Félni vagy szabadnak lenni – Szenvedélybetegek zarándoklatát tartották Máriagyűdön

A szentmisén, valamint a zarándoklat keretében megtartott, szenvedélybetegeket és hozzátartozóikat megszólító előadáson és csoportos beszélgetéseken mintegy 150-en vettek részt és adtak hálát a szenvedélyeik rabságából történt szabadulásért, jelképesen a kegytemplom oltárára helyezve terheiket és Mária közbenjárását kérve gyógyulásukra.

Fazekas György szentbeszédében mindnyájunk életpéldájából merítve felhívta a figyelmet arra, hányszor éljük át, hogy amikor félünk és szorongunk, akkor nem élünk igazán, mert a félelem börtönében vagyunk. A félelem, a szorongás és a kilátástalanság önmagunk képe, az életünké, amelyben élünk, ami fogva tart bennünket.

A lelkipásztor arra buzdította a zarándokokat, hogy örüljenek annak, amijük van, és vegyék észre, amit kapnak Istentől, vegyük észre, amit kapunk mindnyájan. Kaptunk életet, egészséget, tehetséget, érző szívet, halló fület, mert mindez Isten szeretetéről szól.

„Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára.” (Jer 1,5) Isten szeretettel szeret minket! Ezt sugározza felénk. Az is egy képesség, hogy tudunk beszélni, vagy hogy hallgatni még inkább tudunk, vagy néha tudunk értelmes kérdést feltenni, hogy érző szívünk van, hogy odafigyelünk a másikra.

Az Istentől kapott adományaink birtokában mindnyájan gazdagok vagyunk. Ezekből lehet meríteni, az örömből lehet élni, a félelemből nem. Ha pedig észrevesszük, hogy mennyi mindent kaptunk, az örömre ad okot, mely egyfajta szabadságot is jelent.

Szabadság arra, hogy kezdjünk az életünkkel valamit, és szabadság arra, hogy ne kezdjük azt összehasonlítgatni másvalaki életével, aminek csak egy kis szeletét látjuk, és mely mögött nem tudjuk, mennyi fájdalom és szenvedés húzódik. Mindenki a saját életét kapta, és mindenki a maga életét éli, nem tudjuk a másik életébe belehelyezni magunkat.

Az, hogy ajándékot kaptunk, felszabadít minket, örülünk, és ebből az örömből szabadság lesz. Amely ugyan korlátozott mértékű szabadság, de birtokában szabadon dönthetünk a rossz vagy a jó és örömteli mellett. Gyönyörködünk abban, hogy mennyi mindent kaptunk, és ebből cselekvés születik. Megéljük azt, hogy ez is ajándék, megajándékozottak vagyunk, és ezt továbbadjuk másoknak. Ebből születik az élet, mégpedig sokszoros élet. Mi itt megéltük azt, hogy megszabadultunk, örültünk annak, hogy ajándékba kaptuk a szabadulást, és ezt az örömöt továbbadjuk. A hozzátartozó pedig megéli, hogy elindulhat egy másik úton, és megéli a másként élés örömét.

A döntéshez bizalom kell, merjünk megbízni az Istenben, merjük odaadni magunkat. Nincs más út.

A bizalmatlanságra, a bizonytalanságra gyógyír, hogy imádkozunk. Kérjük Istentől a bizalmat, aki születésünk pillanatától, sőt még előtte szeretett minket, és az életünk minden pillanatában velünk van és segít minket. Ha pedig eddig segített minket, akkor ezután is rábízhatjuk magunkat – hangzott a szónoki buzdítás a szenvedélybetegek máriagyűdi zarándoklatán.

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Fotó: Máriagyűdi kegyhely

Magyar Kurír