Ferenc pápa: Az Ukrajnában folyó háború hatalmas szégyen az egész emberiség számára!

A gyermekek jogainak világnapja alkalmából, melyet ma tartunk, szeretném bejelenteni, hogy február 3-án itt, a Vatikánban lesz a „Szeressük és védjük meg őket” című világtalálkozó a gyermekek jogairól, sok ország szakértőinek és képviselőinek részvételével. Jó alkalom lesz ez arra, hogy új utakat találjunk annak a sok millió, még mindig jogfosztott gyermek megsegítésére és védelmére, akik bizonytalan körülmények között élnek, akiket kizsákmányolnak és bántalmaznak, és akik a háborúk drámai következményeit elszenvedik. Van egy gyermekekből álló csoport, amely ezt a világnapot készíti elő. Köszönet mindannyiatoknak, aki ezen munkálkodtok! És itt van egy bátor kislány, aki idejön..., most mindannyian jönnek! Ilyenek a gyerekek, egy elkezdi, aztán jönnek mind! Köszöntsük a gyerekeket! Köszönöm, hogy eljöttetek. Szép napot kívánok!

Tegnap volt Ukrajna megszállásának ezredik napja. Tragikus évforduló az áldozatok és az általa okozott pusztítás miatt, ugyanakkor

hatalmas szégyen az egész emberiség számára!

Ez azonban nem tántoríthat el bennünket attól, hogy a meggyötört ukrán nép mellett álljunk, és attól sem, hogy a békéért könyörögjünk, és azon dolgozzunk, hogy a fegyverek átadják helyüket a párbeszédnek, az összecsapás átadja helyét a találkozásnak.

Tegnapelőtt kaptam egy levelet egy egyetemista fiútól Ukrajnából. Ezt írja: „Atyám, amikor szerdán megemlékezik majd a hazámról, és lehetősége lesz az egész világhoz szólni e szörnyű háború ezredik napján, kérem, ne csak a szenvedéseinkről beszéljen, hanem tegyen tanúságot a hitünkről is: ha tökéletlen is, értéke nem csökken, fájdalmas ecsetvonásokkal festi meg a feltámadt Krisztus képét. Ezekben a napokban túl sok haláleset történt az életemben. Olyan városban élni, ahol egy rakéta civilek tucatjait öli és sebesíti meg, megannyi könnycsepp tanújának lenni nehéz. Szerettem volna elmenekülni, szerettem volna újra édesanyja által átölelt gyermek lenni, szerettem volna őszintén csendben és szeretetben lenni, de hálát adok Istennek, mert ezen a fájdalmon keresztül megtanulok jobban szeretni. A fájdalom nem csak harag felé és kétségbeesés felé vezető út; ha a hitre épül, akkor kiváló tanítója a szeretetnek. Atyám, ha a szenvedés fáj, az azt jelenti, hogy szeretsz; tehát, amikor a fájdalmunkról beszél, amikor szenvedéseink ezer napjára emlékezik, emlékezzen a szeretet ezer napjára is, mert csak a szeretet, a hit és a remény ad igazi értelmet a sebeknek.” Így írta ez az ukrán egyetemista fiú.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír