Hozzájuk intézett beszédében együttérzéssel szólt népük fájdalmas történetéről, és arra biztatta őket, hogy ne engedjék vallási hagyományaikat politikai szándékok eszközévé tenni, hanem törekedjenek olyan együttélésre, melyben az emberek kölcsönösen elismerik egymás vallási és kulturális értékeit.
Afganisztán az utóbbi évtizedekben bonyolult és drámai időszakot élt meg, amelyet egymást követő véres háborúk sora jellemzett. Ilyen körülmények között nagyon nehéz volt a lakosságnak nyugodt, szabad és békés életet élnie. A háborúskodás miatt sokan vesztették életüket, mások pedig hazájuk elhagyására kényszerültek – kezdte beszédét a pápa. Az afgán társadalmat a szomszédos Pakisztánhoz hasonlóan jellemzi, hogy sok nemzetiség alkotja, melyek mindegyike büszke kultúrájára és hagyományaira. Ez a sokféleség azonban a sajátosság védelme helyett sokszor alkalmat ad a diszkriminációra és a kirekesztésre, sőt az üldözésre is. Mindez különösen is érvényes a Pakisztánnal szomszédos „lyukacsos” határra, ahol számos etnikum és vallás él és találkozik egymással.
A pápa szerint a vallásnak – természeténél fogva – hozzá kellene járulnia a szembenállások keserűségeinek enyhítéséhez, és olyan tereket kellene teremtenie, melyekben egyenlőképpen elismerik egymás értékeit. Mégis a vallást sokszor manipulációra és eszközként olyan célokra használják, melyek idegenek a természetétől. Ennélfogva
nélkülözhetetlen, hogy mindenkiben megérlelődjék a meggyőződés, hogy Isten nevében nem lehet megvetést, gyűlöletet és erőszakot szítani.
A Szentatya ezért arra biztatja az afgán közösséget, hogy továbbra is munkálkodjanak nemes szándékkal a vallási harmónia előmozdításán, hogy legyőzzék a különböző vallások közötti félreértéseket, és ezáltal a bizalomteljes párbeszéd és béke útját tudják építeni. Ez korántsem egyszerű út, olykor kudarcot is szenved, de mégis ez az egyetlen lehetséges út, amelyet kitartóan és következetesen kell követni, ha valóban jót akarnak tenni a közösségnek a béke szolgálatában.
Ferenc pápa végül az al-Azhar főimámjával együtt 2019. február 4-én aláírt, az emberi testvériségről szóló dokumentumra utalt, mely leszögezi, hogy „a vallások soha nem szítanak háborút, nem ösztönöznek gyűlöletre, ellenségeskedésre, szélsőségességre, sem erőszakra vagy vérontásra. Ezek a csapások a vallási tanítástól való eltérésnek, a vallások politikai használatának, valamint bizonyos hívő emberek torz vallásértelmezéseinek a következményei, akik visszaéltek a vallásos érzelmeknek az emberek szívére gyakorolt befolyásával, hogy olyan dolgokra vegyék rá őket, melyeknek nincs közük a vallás igazságaihoz”. Éppen ezért kéri a Szentatya, hogy szűnjön meg a vallások eszközként való felhasználása gyűlölet és erőszak keltésére. Az emberi testvériség dokumentuma pontosan az Istenbe vetett hit révén született, aki az embereket testvérként teremtette meg, és „nem akarja, hogy az Ő nevét emberek terrorizálására használják”. A vallás szerepéről elmondottak hasonló módon vonatkoztathatók az etnikai, nyelvi, kulturális különbségekre, amelyek kezeléséhez ugyanúgy szükséges „a párbeszéd kultúrájának útként való elfogadása, az együttműködés és egymás kölcsönös ismerete”.
Végül Ferenc pápa a mindenható és irgalmas Isten segítségét kérte a kormányok és a lakosság számára egy olyan társadalom felépítésében, ahol mindenkit egyenlő jogokkal rendelkező, teljes jogú állampolgárként ismernek el, és ahol mindenki a saját szokásai és kultúrája szerint élhet, mindenki jogait figyelembe vevő keretek között, visszaélések és diszkrimináció nélkül.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria