Az őslakos népek képviselői 6. világtalálkozójának témája – az őslakosok szerepe az éghajlatvédelemben; közösségi alapú megoldások a reziliencia és a biodiverzitás fokozására – lehetőséget kínál arra, hogy felismerjük az őslakos népek alapvető szerepét a környezet védelmében, és rávilágítsunk bölcsességükre, amelynek segítségével globális megoldásokat találhatunk az éghajlatváltozás adta hatalmas kihívásokra – kezdte beszédét a pápa.
Sajnos példátlan társadalmi és környezeti válságnak lehetünk tanúi.
Ha valóban törődni akarunk közös otthonunkkal és javítani akarunk a földünkön, ahol élünk, akkor alapvető változásokra van szükség az életmódunkban, valamint a termelési és fogyasztási modellekben.
Éppen ezért hallgassunk az őslakos népekre, tanuljunk életmódjukból, hogy megértsük: nem herdálhatjuk el mohón a természeti erőforrásokat, mert „a földet azért bízták ránk, hogy anyánk lehessen, földanya, amely képes mindenkinek megadni azt, ami az élethez szükséges”. Ezért
az őslakosok hozzájárulása az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez kulcsfontosságú, és ez tudományosan is bizonyítást nyert
– tette hozzá a pápa.
Manapság minden eddiginél többen igénylik a nyugati társadalmat irányító konszolidált hatalmi struktúrák átalakítását, amely során átformálják a gyarmatosítás, a kirekesztés és a diszkrimináció fémjelezte történelmi kapcsolatokat, új párbeszédet teremtenek arról, hogyan építsük bolygónk jövőjét. Sürgető szükség van közös fellépésre, tisztességes és folyamatos összefogás eredményeként, hiszen az általunk tapasztalt környezeti kihívás és annak emberi gyökerei mindenkire hatással vannak, nem is csak fizikai, hanem pszichológiai és kulturális hatással is – fejtette ki a pápa, majd arra szólította fel a kormányokat, hogy ismerjék el a világ minden tájáról származó őslakos népeket kultúrájukkal, nyelvükkel és szellemiségükkel együtt. Tartsák tiszteletben méltóságukat és jogaikat, annak tudatában, hogy az emberiség nagy családjának gazdagsága éppen a sokszínűségben rejlik. Súlyos hiba és súlyos igazságtalanság figyelmen kívül hagyni az őslakos közösségeket, amikor földünk védelméről beszélünk. Éppen ellenkezőleg, az ő kulturális örökségük és ősi technikáik megbecsülése elősegíti a jobb környezetgazdálkodás felé vezető utat. A pápa elismeréssel szólt a Nemzetközi Mezőgazdaság-fejlesztési Alap munkájáról az őslakos közösségek autonóm fejlesztési folyamata terén, jóllehet az erőfeszítéseket még növelni kell, határozottabb és előrelátóbb döntéssekkel.
Beszéde végén a pápa még két fogalmat tisztázott: jól élni vagy élni a jót, illetve a harmónia fogalmát. Jól élni nem azonos az édes semmittevéssel.
A harmónia a természettel nem az egyensúlyt keresi, hanem többet annál – olyan harmóniát, amely felülmúlja az egyensúlyt.
Az egyensúly lehet funkcionális, de a harmónia soha nem funkcionális. A harmóniában való otthonos mozgás adja azt a bölcsességet, amit jó életnek nevezünk, az emberek és közösségeik harmóniáját, továbbá az ember és a környezet harmóniáját, végül az ember és az egész teremtés harmóniáját. Ennek a harmóniának a sebei egyértelműen jelzik a népek pusztulását, főként a javak igazságtalan kitermelése által: az Amazonas esetében ez az erdőirtás, másutt a bányászat kizsákmányolása. Ezzel szemben mindig a harmóniára kell törekednünk. Amikor az emberek nem tisztelik a talaj, a környezet, az időjárás, a növényzet vagy az állatvilág javát, vagyis a közjót, akkor embertelen tettekre ragadtatják el magukat, mert elvesztik a kapcsolatot az anyafölddel.
Az őslakos kultúrákat nem kell átalakítani modern kultúrává, hanem tisztelni kell őket. Ez két dolgot is jelent: először is engedni, hogy haladjanak tovább a fejlődés útján, másodszor pedig hallgatni a bölcsességükből fakadó üzenetekre, ami nem enciklopédikus bölcsesség. Küzdjetek tovább – buzdította őket a pápa – ennek a harmóniának a hirdetéséért, hogy mindannyian tanulhassunk abból, ahogy az őslakosok harmóniában élnek a világgal – zárta beszédét Ferenc pápa.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria