Ferenc pápa az Angelus előtt: Legyünk az evangélium lámpácskái, vigyünk fényt az embereknek!

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

A nagyböjt második vasárnapja arra hív bennünket, hogy szemléljük Jézus színeváltozását a hegyen, három tanítványa előtt (vö. Mk 9,2–10). Nem sokkal korábban Jézus bejelentette, hogy Jeruzsálemben sokat fog szenvedni, elutasítják és megölik. Elképzelhetjük, mi mehetett végbe akkor barátainak, legjobb barátainak szívében: az erős és diadalmas Messiás képe meginog, álmaik összetörnek, és szorongás tölti el őket annak gondolatára, hogy a Mestert, akiben hittek, megrögzött gonosztevőként megölhetik. És éppen ebben a pillanatban, szorongással a szívükben hívja Jézus Pétert, Jakabot és Jánost, és magával viszi őket a hegyre.

Az evangélium azt mondja: „Felvezette őket a hegyre” (Mk 9,2). A Bibliában a hegynek mindig sajátos jelentése van: a hegy az a magas hely, ahol az ég és a föld összeér, ahol Mózes és a próféták rendkívüli tapasztalatot szereztek az Istennel való találkozásról. A hegyre való felmenetel azt jelenti, hogy egy kicsit közelebb kerülünk Istenhez. Jézus felfelé halad három tanítványával együtt, és megállnak a hegy tetején. Itt átalakul előttük. Sugárzó arca és ragyogó ruhája, melyek elővételezik a Feltámadott alakját, azoknak a rémült embereknek a fényt, a remény fényét kínálják fel a sötétségen való áthaladásra: a halál nem mindennek a vége lesz, mert a halál megnyílik a Feltámadás dicsőségére. Jézus tehát bejelenti halálát, felviszi őket a hegyre, és megmutatja nekik, mi történik majd a halál után: a feltámadás.

Igaz az, amit Péter apostol kiáltva mond (vö. Mk 9,5): Jó dolog az Úrral együtt lenni a hegyen, megtapasztalni a fénynek ezt az „elővételezését” a nagyböjt közepén. Ez arra figyelmeztet, hogy

ne felejtsük el, különösen akkor, amikor nehéz próbán megyünk át – és közületek sokan tudják, mit jelent nehéz próbán átmenni –, hogy az Úr feltámadt, és nem engedi a sötétségnek, hogy övé legyen az utolsó szó.

Időnként előfordul, hogy sötét időszakon megyünk keresztül személyes életünkben, a családi vagy a társadalmi életben, és attól tartunk, hogy nincs kiút. Megrémülünk olyan nagy rejtélyektől, mint a betegség, az ártatlan emberek szenvedése, a halál misztériuma. A hit ugyanazon útján gyakran megbotlunk, amikor a kereszt botrányával és az evangélium követelményeivel találkozunk. Az evangélium pedig arra hív bennünket, hogy életünket szolgálva töltsük és veszítsük el szeretetben, ahelyett, hogy megtartanánk magunknak és őrizgetnénk. Tehát egy másfajta tekintetre van szükségünk, egy olyan fényre, amely mélyen bevilágítja az élet misztériumát, és segít, hogy túllépjünk sémáinkon és meghaladjuk ennek a világnak a kritériumait.

Mi is meghívást kaptunk, hogy felmenjünk a hegyre, hogy szemléljük a Feltámadott szépségét, aki életünk minden töredékében fényt gyújt, és segít, hogy a történelmet az ő húsvéti győzelme felől értelmezzük.

De vigyázzunk: Péter apostolnak ez a „jó nekünk itt lenni” érzése ne váljon lelki lustasággá! Nem maradhatunk a hegyen, hogy egyedül élvezzük ennek a találkozásnak a boldogságát. Maga Jézus vezet vissza bennünket a völgybe, testvéreink közé, a mindennapi életbe. Óvakodnunk kell a lelki lustaságtól: „Szépen elvagyunk az imáinkkal és a liturgiáinkkal, és ez elég nekünk!” Nem! A hegy megmászása nem feledteti el velünk a valóságot; az imádkozás sosem menekülés az élet nehézségei elől; a hit fénye nem arra szolgál, hogy kellemes érzéssel töltse el lelkünket! Nem! Ez nem Jézus üzenete!

Azért kell megtapasztalnunk a Krisztussal való találkozást, hogy az ő fényétől megvilágosítva mindenhová el tudjuk vinni, mindenhol fel tudjuk ragyogtatni ezt a fényt! Hogy fényt gyújtsunk az emberek szívében! Hogy az evangélium lámpácskái legyünk, akik egy kis szeretetet és reményt visznek az embereknek: ez a keresztények küldetése!

Imádkozzunk a Boldogságos Szűz Máriához, segítsen, hogy ámulattal fogadjuk, megőrizzük és másoknak is továbbadjuk Krisztus fényét!

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvérek!

Csatlakozom a nigériai püspökökhöz, és én is elítélem annak a 317 lánynak az aljas elrablását, akiket iskolájukból vittek el, Jangebében, az ország északnyugati részén. Imádkozom ezekért a lányokért, hogy mihamarabb hazatérhessenek. Lélekben közel vagyok hozzájuk és családjaikhoz. Imádkozzunk a Szűzanyához, hogy óvja meg őket! Üdvöz légy, Mária…

Ma van a ritka betegségek világnapja… – [a térre néz], ma ti vagytok itt. Köszöntöm annak a néhány egyesületnek a tagjait, akik ezen a területen dolgoznak, és ma eljöttek ide, a térre. A ritka betegségek esetén a rokonok közötti szolidaritási hálózat, melyet ezek az egyesületek támogatnak, minden korábbinál fontosabb. Segít abban, hogy ne érezzük magunkat egyedül, és hogy ki tudjuk cserélni egymással tapasztalatainkat és jó tanácsainkat. Bátorítom a kezdeményezéseket, melyek támogatják a kutatásokat és az ellátást, és kifejezem közelségemet a betegekhez, a családokhoz, de különösen a gyermekekhez. Nagyon fontos, hogy közel legyünk a beteg gyermekekhez, a szenvedő gyerekekhez, hogy imádkozzunk értük, hogy éreztessük velük Isten simogató szeretetét, gyengédségét… A gyermekekkel való törődésnek az imánk is részét képezi! Amikor megjelennek a betegségek, és nem tudjuk pontosan, mik ezek, vagy amikor meglehetősen sötét prognózist kapunk. Imádkozzunk minden emberért, aki ilyen ritka betegségben szenved, de különösen a szenvedő gyermekekért!

Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, római hívek és más országokból érkezett zarándokok! Mindnyájatoknak jó nagyböjti utat kívánok.

Szeretnék egy böjtöt tanácsolni nektek, olyan böjtöt, amelytől nem éheztek: mondjatok le a pletykáról és a megszólásról. Ez egy különleges módja a böjtölésnek: „Ebben a nagyböjtben nem szólok meg másokat, nem pletykálok másokról…” És ezt mindnyájan megtehetjük, mindenki!

Ez egy kiváló böjt! És ne felejtsétek el, az is hasznos, ha mindennap olvastok egy részt az evangéliumból! Vigyetek magatokkal egy kis evangéliumot a zsebetekben, a táskátokban, és amikor lehetőségetek van rá, olvassátok el belőle bármelyik részt! Ez megnyitja szíveteket az Úr előtt!

Végül kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Áldott vasárnapot kívánok! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír