Felzárkózó településeken élő gyerekeknek szerveztek karitászos tábort a Balatonnál

Mivel a gyerekek ilyen sok helyről jöttek és eleinte jobbára csak a saját településükről érkezőket ismerték, a tábor ismerkedő játékkal kezdődött: a gyerekeknek nem csak bemutatkozni kellett, hanem nevük kezdőbetűjével alliterálva arról is meséltek, milyenek is ők. A rekkenő hőségben szinte elképzelhetetlen lett volna, hogy ne látogassunk ki mindennap a strandra. Vacsora után még hatalmas csocsó- és focibajnokságok zajlottak és persze előkerült a gitár is.

Másnap reggel a zenés ébresztő és könnyed bemelegítés után egy kidobós játékkal indították a napot a táborlakók. A finom reggeli és a szobák rendbetétele után akadályverseny következett, a strand és vacsora után pedig a „zenés zárás Zolival” programban a Jelenlét Pontokon gitárfoglalkozásokat tartó kollégánk körtáncba hívott mindenkit.

Szerdán Sümegre látogattunk, ahol az Afrikárium kitömött vadállatait néztük meg; majd a híres végvárban íjászbemutató, állatsimogatás és a várbörtön bemutatása következett. A kínzókamrában megtudhattuk, hogy réges-régen, a középkorban a káromkodás olyan főbenjáró bűnnek számított, hogy ha valakit rajtakaptak, hogy kétszer mondta ki azt, hogy „fene”, bizony halálbüntetés is várhatott rá. A vár alatti völgyben, amíg a lovagi tornára vártunk, jutott idő egy kis játszóterezésre és fagyira is.

Csütörtökön ellátogatott hozzánk a Mozgó Játszótér és – mint ahogy ez ilyenkor lenni szokott – bekötött szemes labdakeresésre, „békaturmixra”, zsákban futásra és számos koncentrációs és kooperációs játékba hívta a gyerekeket. A játékmester, Tibi bácsi délután a légvárat is felfújta, közben pedig vizeslufi-pingpong kezdődött. Ha valaki esetleg nem ismerné ezt a – feltételezésem szerint hamarosan olimpiai sportági rangra emelkedő – végtelenül szórakoztató és hűsítő játékot, jövőre tartson velünk a Karitász balatonakali táborába, és megtudhatja mi is ez. A záróeste a szinte vérre menő gyerek-felnőtt kidobós visszavágójával kezdődött, focival és zenés mulatsággal folytatódott. Az eszem-iszom, dínom-dánom végén bár tüzet raknunk nem volt szabad, körbeülve „böglyöst” játszottunk. Majd a legügyesebb csapatok és legtisztább szobák díjai és nyereményei mellett kiosztásra kerültek azok az oklevelek is, melyek minden egyes táborlakó legkülönlegesebb és legszerethetőbb tulajdonságát emelték ki a segítőkészségtől a csöndességen és hálásszívűségen át az ezermesterségig.

A pénteki zárónapon – a hét során már szinte rutinná vált – szokásos felelősi rendszerben zajlott a mosogatás, elpakolás, mosdó takarítás és szemétszedés. A hol kissé szomorkás, hol kacagós búcsúölelésekben benne volt a biztos remény: bár a balatoni tábor véget ért, de a Jelenlét Pontokon még sok-sok nyári élmény vár minden résztvevőre.

Szöveg: Decsi-Bíró Adrienn felzárkózási programkoordinátor

Forrás és fotó: Katolikus Karitász

Magyar Kurír