Ferenc pápa a sérült családok megsegítésére szólította az Equipes Notre-Dame családmozgalom tagjait

Hozzájuk intézett beszédében arra buzdította a közösség családjait, hogy kötelezzék el magukat a sérült családok irgalmas megsegítésében, főként ott, ahol válságba kerültek a házasságok.

Éppen a családok vannak ugyanis abban a kedvező helyzetben, hogy közvetlen tapasztalat révén elérhetik a nehézségbe jutott családokat, és segítséget nyújthatnak számukra. Másfelől pedig Jézus Krisztus hirdetésével tudják őket erősíteni és támogatni. A közeli családszinódus kapcsán a pápa megjegyezte: éppen ezen segítség miatt hívta össze a családszinódust, hogy az egyház mind felelősebben reflektáljon mindarra, amit a családok megélnek mint a társadalom és az egyház élő sejtjei, és amelyek ma köztudottan nehéz kulturális környezetben léteznek.

A pápa az Equipes Notre-Dame katolikus lelkiségi családmozgalom tagjait új missziós főszerepbe helyezi, hogy tegyenek tanúságot, hirdessék az evangéliumot, és adják tovább a család otthoni intimitásában, örömök és fájdalmak közepette, mindazt, amit az Úr tesz velük.

A lelkiségi mozgalom 1938-ban alakult Párizsban, a közismert Notre Dame-templomhoz tartozó fiatal házasok kis csoportjából, akik – Henri Caffarel apát vezetésével – havonta találkoztak. Úgy gondolták, ha megosztják nehézségeiket, kérdéseiket, gondjaikat, örömeiket, ha közösen elmélkednek a házasságról, és olyan közösséget alkotnak, ahol önzetlenül egymást segítik, könnyebben haladhatnak az életszentség útján. Az első összejövetelt 1939. február 25-én tartották Párizsban. Így születtek az END-közösségek, csoportok, melyeket Szűz Mária oltalma alá helyeztek. A mozgalom gyorsan terjedni kezdett, először Európában, majd az egész világon. 1947. december 8-án alapokmányban fektették le az END alapelveit, mely dokumentumot a mozgalom alapító iratának lehet tekinteni. 2006-ra 50 ezer házaspár vett részt benne 10 ezer csoportban, 57 országban. A Világiak Pápai Tanácsa 1992. április 19-én dekrétumban ismerte el az END-t, mint a hívők pápai jogú nemzetközi, jogi személyiséggel ellátott magán egyesületét, és státusát „ad experimentum” jóvá-, 2002. július 26-án pedig véglegesen helybenhagyta.

Magyarországon a rendszerváltással jelentek meg az első csoportok. Magyarországon, illetve Erdélyben 15 magyar nyelvű csoport működik, Déván, Budapesten, Dunaharasztin, Debrecenben, Vácon és Kosdon. Az egyes csoportok, régiók önállóak, nemzetközi szinten azonban rendszeres a felelősök tapasztalatcseréje. Hétévente pedig valamennyi tag részvételével úgynevezett nagyzarándoklatot és találkozót rendeznek.

Legkevesebb három házaspár alkothat egy közösséget, de hat családnál többen már új csoportot hoznak létre. A házaspárok és egy kísérő pap havonta találkozik, minden alkalommal más otthonában. Az összejövetel lehetőség szerint a gyerekek jelenléte nélkül zajlik. A találkozók menetrendje: közös étkezés, megosztás, imádság, téma, megosztás a „sarkalatos pontokról”. A közös vacsora után megosztják életük fontos eseményeit, együtt imádkoznak, majd egy olyan szabadon választott témában cserélnek gondolatot, amely valahogyan mindig a házassághoz kapcsolódik – lehet ez a bizalom, kommunikáció, konfliktuskezelés, megbocsátás, gyermeknevelés, közelség-távolság a házasságban, a tágabb családhoz fűződő viszony, fogyasztói társadalom és evangéliumi szegénység, a család zártsága-nyitottsága, hűség stb. Nagy súlyt fektet a mozgalom a közös imádkozásra és a kölcsönös lelki segítségre. Ez utóbbi a közösségek találkozóin a megosztás formájában jelenik meg. A megosztás kiegészíti a mindennapi életről folytatott tapasztalatcserét. A mozgalomnak van egy sajátos kidolgozott pedagógiája is, egy eszköztára, amelynek segítségével a megbeszélt elméleteket át tudják ültetni az életükbe.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír