Ferenc pápa az Olasz Autóklub küldöttségéhez: A szentév során gondoljuk át életünk útját

Az alábbiakban Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Örülök, hogy találkozhatom veletek ennek a jubileumi évnek a kezdetén. A szentév arra kér bennünket, hogy „a remény zarándokai” legyünk. Egy zarándokút legfontosabb teendője az, hogy kitűzzük a célt, és megtegyük az összes szükséges lépést, hogy azt elérjük, anélkül, hogy eltántorodnánk tőle az út során, anélkül, hogy értékes energiát pazarolnánk másodlagos célokra, anélkül, hogy elkóborolnánk, hogy mindent felfedezzünk és lássunk, s így megfeledkezzünk a célról. Érdekes… néha az ember labirintusba téved, és elfelejti a célt… az élet kóborlása…

A zarándoklat magával hozza annak kockázatát, hogy rossz irányba fordulunk – ez igaz –, hogy nehézségekbe ütközünk vagy elveszettnek érezzük magunkat. A jubileum így mindannyiunk számára az újrakezdés alkalma lehet, megfelelő időszak arra, hogy átgondoljuk életünk útját, meghatározva azokat az alapvető útszakaszokat, amelyeket nem szabad kihagynunk, és azokat is, amelyek inkább akadályává válhatnak a cél elérésének. Van egy igazság: nem arra lettünk teremtve, hogy mozdulatlanok legyünk, hanem mindig keresésben vagyunk, úton a célunk felé. És ami megáll – ilyen a mozdulatlan szív –, az úgy jár, mint a víz: a mozdulatlan víz poshad meg először. De a célunk nem akármilyen cél, hanem a megosztásnak, a testvériségnek és az örömnek a célja, amennyire csak lehetséges ebben a világban, a maga fényeivel és megpróbáltatásaival, nyitottan a végső boldogságra Jézusnak, Máriának és az összes szenteknek a társaságában. Tehát sose csüggedjetek, hanem mindig kezdjetek újra! Ez a mi „mindig újrakezdés” misztikánk.

Ehhez kapcsolódóan szeretnék röviden elgondolkodni két szóról, melyek a jelennek reményt adó és méltó jövőt építő utak lehetnek: oktatás és környezet. Fontos ez a két szó!

Kezdjük az oktatással. A tisztelet és a közlekedésbiztonság kultúrájára van szükség, az iskolától kezdve. Az általatok támogatott, a diákok bevonásával megvalósuló képzési programok értékes hozzájárulást jelentenek a tevékeny állampolgárságra való neveléshez. A felelősségteljes viselkedésmódok megtanulása, a szabályok tiszteletben tartása, a kockázatok megismerése segíti a polgári együttélést és „nulla áldozat az utakon” cél elérését. Ez egy világos cél. Ez egy program, de mindenekelőtt kötelesség. Az utazás a tanulással és a találkozással van összhangban, nem pedig a szenvedéssel, a sírással, pláne nem a halállal. Ezért arra bátorítalak benneteket, hogy folytassátok tudatosságnövelő és oktatási erőfeszítéseiteket: ez is egy módja az élet előmozdításának és védelmének.

A második, szorosan az oktatáshoz kapcsolódó szó, a környezet. A járművek száma, a nem megújuló energiaforrások fogyasztása, az üzemanyagköltségek, a környezetszennyezés és a járműforgalom olyan tényezők, melyek tagadhatatlanul hatással van közös otthonunkra és a benne élőkre. Az életminőség a tét! Ezért sürgősen azon kell dolgoznunk, hogy többek között fenntarthatóságot elősegítő szövetségek létrehozásával komolyan és határozottan nézzünk szembe ezekkel a kihívásokkal. Ebben a szektorban a technológia már most is jelentős lehetőségeket és sokféle eszközt kínál, és továbbiak is minden bizonnyal rendelkezésre fognak állni. Széles látókörűen kell gondolkodnunk, olyan együttműködéseket és közös tevékenységeket kell keresnünk – ahogyan már teszitek –, amelyek mindenki számára előnyösek, és amelyek valóban fenntarthatóvá és elérhetővé teszik a mobilitást.

Kedves barátaim, százhúsz éve szolgáljátok a lakosságot, lépést tartva a korral. A mostani korszakváltásban továbbra is az embereket, az ő jólétüket és biztonságukat helyezzétek a középpontba! Szent Kristófra, az autóvezetők védőszentjére bízlak benneteket, családjaikat és munkátokat. Áldásomat adom rátok, és kérlek benneteket, imádkozzatok értem. Köszönöm!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Foró: Vatican News

Magyar Kurír