Ferenc pápa: Az Egyházban ne legyen „fészekmentalitás”, mely bezárkózik és másokat kirekeszt!

Ferenc pápa teljes vasárnap déli beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai liturgia evangéliuma egy rövid párbeszédről számol be Jézus és János apostol között, aki a tanítványok egész csoportja nevében beszél. Láttak egy embert, aki ördögöket űz ki az Úr nevében, de megtiltották neki, mert nem tartozott a csoportjukhoz. Jézus ekkor arra kéri őket, hogy ne akadályozzák azokat, akik jót tesznek, mert ők hozzájárulnak Isten tervének megvalósításához (vö. Mk 9,38–41). Majd figyelmeztet: ahelyett, hogy jókra és rosszakra osztanánk az embereket, mindanyiunknak az a feladata, hogy saját szívünkre vigyázzunk, nehogy engedjünk a rossznak, és megbotránkoztassunk másokat (vö. Mk 9,42–45.47–48).

Jézus szavai végeredményben rámutatnak egy kísértésre és buzdításként szolgálnak. A kísértés arra irányul, hogy bezárkózzunk. A tanítványok meg akarnak akadályozni egy jó cselekedetet, pusztán azért, mert az azt végző személy nem tartozik a csoportjukhoz.

Azt hiszik, „kizárólagos joguk van Jézusra”, és hogy ők az egyedül jogosultak Isten országáért dolgozni. Kedvenceknek érzik magukat, másokat pedig idegennek tartanak olyannyira, hogy ellenségessé válnak velük szemben.

Testvéreim, minden bezárkózás valójában távol tartja azokat, akik nem úgy gondolkodnak, mint mi, és – tudjuk – ez sok rossznak a gyökere a történelemben: az abszolutizmusé, mely gyakran diktatúrákat szült, és sok erőszaké a másként gondolkodókkal szemben.

De az Egyházban is vigyáznunk kell a bezárkózásra. Mert az ördög, aki a megosztó – ezt jelenti a diabolosz szó, „aki megoszt” –, mindig gyanút ébreszt, hogy megossza és kirekessze az embereket. Ravaszul kísért, és megtörténhet az, ami azokkal a tanítványokkal, akik odáig mennek, hogy még azokat is kirekesztik, akik magát az ördögöt űzték ki!

Néha mi is, ahelyett, hogy alázatos és nyitott közösségek lennénk, azt a benyomást kelthetjük, hogy mi vagyunk az „osztályelsők”, és távol tartunk másokat; ahelyett, hogy megpróbálnánk mindenkivel együtt járni, mutogathatjuk „hívő jogosítványunkat”

– „én hívő vagyok”, „én katolikus vagyok”, „én ehhez az egyesülethez tartozom, én amahhoz…”, és „kit érdekel a többi szerencsétlen…” Nem! Ez bűn! – felmutatjuk a „hívő jogosítványt”, hogy ítélkezzünk és kirekesszünk másokat. Kérjük annak kegyelmét, hogy legyőzzük az ítélkezés és a kategorizálás kísértését, és Isten megóvjon bennünket a „fészekmentalitástól”, attól, hogy féltékenyen védjük magunkat a magukat jónak tartók kis csoportjában: a pap a hűséges követőivel, a lelkipásztori kisegítők egymás közt összezárva, hogy senki közéjük ne férkőzzék, a mozgalmak és egyesületek a maguk karizmájába zárkózva, és így tovább. Bezárkóznak. Mindez azzal a kockázattal jár, hogy a keresztény közösségek az elkülönülés és nem a közösség helyévé válnak.

A Szentlélek nem akar bezárkózást; nyitottságot akar, befogadó közösségeket, ahol mindenki számára van hely.

És aztán az evangéliumban ott van Jézus buzdítása: ahelyett, hogy mindent és mindenkit megítélnénk, magunkra vigyázzunk! Az a veszély fenyeget ugyanis bennünket, hogy rugalmatlanok vagyunk másokkal szemben, és engedékenyek önmagunkkal. Jézus arra buzdít, hogy ne kössünk alkut a rosszal, méghozzá megdöbbentő képekkel: „Ha valami benned megbotránkoztat, vágd le!” (vö. Mk 9,43–48). Ha valami fájdalmat okoz neked, vágd ki! Nem azt mondja: „Ha valami megbotránkoztat, akkor állj meg, gondolkodj el rajta, javíts rajta egy kicsit…” Nem!

„Vágd le! Most azonnal!” Jézus ebben radikális, követel, de a mi javunkat szolgálja, mint egy jó orvos. Minden vágás, minden metszés azért van, hogy jobban fejlődjünk és gyümölcsöt teremjünk a szeretetben.

Kérdezzük meg hát magunktól: mi az, ami ellentétes bennem az evangéliummal? Konkrétan mit akar Jézus, hogy kivágjak az életemből?

Imádkozzunk a Szeplőtelen Szűz Máriához, segítsen bennünket, hogy befogadók legyünk másokkal szemben, és éberek önmagunkkal!

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Ma tartjuk az elvándorlók és menekültek világnapját, amelynek idei témája: „Egy mind nagyobb »mi« felé”. Együtt kell járnunk, előítéletek és félelem nélkül, a legkiszolgáltatottabbak: a migránsok, a menekültek, a lakóhelyüket elhagyni kényszerülők, az emberkereskedelem áldozatai és az elhagyatottak mellé állva. Egy mind befogadóbb világot kell építenünk, amely senkit sem zár ki. Csatlakozom mindazokhoz, akik a világ különböző részein megtartják ezt a napot. Üdvözlöm a Loretóban összegyűlt híveket az Olasz Püspöki Konferencia kezdeményezésére a migránsok és menekültek érdekében. Köszöntöm a különböző etnikai közösségeket, akik zászlóikkal jelen vannak itt, a téren, és köszönetet mondok nekik; köszöntöm az Olasz Karitász APRI-projektjének képviselőit, valamint a római egyházmegye migránsokat segítő hivatalát és a Centro Astallit. Köszönöm mindenkinek a nagylelkű elkötelezettségét!

És mielőtt elhagynátok a teret, kérlek benneteket, menjetek oda ahhoz az emlékműhöz – ahol Czerny bíboros áll –, a csónakhoz a migránsokkal, és nézzétek egy kicsit azoknak az embereknek a tekintetét, és

vegyétek észre azokon az arcokon a reményt, amely ma is ott él minden migránsban, a reményt, hogy újrakezdheti az életét. Menjetek oda, nézzétek meg azt az emlékművet! Ne zárjuk be a kapukat reményük előtt!

Közelségemet és szolidaritásomat fejezem ki mindazokhoz, akiket a Kanári-szigetekhez tartozó La Palma szigetén történt vulkánkitörés sújtott. Különösen azokra gondolok, akiknek el kellett hagyniuk otthonukat. Imádkozzunk a Szűzanyához, akit azon a szigeten Nuestra Señora de las Nieves [Havas Boldogasszony] néven tisztelnek, ezekért a megpróbált emberekért és a segítőikért.

Ma Bolognában boldoggá avatják Giovanni Fornasini áldozópapot és vértanút. A jótékonyságban buzgó plébános a második világháború tragikus időszakában sem hagyta magára nyáját, hanem vére ontásig védelmezte. Hősies tanúságtétele segítsen bennünket, hogy bátran szembenézzünk az élet megpróbáltatásaival! Tapsoljuk meg az új boldogot!

Üdvözöllek mindnyájatokat, rómaiak és különböző országokból érkezett zarándokok! Külön üdvözlöm az Opera Don Orione laikus mozgalmát, valamint a rák elleni küzdelemben összefogó szülők és fiatalok képviseletét.

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír