Megáldották a kommunizmusban elárasztott Bözödújfalu újjáépített templomát Erdélyben

Az Összetartozás templomára Péter Arthur római katolikus főesperes, Kovács István unitárius püspök és Kató Béla református püspök mondott áldást.

Bözödújfalu immár nemcsak a falurombolás, hanem a közösség kitartásának, összefogásának és újjászületésének jelképe is – hangoztatta Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke a kommunizmus idején elárasztott erdélyi település újjáépített templomának átadása alkalmával szombaton rendezett ünnepségen.

Kelemen Hunor szerint Bözödújfalu története az egész erdélyi magyar közösség számára figyelmeztetés. „Ha nem küzdünk a közös jövőnkért, ha nem vagyunk képesek harcolni azért, ami a miénk, az másnak nem fontos, és akkor összeomlunk, mint a vízmosta templom tornya” – fogalmazott.

Úgy értékelte: az árvíz elleni védekezés csak ürügy volt a kommunisták számára, a Maros megyei települést elárasztó vízgyűjtő megépítésének igazi célja a hagyományos közösség felszámolása volt. „Fölszámolni a hagyományokat, fölszámolni a közösségi életformákat, és létrehozni a gyökértelen, semmihez sem kötődő új embert. Mennyire ismerősnek hangzik, nincs semmi új a nap alatt. Álruhákba bújt 21. századi marxisták ugyanazt tennék velünk ma is” – jegyezte meg.

Kelemen Hunor szerint Bözödújfalu elüldözött, erőszakkal kitelepített közössége békében együtt élő, több felekezetű, igazi erdélyi közösség, amely nem törődött bele a pusztításba: évről évre összegyűl augusztus első szombatján, és nemcsak emlékezik, hanem immár épít is. „Bözödújfalu megmutatta, hogy az épületeket el lehet pusztítani, de a lelket, a hitet nem, a közösséget nem. Bözödújfalu ezért ma nemcsak az értelmetlen, de előre megfontolt rombolás egyik szimbóluma, de mától a kitartás, az újjászületés és a mindent legyőző összefogás jelképe is” – zárta köszöntőjét az RMDSZ elnöke.

Kató Béla református püspök rámutatott: az újjáépített templom nemcsak a víz alá került falunak állít emléket: minden erdélyi magyar zarándokhelye, akinek az elmúlt évtizedekben vagy évszázadban kényszerből el kellett hagynia a szülőházát vagy szülőhelyét, akitől elvették ingatlanát. Lebontásra ítéltek utcákat, negyedeket, főtereket, „hogy eltöröljék mindazt az emléket, amely erre a vidékre jellemző volt egykoron”.

Kovács István unitárius püspök arra figyelmeztetett, hogy sokkal súlyosabb „elárasztás” és falurombolás veszélye fenyegeti a magyar közösségeket, amely az „értékeiből és sarkából kifordult” nyugati világból jön, ezért a székely falvak népének vigyáznia kell arra, hogy ne veszítse el hitét, „lelki tornyait”.

Bözödújfalu 30 éve került víz alá, a vízből kimagasló templomtorony azonban még két évtizedig a falurombolás jelképe maradt. A 2014-ben leomlott templomot most közadakozásból építették újjá. A helyreállítást Csibi Attila Zoltán, a szomszédos Erdőszentgyörgy polgármestere kezdeményezte. Mint mondta: megválasztásakor ő a közigazgatásilag már nem létező Bözödújfalu polgármestere is lett, így nem hagyhatta annyiban, hogy az elárasztott település végképp eltűnjön szem elől, kötelességének érezte, hogy maradandó emléket állítson az Erdőszentgyörgyön menedéket találó bözödújfalusiak szülőfalujának.

Az újjáépítés hírére Kanadától kezdve a Kárpát-medencén át Ausztráliáig mindenhonnan kaptak támogatást. Az Összetartozás templomának alapkövét a 2018-as falutalálkozó idején elhelyezték el. A helyszínen kifüggesztett táblán több mint 500 adományozó neve olvasható, de az építkezést számos névtelen adományozó is támogatta téglajegyek vásárlásával.

A szombati ünnepségen elhangzott: Bözödújfalunak valamikor öt temploma volt, a szombaton felszentelt Összetartozás temploma az egykori település valamennyi felekezetét képviseli. Az elpusztított falu emlékét idéző építmény az egykori, félig beomlott, romos templomot mintázza: a templomhajó nincs befedve, falain Bözödújfalu múltját bemutató kiállítás kap helyet, a toronysisak üvegből készült, távolról csak az látszik, hogy hiányoznak róla a cserepek.

*

Bözödújfalu Erdőszentgyörgytől öt kilométerre, a Küsmöd-patak partján helyezkedett el. Első okiratos említése 1566-ból származik. A falut Bözödről a Küsmöd-patak völgyébe települt családok alapították. Különlegességét az adta, hogy a katolikus, unitárius és ortodox felekezetek mellett székely szombatosok is éltek a településen.

Már a középkorban volt temploma, amely a bözödújfalusi Madonnáról volt híres. A korábbi, középkori helyett 1740-ben fatemplomot, majd 1784-ben kőtemplomot emeltek. A 17. századtól a szombatosok felekezetének egyik központja volt. Itt éltek az utolsó erdélyi szombatosok, amíg 1868-ban többségük zsidó hitre nem tért, megalakítva a Bözödújfalusi Zsidó Hitközséget. A közösség tagjai 1874-ben zsinagógát építettek.

A 20. század harmincas éveiben 50–80 – ebből 32 tisztán szombatos eredetű – családból álló buzgó ortodox zsidó hitközség működött a faluban. A közösség megmaradt tagjait koncentrációs táborban ölték meg a második világháborúban.

A Bözödújfalusi-víztározó (Bözödi-tó) építése 1988-ban kezdődött, a gátépítés azonban már 1975-ben megindult, a falu kitelepítése 1985-ben kezdődött el. A falut 1910-ben 679-en lakták, túlnyomórészt magyarok. 1992-ben még 126 lakosa volt. 1994-re a falucska házai, két temploma, középületei víz alá kerültek, gyakorlatilag eltűnt a település, lakosai elköltöztek.

A falu első világháborús emlékművét 1996-ban kiemelték a vízből, és áthelyezték egy magasabb pontra. A település emlékét egy falmaradványon elhelyezett márványtábla is őrzi.

Forrás és fotó: MTI; romkat.ro; RMDSZ Facebook-oldala; Gönczy Tamás/RMDSZ

Magyar Kurír