedig egészen különleges hatása van, hiszen ott a játék közben az értelmes, de első ránézésre fájdalmas áldozathozatalt is meg lehet tanulni – mondta a főpásztor. – A gazdag ifjú (vö. Mk 10,17–22) például, aki nyerésben volt, mindent jól csinált addig, amíg Jézus tanácsára nem volt képes a sakk szerinti „vezéráldozatra”, arra, hogy szétossza vagyonát, és kövesse Jézust. Ennek következtében elvesztette a teljes játszmát.

A kollégisták kérdéseire válaszolva a megyéspüspök hangsúlyozta: nincs olyan reménytelen ember, akiről akár a gyógyászatban, akár a büntetés-végrehajtásban le kellene mondani. A segítség módjának természetesen alkalmazkodnia kell a megoldandó problémához; ámokfutót például nem lehet szabadon engedni. A különböző függőségekkel foglalkozó intézmények munkájában van egy közös pont: segítségüket a bajbajutottnak kell kérnie; ezt senki sem teheti meg helyette. A segítségnyújtás során azt is megtapasztalhatjuk, hogy a bajban levőnek saját erőből kell újra fölépítenie magát, az intézmények munkatársai csak segítséget, támogatást tudnak ebben nyújtani.

A 90 perces beszélgetésen részt vevő egyetemisták arról is kérdezték Felföldi László püspököt, hogy a hivatalával együtt járó gyakori protokollrendezvények, találkozók és egyéb programok mellett van-e szabadideje, tudja-e ápolni személyes, baráti kapcsolatait. A főpásztor elmondta: mint minden embernek, neki is szüksége van feltöltődésre, ezért szokott – egy püspöktársát idézve – „embertelen”, azaz embermentes napokat tartani, amikor nem találkozik senkivel. Ilyenkor szívesen gyalogol a természetben, szigorúan egymaga.

A barátságok nagyon fontosak egy pap számára is, nem csupán más papokkal, hanem emberileg inspiráló házaspárokkal is adott esetben – tette hozzá Felföldi László pécsi megyéspüspök. – A baráti találkozásoknak az a közös jellemzője, hogy utána mindegyik résztvevő több lesz, többként, jobbként folytatja életét. A főpásztor hozzáfűzte, hogy szívesen találkozik bárkivel, aki a saját életét komolyan veszi és éli. Azt vallja, hogy az ilyen találkozások alkalmával mindig tanul valamit az illetőtől, függetlenül attól, hogy egyszerű kétkezi munkásról vagy egyetemi tanárról van szó.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír