Felújították a pusztamérgesi Meszes-keresztet

A kereszt a Meszes családról kapta a nevét, ugyanis vele szemben található a Meszes-tanya; a családfő, Meszes Mátyás állította a keresztet 1910-ben, hogy pontosan miért, azt nem tudni – ismertette Negyela Zoltán, Pusztamérges plébánosa.

A lelkipásztor kifejtette: nem ismerjük a kereszt történetét; legendák vannak: az egyik szerint egy örömteli esemény, a másik szóbeszéd szerint pedig egy gyermek halála miatt állíttatták. A falu krónikáskönyvében sem jegyeztek fel semmit  e kereszt történetéről.

A falu lakossága az elmúlt több mint száz év alatt jócskán kicserélődött – mondta a plébános. – 1910-ben közel ötezren laktak a településen, mára ezer alá csökkent az itt élők száma, akik közül sokan betelepültek.

Az út menti vallási jelkép terméskőből készült; az időjárási viszontagságok miatt idővel letört a felső része, a korpusz, és megindult az alap is, így megdőlt szinte az egész kereszt, a talapzat meg is repedt. Papp Sándor polgármester jelezte ezt Negyela Zoltán atyának, aki gyűjtést indított a plébánián. Végül a hívek adták össze a felújításhoz szükséges összeget.

A hívek ragaszkodnak a jelképekhez, főleg az idősebbek – emelte ki a plébános. – Egyrészt a tájékozódásban is segít, hisz itt van a dűlők határa.

Az ünnepi eseményen a plébános ismét megáldotta a földet és a keresztet.

*

A Néprajzi lexikon szerint út menti keresztek mindazok a szabadtéri keresztek vagy annak nevezett vallásos jelképek, esetleg szoborcsoportok, amelyeket nem az Egyház liturgikus cselekményeinek színterén (templom, kálvária) emeltek. Általában nemcsak útszéleken, hanem nevezetes vagy hangsúlyos helyeken (folyópart, falu széle, a mező, dűlők kezdete, balesetek, katasztrófák színhelye) állnak. Kivitelüket tekintve egyaránt lehetnek vidéki művészek, kőfaragó mesterek, falusi ácsok, faragó specialisták munkái, és öntött, műkő és vaskeresztek is.

Forrás: Délmagyar.hu; Szeged-Csanádi Egyházmegye

Fotó: Karnok Csaba

Magyar Kurír