Felmutatta a saját névjegyét az Egyház: ezek vagyunk – Szalóki Ágival tekintettünk vissza a NEK-re

– Milyen érzésekkel gondol vissza a kongresszusra?

– Nagyon büszke vagyok arra, hogy a kongresszust Budapesten rendezték meg. Ez a világesemény arra volt hivatott, hogy minden hívő és jóakaratú embert megszólítson, és hirdesse Jézus Krisztust, dicsérjük az Úristent. A mai világban, amikor a legtöbb hirdetésnek semmi köze nincs a transzcendens dolgokhoz, csak a jóléthez, a szórakozáshoz és az anyagi javakhoz, különösen nagy jelentősége van egy ilyen rendezvénynek, mely valami egészen más dimenzióba hív.

Úgy látom, a kereszténységet az utóbbi időkben módszeresen támadják, és bizony divatba jött az általánosítás: a kereszténység, illetve minden keresztény hívő gúnyolása. Így éltem meg azt, amikor egy karikatúrán Jézus Krisztust a kereszten a függőséggel hozták összefüggésbe, és ez volt a humor forrása. Ezt éltem meg akkor is, amikor fehér hetero keresztény embereket rémisztő képződménynek neveztek. Akárhogy csűrnek-csavarnak és magyarázzák a magyar nyelvet azok, akik ezt elkövették, ez így történt. Nem véletlen, hogy a magyar püspöki konferencia is elhatárolódott ezektől a jelenségektől.

A támadások engem még inkább megerősítettek a hitemben és abban, hogy bátran ki kell állni a hitvallásunkkal. Minél jobban bántanak, annál büszkébben és Jézus Krisztushoz méltóan kell jelen lenni.

Az eucharisztikus kongresszus arról is szólt, hogy vagyunk – nemcsak Magyarországon, hanem világszerte. Nagyon örülök, hogy ilyen sokan eljöttek rá.

– A személyes életében mit jelentett a kongresszus?

– Hosszú évek belső fejlődésének az eredménye, hogy újra közel kerültem a vallásomhoz és a Jóistenhez. Csodának tartom, hogy édesanya lehetek, és azt vallom, hogy a Jóisten meghallgatta az imáimat. Az is ajándék, hogy a NEK hírnöke lehettem úgy, hogy fokozatosan tértem vissza a hitemhez, hiszen gyerekkorom óta nem gyakoroltam.

– A kongresszus eseményei közül a családi napon Ön is fellépett a Margitszigeten. Milyen programokon tudott jelen lenni, és mit adtak ezek Önnek?

– Az elmúlt hónapokban interjúkat adtam, a Facebookon népszerűsítettem a rendezvényt. Manapság, amikor információrengetegben élünk, és programok ezreivel bombáznak minket, elég nagy kihívás, hogy az ember a személyes hitéről beszéljen, és szeretettel hívjon meg másokat egy olyan rendezvényre, melynek középpontjában Jézus Krisztus áll. Örömmel tettem mindezt, és az emberek részéről is nyitottságot és érdeklődést tapasztaltam.

Felemelő volt a nyitómise, amelyen személyesen részt tudtam venni. Zenészként nem csoda, hogy az énekek nagyban segítettek az átlényegüléshez és ahhoz, hogy átérezzem és megértsem az evangélium szavait. Nagyon szép volt, ahogyan Sapszon Ferenc és a karnagyok összeállították ezt a műsort, és a kórusok szinte egy emberként énekeltek. „Forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet” – énekeltük, és ez az egység a kórusoknál nagyon szép harmóniában meg is valósult.

A családi napon jó érzés volt látni, milyen nyitottság és érdeklődés van a jelenlevőkben. Ha jól tudom, a záró sajtótájékoztatón el is hangzott, hogy a bíboros úr és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megfontolja, hogy pünkösdkor is legyen egy hasonló esemény. A Margitszigeten azt tapasztaltam, nagy az igény arra, hogy a kulturális, zenei és irodalmi programok összekapcsolódjanak a hit tematikájával; hogy találkozhassunk személyesen szerzetesekkel, papokkal, keresztény szemléletű civil szervezetekkel, és ők is megmutathassák magukat időről időre – élő kapcsolat, párbeszéd alakuljon ki velük. A szép zenék és értékes előadások mellett legyen valami pluszjelentése is az együttlétnek. Kifejezetten felemelő élmény volt a családi nap nekem, aki szinte az egész életemet ilyen rendezvényeken töltöm.

A zárómisén személyesen nem vettem részt, mert még nincs öt hónapos a kisfiam, és úgy ítéltem meg, hogy inkább a televízió képernyőjén keresztül követem a szentmisét – de így is nagy élmény volt, ölemben a kisfiammal. Örültem annak, hogy Ferenc pápának jó benyomása volt Magyarországról. Természetesen magát a szentbeszédet is még jó párszor el fogom olvasni, hogy megértsem minden szavát.

– Ön miben látja a NEK jelentőségét?

– Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon tartalmas hét volt.

Az ezeréves Magyar Katolikus Egyház és a kétezer éves katolikus Egyház felmutatta a névjegykártyáját.

Jézus Krisztus azt mondta magáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Ez egy nagyon esszenciális mondat. A Katolikus Egyháznak ez az egy hét ugyanígy egy nagyon esszenciális bemutatkozása és megnyilvánulása volt: ilyen sokszínűek vagyunk, ilyen sokfélét csinálunk, ezek vagyunk.

– Mi volt a hét csúcspontja?

– Nekem nagyon jó érzés volt annyi emberrel együtt részt venni a nyitómisén, együtt imádkozni és szentáldozáshoz járulni. Nem egy hétköznapi élmény volt! Beszélgettem ismerősökkel, akik az Andrássy út mellett álltak, a Bajza utcában. Beszámoltak arról, hogy fiatalok, idősek, családok kisgyerekekkel ebben a nagy melegben mindenféle zokszó és panasz nélkül méltósággal, szeretetben és csendben vettek részt a szentmisén. Ez önmagában nagyon felemelő. Számomra azt mutatja, amiről József Attila ír A számokról (1924) című versében:

„Vegyetek erőt magatokon
És legelőször is
A legegyszerűbb dologhoz lássatok –
Adódjatok össze,
Hogy roppant módon felnövekedvén,
Az Istent is, aki végtelenség,
Valahogyan megközelítsétek.”

Sokféleképpen tudnak az emberek összeverődni nagy tömeggé. Tudnak agresszívak lenni, megbotránkoztatni, de az, ami ebben a tömegben történt, úgy gondolom, eljutott a Jóistenhez, mert annyira bensőséges volt.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita, Lambert Attila

Magyar Kurír