Ferenc pápa: Aki a szegények mellett áll, az nem kommunista – FRISSÍTVE

A Szentatya kiemelte, hogy újra életre kell kelteni a demokráciát, le kell küzdeni az éhezést és a háborút, biztosítani kell mindenki méltóságát, elsősorban a legszegényebbekét és a peremre szorultakét.

A népmozgalmak világtalálkozóján Rómában október 27. és 29. között öt kontinens társadalmi vezetői vannak jelen, akik széles rétegek támogatását élvező mozgalmakat képviselnek. E mozgalmakat olyan emberek hozták létre, akiknek az otthonhoz, termőföldhöz és méltó munkához való elidegeníthetetlen jogaikat aláássák, fenyegetik vagy nyíltan megtagadják.

Peter Turkson bíboros, az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsának elnöke a Szentatyát köszöntő rövid beszédében kiemelte, hogy a vatikáni dikasztérium a Társadalomtudományi Pápai Akadémia és az érintett mozgalmak vezetőivel együttműködésben szervezte a most zajló kongresszust. A találkozó célja, hogy megszilárdítsa a népmozgalmak hálózatát, elősegítse a kölcsönös megismerést és az együttműködést e mozgalmak és a helyi egyházak között, amelyeket a világ különböző részéről érkezett püspökök és pasztorális munkatársaik képviselnek. Mindannyian elkötelezetten dolgoznak az emberi méltóság és az emberi jogok előmozdításáért és védelméért.

A diszkriminációval és igazságtalanságokkal teli globalizált világban arra kaptunk meghívást, hogy hallassuk azok hangját, akiknek szava egyébként nem ér el a társadalomhoz, és ráirányítsuk a figyelmet a kirekesztettek és peremre szorultak millióira. Különösen a földművelőkre, a fiatalokra, a bevándorlókra és a nőkre, akik számos akadállyal találkoznak, amikor emberhez méltó munkát, megművelhető földet és megfelelő szálláshelyet keresnek – fogalmazott köszöntőbeszédében Turkson bíboros.

Ferenc pápa hosszú, szenvedélyes, reménnyel és kritikával teli spanyol nyelvű beszédet intézett az egybegyűltekhez. Az átfogó és mélyenszántó beszéd felér egy, az egyház társadalmi tanításáról szóló kis enciklikával. Argentínában Bergoglio püspökként és bíborosként mindig közel állt a népi közösségekhez, például a papír-újrahasznosítókhoz („cartoneros”) és a földművelőkhöz („campesinos”).  A Szentatya kiemelte a szolidaritás fontosságát, aminek megtestesítői a népmozgalmak, amelyeknek szembe kell nézniük a pénz birodalmának pusztító hatásaival. A szegénység botrányát nem lehet legyőzni a fékentartás stratégiájával, ami a szegényeket pusztán lecsillapítja és ártalmatlanná teszi. Jézus álszenteknek nevezné azokat, akik a szegényeket a passzivitás szintjére alacsonyítják.

A pápa három kulcsszót fogalmazott meg: föld, fedél, munka. „Különös, de amikor ezekről a dolgokról beszélek, valakinek úgy tűnik, hogy a pápa kommunista. Nem értik meg, hogy a szegények iránti szeretet az evangélium középpontja. Tehát a föld, az otthon és a munka szent jogok, ez az egyház társadalmi tanítása” – mondta Ferenc pápa. A „campesinókhoz” intézve szavait aggodalmának adott hangot azért, mert el kell hagyniuk földjüket a háborúk és természeti csapások miatt. Bűnténynek nevezte, hogy milliók éheznek, miközben pénzügyi spekulációk befolyásolják az élelmiszerárakat, ugyanúgy bánnak velük, mint bármilyen más áruval. A pápa arra buzdította a népi mozgalmak tagjait, hogy továbbra is küzdjenek a földművelő családok méltóságáért. Ezután azokról szólt, akik kénytelenek otthon nélkül, hajléktalanul élni. Ezt megtapasztalta Jézus is, aki arra kényszerült családjával együtt, hogy Egyiptomba meneküljön.

Ma olyan hatalmas városokban élünk, amelyek modern, büszke és hiú képet mutatnak magukról. Számos helyet kínálnak fel egy boldog kisebbség számára, de megtagadják az otthont ezrektől, közöttük a gyermekektől. Az igazságtalanságok világában bőségesen jelen vannak az enyhítő kifejezések. Ha valaki nyomorban él, akkor egyszerűen csak azt mondják róla: nem rendelkezik állandó lakhellyel. Egy eufemizmus mögött gyakran bűncselekmény áll. Olyan városokban élünk, amelyek bevásárlóközpontokat építenek, miközben a lakók egy részét a perifériákon hagyják. A pápa dicsérő szavakkal illette azokat a városokat, amelyek követik az integrált településfejlesztést, és kedveznek mások léttere elismerésének.

Nem létezik annál rosszabb anyagi szegénység, mint amelyik nem teszi lehetővé, hogy megkeressük mindennapi kenyerünket, és ezáltal megfoszt a munka méltóságától. Ferenc pápa külön kiemelte a fiatalok munkanélküliségét, hangsúlyozva, hogy ez a helyzet nem elkerülhetetlen, hanem egy társadalmi választás eredménye. Egy olyan gazdasági rendszer következménye, amely a nyereséget az ember elé helyezi, egy olyan kultúra hozza létre, amely az embert fogyasztási cikként selejtezi ki.

Ferenc pápa rögtönzött spanyol nyelvű beszédében utalt Evangelii Gaudium kezdetű enciklikájára, hogy újból elítélje a gyermekek és idősek „kiselejtezését”: És most fiatalok millióit is mellőzik, mivel nincs számukra munkalehetőség. A munkanélküli fiatalok aránya egyes országokban meghaladja az ötven százalékot is. Mindenkinek joga van az emberhez méltó jövedelemre és társadalmi biztonságra.

A találkozón jelen vannak az úgynevezett „cartoneros”-ok, az utcai árusok, akik a papír és más anyagok újrahasznosításából élnek, a bányászok, a földművelő campesinók képviselői, akiktől megtagadják a munka jogát, továbbá azt a lehetőséget, hogy szakszervezetbe tömörüljenek. „Ma szeretnék csatlakozni hozzátok, és elkísérlek benneteket küzdelmetekben” – mondta Ferenc pápa, majd a környezetvédelem és a béke közötti összefüggésről szólt. Megállapította, hogy ez mindenkit érint, nem lehet pusztán a politikusokra hagyni megoldását. Ferenc pápa ismételten kifejtette, hogy részletekben a harmadik világháborút éljük. Elítélte azokat a gazdasági rendszereket, amelyek azért háborúskodnak, hogy biztosítsák a túlélést.

„Mennyi szenvedés, mennyi pusztítás, mennyi fájdalom” – jellemezte a világ mai helyzetét Ferenc pápa. Ma a föld minden részéről, minden nép, minden szív, minden népi mozgalom részéről hallani a kiáltást: „Soha többé háborút!” Egy gazdasági rendszer, amelynek középpontjában a pénz áll, kizsákmányolja a természetet, hogy fenntartsa a fogyasztás féktelen ritmusát. Ebből származnak a klímaváltozás és az erdőirtás pusztító hatásai. A pápa emlékeztetett rá, hogy a környezetvédelemről írja következő enciklikáját, és ebben jelen lesz a népi mozgalmak aggodalma. A pápa ezután feltette a kérdést: hogyan alakultak ki ezek a helyzetek? Azért jönnek létre, mert ez a rendszer kiűzte az embert a középpontból, és helyébe valami mást tett: a pénzt bálványként imádják, és a közöny globalizálódott. A világ megfeledkezett Istenről, aki Atya, így a világ árva lett, mert mellőzte Istent. A pápa arra buzdította a népi mozgalom tagjait, hogy változtassanak ezen a rendszeren, építsenek alternatív szociális struktúrákat. Bátran, de egyben értelmesen kell ezt megtenni. Kitartóan, de fanatizmus nélkül. Szenvedélyesen, de erőszakmentesen.

Nekünk, keresztényeknek szép programunk van: Máté evangéliumának 25. fejezete a nyolc boldogságról – folytatta beszédét a Szentatya. Ferenc pápa ismételten leszögezte a találkozás kultúrájának és minden kirekesztés leküzdésének jelentőségét, és kifejtette, hogy szükség van a mozgalmak szélesebb körű együttműködésére, anélkül azonban, hogy „merev struktúrákat” hoznának létre.

A népmozgalmak kifejezik annak a sürgető szükségességét, hogy új életet kell adni demokráciáinknak, amelyeket gyakran számtalan tényező gúzsba köt. Nem lehet elképzelni a társadalom számára olyan jövőt, amelyben az emberek többsége nem főszereplőként vesz részt. Túl kell jutni a paternalista (állami hatalomtól függő), gyámkodó segélynyújtás fogalmán, és a társadalmi részvétel új formáit kell megteremteni, amelyek magukba foglalják a népi mozgalmakat és erkölcsi energiájuk kisugárzását.

Ferenc pápa végül szenvedélyes hangú felhívással zárta beszédét: „Egyetlen család se legyen hajléktalan, egyetlen »campesino« se maradjon föld nélkül, ne legyen egyetlen munkás sem jogfosztott! Egyetlen személy se nélkülözze azt a méltóságot, amely a munkából származik!”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Zenit

Magyar Kurír