Beszéde elején Ferenc pápa felidézte: az Ágoston-rendi kanonokok konföderációját XXIII. János pápa alapította 1965-ben, azzal a céllal, hogy a Szent Ágoston regulája szerint élő, a világ különböző pontjain működő kanonokrendek kölcsönösen tudják segíteni egymást, és tevékenységüket könnyebben lehessen koordinálni. A római központú konföderáció élén jelenleg Saint-Maurice főapátja, Jean Scarcella áll.
Fontos, hogy a konföderáció elősegíti az egyazon karizmával rendelkező kongregációk közösségét, ügyelve arra, hogy megmaradjon az egyensúly az egyes kongregációk autonómiája és a megfelelő koordináció között – mondta a Szentatya, majd az elszigetelődés veszélyére figyelmeztte a tanács tagjait. „Egy hajóban eveztek (...) senki sem tudja a jövőt egymaga, csak a saját erejéből építeni. A jövő építéséhez szükség van az igazság felismerésére, a találkozásra, a párbeszédre, a meghallgatásra és a kölcsönös segítségnyújtásra való nyitottságra. A találkozás lelkületét kell gyakorolni, amely elengedhetetlen a szindolitás megéléséhez az Egyházban.”
A megszentelt élet olyan, mint a víz, ha nem folyik, megromlik, és elveszti az értelmét; olyan, mint a só, mely ha ízét veszti, használhatatlanná válik – fogalmazott a pápa. –
Szükséges a kezdetekre való emlékezés, de nem szabad leragadni a dicső múlt elmúlása feletti bánkódásnál, együtt kell haladni az idővel. Az emlékezet akkor jó, ha gyümölcsöző, különben múzeumi tárggyá válik,
amely ugyan csodálatra méltó, de arra kevéssé, hogy mások is kövessék. A gyökerek abban segítenek, hogy teljesen és félelem nélkül tudjuk megélni a jelent, és reménnyel tekintsünk a jövőbe.
A szerzetesi élet alapvető szabálya kell hogy legyen, hogy az evangélium szerint kövessék Krisztust, vagyis az evangéliumot mint az élet szabályát fogadják el – szögezte le a pápa. Szent Pált idézve, „élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20), arra buzdította a szerzeteseket, hogy arra törekedjenek, hogy az evangélium legyen vademecumukká, hogy az evangélium élet és lélek legyen számukra, elkerülve annak kísértését, hogy puszta ideológiává redukálják.
Az evangélium mindig arra emlékeztet, hogy Krisztust helyezzük életünk és küldetésünk középpontjába.
Az Istennek szentelt élet az Egyházban születik, az Egyházzal növekszik és hoz gyümölcsöt
– fogalmazott a Szentatya, és Szent Ágostont idézve leszögezte: az Egyházban Krisztust teljes egészében felfedezzük.
A hippói püspök Vallomások című művében kiemeli: Isten önmagáért teremtett minket, ezért szívünk mindaddig nyugtalan, amíg meg nem nyugodhat őbenne. Az Ágoston-rendi szerzetesek így elsősorban az Úr szüntelen keresésének szentelik magukat, mindenekelőtt a közösségi életben. A koinonía, az egymással és Istennel való szeretetközösség tegyen a testvériség építőivé mindannyiunkat – buzdított Ferenc pápa.
„Keressétek az Urat a Szentírás szorgalmas olvasásában, amelyben Krisztussal és az Egyházzal találkozhattok. Keressétek az Urat a liturgiában, különösen is az eucharisztiában, amely az Egyház egységét a szeretet harmóniájában valósítja meg. Keressétek őt tanulmányaitokban és a hétköznapi lelkipásztori tevékenységben. Keressétek őt korunk valóságában, tudva, hogy semmi, ami emberi, nem lehet idegen számunkra. A világiasságtól megszabadulva elevenné tehetjük a világot Isten országának kovászával. Isten keresése Szent Ágoston iskolájában egy belső út, az Úr megismerésének és szeretetének felfedezőútja. A hippói püspök arra hív, hogy találjuk meg önmagunkat benső, lelki életünkben, vagyis ne lépjünk ki magunkból, hanem folyton próbáljunk belépni oda, az igazság ugyanis az ember bensőjében lakozik. Ott legbelül Krisztus világossága megvilágosítja számunkra a valóságot” – hangzott el a Szentatya beszédében.
Ferenc pápa beszéde végén arra buzdította a szerzeteseket, hogy vizsgálják felül karizmájukat és erősítsék meg a szeretetközösséget az apostolok közösségének példáján keresztül, amely az Istenben való végleges és teljes egyesülés előképe.
Fordította és szerkesztette: Gátas Judit
Forrás: Vatikáni News
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria