Ferenc pápa: Az együttérzésre süket városokban halljuk meg a betegek kiáltását

Ferenc pápa ez alkalommal is felidézte az irgalmas szamaritánus alakját, köszöntve az egészségügyi pasztoráció képviselőit, közöttük tizenhárom római kórház igazgatóját, orvosokat és önkénteseket, továbbá a Lazio Sport Club küldöttségét, amely kezdeményezéseivel támogatja az egyházmegyei szervezet munkáját.

A pápa mindazokhoz fordult, akik Rómában a betegeket szolgálva saját szenvedésük tapasztalatát a mások fájdalmához való közelséggé alakítják át. Beszédében három magatartásra összpontosított: közel lenni a szenvedőkhöz, hangot adni a meg nem hallgatott szenvedésnek és a jótékony szeretet kovászának lenni.

Ferenc pápa utalt a betegek világnapja idei témájára, amely a szinódusi út részeként a „Viseld gondját” (Lk 10,35) evangéliumi jelmondat. Lukács evangéliumában (vö. Lk 10,25–37) az irgalmas szamaritánus ezeket a szavakat intézi a fogadóshoz, akire rábízza az általa megmentett sebesültet. A pápa felidézte az evangéliumi jelenetet: egy ember, akit rablók támadtak meg, az út szélén fekszik; az arra járók közönye és érzéketlensége folytán számkivetetté válik, akit mellőznek, semmibe vesznek. Egy arra haladó szamaritánus menti meg, aki szintén sebeket visel.

A megtámadott sebeit a rablók okozták, a szamaritánust pedig azoknak a megvető tekintete sebezte meg, akik csak egy nemkívánatos idegent láttak benne

– elemezte az evangéliumi szakaszt a pápa, levonva a következtetést: egy szenvedőnek egy másik szenvedő iránti érzékenységéből a szolidaritás és a remény története születik meg, amely ledönti az elszigeteltség és a félelem falait. A római egyházmegye egészségügyi pasztorációjának munkatársait is ez a dinamizmus vezeti: a szenvedés tapasztalatát arra használják fel, hogy közeledjenek mások fájdalmához, leküzdve a bezárkózás kísértését – fejtette ki a pápa, majd beszédében Isten Igéjének fényében három magatartásra összpontosított: álljunk közel a szenvedőkhöz, hallassuk a szenvedők meg nem hallott hangját és legyünk a jótékony szeretet kovásza.

Mindenekelőtt arra emlékeztetett, mennyire fontos, hogy közel legyünk azokhoz, akik szenvednek, meghallgatást, szeretetet és elfogadást nyújtva számukra. A pápa itt a közúti közlekedésből vett kifejezéssel élve arra buzdított,

hogy testvérünk fájdalmában lássuk meg az „elsőbbségadás jelét”, és ez a szívünk mélyén kényszerítsen megállásra bennünket, ne engedje, hogy tovább menjünk.

Ha együtt járunk velük, ez segít mindannyiunknak, hogy felfogjuk az élet legigazibb értelmét, ami a szeretet.

Fontos tehát, hogy hangot adjunk annak a szenvedésének, amelyről nem vesznek tudomást, azoknak, akik betegségükben egyedül maradnak, akik nélkülözik az anyagi és erkölcsi támogatást, akik ki vannak téve a kétségbeesésnek és a hit elvesztésének, ahogy ez a fibromyalgiában, (folyamatos kötőszövet- és izomfájdalomban), krónikus fájdalomban szenvedőkkel megtörténhet. Forduljunk kihívással városaink felé, amelyekből olykor kihal az emberség és amelyek süketek az együttérzésre. Igen, sokszor ilyenek a társadalmaink – hangsúlyozta Ferenc pápa. Fogadjuk be a szenvedők kiáltását, és gondoskodjunk arról, hogy az meghallgatásra találjon.

Ne hagyjuk egy szobába bezárva, és azt se hagyjuk, hogy egyszerűen csak „hír” legyen: erősítsük fel személyes és konkrét részvételünkkel.

A harmadik hozzáállásról a pápa megállapította, hogy a jótékony szeretet kovászának lenni egyfajta „hálózatépítést” is jelent. Egyszerűen azzal, hogy megosztjuk az ingyenesség és a kölcsönösség stílusát, mert

mindnyájunknak szüksége van valamire és mindenki adhat és kaphat valamit, még akkor is, ha csak egy mosolyról van szó. És ez egy olyan „hálózatot” növeszt körülöttünk, amely nem elfog, hanem felszabadít,

amely egymást fogó kezekből, együtt dolgozó karokból, imádságban és együttérzésben egyesülő szívekből áll. Ez a háló még a leghevesebb hullámok közepette is szétterül, de nem szakad el, és lehetővé teszi, hogy kihúzza a partra azokat az embereket, akiket az elmerülés és a fulladás veszélye fenyeget. A kezdeményezők példája másokat is bátorít, ahogy ezt a fogadáson jelenlévő betegek, egészségügyi dolgozók és a sport világának tagjai bizonyítják, akiket egyesít az emberek javára való közös elkötelezettség. A hálózatba szerveződés azt jelenti, hogy egy test tagjaiként együtt dolgozunk (vö. 1Kor 12,12–27) – hangsúlyozta a pápa, majd arra bíztatta őket, hogy ha akadályokba és félreértésekbe ütköznek, tekintsenek a szenvedő testvér szemébe és emlékezzenek az irgalmas szamaritánus szavaira: „Viseld gondját!”.

A szenvedő arcában maga Jézus tekint rájuk, aki osztozni akart gyöngeségünkben, törékenységünkben egészen odáig menően, hogy meghalt értünk, és aki feltámadva soha nem hagy el minket! Jézusban találjuk meg az erőt, hogy ne adjuk fel, még a legnehezebb pillanatokban sem – szögezte le a pápa, majd a betegekhez fordult, akiknek hittel megélt szenvedése adott alkalmat erre a találkozóra. Törékenységükben közel állnak Isten szívéhez.

A törékenységek megértése, simogatása, vigasztalása az út, amelyen járnunk kell,

buzdított Ferenc pápa, majd a betegek imáit kérte, hogy növekedjen közöttünk a szenvedők iránti közelség és a jótékony szeretet iránti konkrét elkötelezettség, hogy a fájdalom kiáltása mindig találjon meghallgatásra. Szívből jövő áldását adta mindnyájukra, munkájukra és lelkipásztori elkötelezettségükre, majd imáikat kérve búcsúzott el a római egyházmegye egészségügyi pasztorációs szolgálata képviselőitől.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír