Félszáz – Jubileumi kiadvány Bozók Ferenc piarista szerzetes verseiből

A Félszáz (50 év 50 vers) című kötet megjelenése alkalmából készült interjú a szerzővel, melyet a piarista rend honlapja nyomán közlünk.

– Milyen versek kerültek e kis kötetbe, mi alapján válogatta őket?

– Az elsődleges szempont az volt, hogy – a kerek évforduló kapcsán – ötven vers legyen. Összesen huszonöt – azaz épp az ötven fele –, folyóiratban megjelent verseimből válogattam. Törekedtem a témagazdagságra, de nem könnyű kiemelni néhány verset, hiszen csak egy pillanatfelvétel tud lenni az éppen aktuális hangulatom, érzéseim alapján választott művekből. Éppen ezért nagyon szubjektív a válogatás.

– Mikor kezdett verseket írni?

– Kisiskolás koromtól írok verseket, de ami talán fontosabb, hogy a 1990-es évektől publikálok. Első verseim a Keresztény Élet hetilapban jelentek meg. Az egri főiskolai éveim alatt tanáraim, Ködöböcz Gábor, Lisztóczky László és Szentesi Zsolt figyeltek fel a Líceumi Paletta című diákújságban megjelenő verseimre. Ködöböcz Gábor elvitte egyik versemet egy rangos irodalmi lapnak, ahol meg is jelent. Igaz, erről akkor nem is tudtam, csak később szereztem tudomást róla.

– Több verseskötete jelent már meg, de készített interjúkötetet is, Kortársalgó címmel, kortárs költőkkel. Ezek szerint jó kapcsolatban áll jelenkori pályatársaival. Kit emelne ki közülük, kinek a verseit tanítaná szívesen?

– Nem emelnék ki senkit név szerint, mert mindegyikük másért „finom”. Ahogy az eper másként finom, mint a barack vagy az alma. A versek és az interjúkötet mellett különböző tematikus esszéim is jelentek meg. Akadnak köztük könnyedebb, „bulvárosabb” témájúak is, mint például elhízás és súlyproblémák a magyar költészetben, nyugatos költők a mozikban, Jack London kutyái, vagy Columbo felügyelő karakterének irodalmi előzményei.

– Hogy kapcsolódik össze hivatás és költészet az életében?

– Egy ismerős atya mondta a napokban, hogy prédikációimban érződik a költői szemlélet, sok szimbólumot, allegóriát, metaforát használok beszéd közben. A papság és a költészet sokszor találkozott már: Virág Benedek, Sík Sándor, Mécs László, Puszta Sándor, Tűz Tamás, Ágoston Julián vagy Harsányi Lajos. Ha őket nézem, akkor nem tartom magam a klasszikus értelemben papköltőnek. Az én verseimben kevés a tematikailag direkt vallásos szemléletű, egyházias, spirituális írás. Általában az életről írok, de persze egy vallásos embernek minden vers vallásos. Úgy is mondhatnánk: egy ateista számára nincsenek csodák, egy hívő számára pedig minden csoda.

Fentről nézve egész ez a kép.
Szívünk, s mind, ami lent zavaros,
egységes mozaikberakás.
Gyötrelmünk ragyogása.

(Bozók Ferenc: Bizánc)

Forrás és fotó: piarista.hu

Magyar Kurír