Ferenc pápa: Az egyháztörténetet nem lehet pusztán kronológiai tényekre redukálni

Levelében a pápa kiemeli, hogy az Egyház tanulmányozása túlmutat a dátumok és események memorizálásán. Arról szól, hogy „életben tartsuk a kollektív lelkiismeret lángját”. Ezáltal a hívek tisztább perspektívával tudnak eligazodni a jelenben, amely az Egyház évszázadokon át megélt tapasztalatában gyökerezik – szögezi le a pápa.

A továbbiakban a „dekonstrukcionizmusról” szól, amely a mai kultúrában terjedő jelenség. Az egyetlen dolog, amit a dekonstrukció maga után hagy: „a korlátlan fogyasztásra és az üres individualizmus megnyilvánulásaira való törekvés”. Ezek a tendenciák gyakran úgy jelennek meg, mint „az elvakultság egy formája, amely arra késztet minket, hogy energiáinkat egy nem létező világra fecséreljük, amely hamis problémákat vet fel és a nem megfelelő megoldások felé terel” – figyelmeztet a pápa.

A  Szentatya óva int attól, hogy az Egyházat olyannyira idealizáljuk, hogy elszakadjunk emberi és gyakran hibás útjától. Az Egyház iránti igaz szeretet az Egyház hitelességében gyökerezik, nem pedig egy elképzelt tökéletességben – hangsúlyozza a Szentatya. Rámutat annak fontosságára, hogy szeressük az Egyházat olyannak, amilyen valójában, és kiemeli a kudarcokból való tanulás erejét.

„Az az Egyház, amely még a legsötétebb pillanataiban is tudatában van legmélyebb identitásának, képes megérteni azt a tökéletlen és sebzett világot, amelyben él – fogalmaz a pápa. – A világnak gyógyulást és megújulást hozó erőfeszítései során ugyanazokat az eszközöket használja, amelyekkel önmaga gyógyítására és megújítására törekszik, még akkor is, ha időnként nem sikerül.”

Levelében Ferenc pápa óva int az eltörlés kultúrájától (cancel culture) és a részrehajló történelmi narratíváktól is, amelyek eltorzítják a múltat, hogy igazolják a jelen ideológiáit. Ehelyett kiegyensúlyozott kapcsolatra van szükségünk a történelemmel, felismerve az emberiség legsötétebb korszakait és a rendkívüli kegyelem pillanatait. Az emlékezet „nem akadálya a haladásnak, hanem az igazságosság és a testvériség alapja” – fogalmaz a pápa.

Levelében érinti az egyháztörténet tanulmányozásának több megújításra váró területét, bírálva azokat a megközelítéseket, amelyek az egyháztörténetet pusztán kronológiai tényekre redukálják, és kiemelve a szenvedélyes, elkötelezett történelemtanulmányozás szükségességét. A Szentatya azt kéri, hogy helyezzünk nagyobb hangsúlyt az elsődleges forrásokra, és arra buzdítja a szeminaristákat, hogy mélyen merüljenek el a korai keresztény írások tanulmányozásában.

Személyes és kollektív lelkesedésre van szükség, az evangelizáció iránt elkötelezettek elszántságára”

– írja a pápa. Kiemeli, hogy adjanak nagyobb hangot a peremre szorultak hangjának.

A pápa a vértanúság egyháztörténelemben betöltött meghatározó szerepéről is elmélkedik levelében, emlékeztetve a híveket, hogy

az Egyház gyakran az üldöztetés és a szenvedés pillanataiban lelte meg legnagyobb szépségét, amikor a Krisztusról tett tanúságtétele a legfényesebben ragyogott.

„Maga az Egyház is elismeri, hogy részesült és még mindig gazdagodik ellenségei és üldözői ellenállásából” – állapítja meg a Szentatya.

Levele végén Ferenc pápa hangsúlyozza a történelem tanulmányozásának fontosságát, emlékeztetve a híveket, hogy az igazi tanulmányozáshoz bátorság szükséges, hogy mélyreható kérdéseket tegyünk fel, és ellenálljunk a kulturális konzumizmus zavaró tényezőinek.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír