A jerikói vak történetét magyarázva a pápa megállapította, hogy éppen ez a vak képviseli a Lukács-evangélium szereplőinek első csoportját: Ez az ember nem latolgatott semmit, csak az üdvösséget akarta, szeretett volna meggyógyulni, és ezért olyan erősen kiabált, hogy az áthallatszott az őt körülvevő közöny falán. Végül elérte a célját, mert sikerült Jézus szívének ajtaján kopogtatnia. Az apostolok ellenkeztek ezzel az emberrel, csitítgatták, hogy ne keltsen zavart, és miközben ezt tették, valójában távol tartották az Urat a perifériától.
Ez a periféria nem érhette el az Urat, mert ez a kör, noha jóakarattal, de mégis bezárta előtte az ajtót. Gyakran megtörténik ez velünk, hívőkkel. Rátalálunk az Úrra, és észre sem vesszük, hogy egyházi mikroklímát teremtünk – mutatott rá a Szentatya. – Nemcsak papok, püspökök, hanem a hívek is azt mondják: „Mi vagyunk azok, akik az Úrhoz tartozunk.” De miközben az Úrra figyelünk, nem vesszük észre, mire is van szüksége az Úrnak: nem nézünk rá arra az Úrra, aki éhezik, szomjazik, aki börtönben van és kórházban. Az Úrra, aki kirekesztett. Ez a légkör nagyon sok kárt okoz.
A keserűséggel áthatott, ironikus szavak után Ferenc pápa arról a csoportról beszélt, amely az evangéliumban eleve kiválasztottnak érzi magát: Ők az Úrral vannak, és ezért meg akarják őrizni ezt a kis világot, így mindenkit eltávolítanak, aki megzavarná az Urat, még a gyerekeket is. Elfelejtették azt a szeretetet, amely kezdetben felébredt bennük.
Amikor az egyházban a hívek, a szolgáló papság egy olyan csoporttá válik, mely nem egyházi, hanem egyháziaskodó, mert kisajátítja az Úr közelségét, akkor az a kísértés éri őket, hogy elfelejtik az első szeretetet, azt a csodaszép szeretetet, amit akkor éreztünk, amikor az Úr meghívott és megváltott bennünket, ezt mondva: „Szeretlek téged!” A tanítványok kísértése ez: elfelejteni az első szeretetet, vagyis elfelejteni a perifériákat, ahol korábban voltak, még ha szégyenkeznek is miatta – szögezte le a Szentatya.
Majd így folytatta: A történet harmadik csoportja az egyszerű nép, mely dicséri az Istent a vak gyógyulásáért. Milyen sokszor látunk ilyen egyszerű embereket, sok idős nénit, akik áldozatot hozva mennek el imádkozni a Mária-kegyhelyekre. Nem kérnek előjogokat, csak kegyelmet. Ez a hűséges nép képes követni az Urat anélkül, hogy kiváltságot kérne, képes időt vesztegetni az Úrra, és leginkább ők nem feledik, hogy az egyház a gyerekek, a betegek és a bebörtönzöttek egyháza.
Kérjük az Úr kegyelmét – zárta hétfő reggeli homíliáját a pápa –, hogy legyünk a meghívottak között, de soha ne távolodjunk el az egyháztól. Soha ne lépjünk be a tanítványok egyháziaskodó mikroklímájába, akik eltávolodnak Isten egyházától, mely szenved; kegyelmet, hitet és Isten igéjét kéri. Kérjük a kegyelmet, hogy Isten hűséges népe lehessünk anélkül, hogy bármilyen kiváltságot kérnénk az Úrtól, amely eltávolít bennünket Isten népétől.
Forrás: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria