Ferenc pápa az Üdvhadsereg tagjaihoz: Tegyetek tanúságot a perifériákon

A felek teológiai eszmecseréket folytattak egymás jobb megismerése, a kölcsönös tisztelet és a rendszeres együttműködés érdekében. A nemzetközi keresztény mozgalmat, amely ma több mint 120 országban van jelen, 1865-ben alapították. Az Üdvhadsereg Isten Szavának hirdetése mellett szociális tevékenységet folytat a legszegényebbek között.

A pápa beszédében annak a reményének adott hangot, hogy a katolikusok és az Üdvhadsereg tagjai továbbra is közös tanúságot tesznek Krisztusról és az evangéliumról egy olyan világban, amelynek nagy szüksége van Isten irgalmasságának megtapasztalására. „A közös hit az üdvözítő Jézus Krisztusban váljon a két közösség közti barátság és együttműködés egyre szilárdabb alapjává” – fogalmazta meg kívánságát a Szentatya.

A „kilépő” egyház a missziós tanítványok közössége, akik kezdeményeznek, bevonódnak, kísérnek, gyümölcsöt hoznak, ünnepelnek – mutatott rá a pápa. – Magunkhoz kell ragadni a kezdeményezést: bocsássátok meg nekem ezt a szokatlan szóhasználatot. Az evangelizáló közösség megtapasztalja, hogy az Úr kezdeményezett, megelőzte őt a szeretetben (vö. 1Jn 4,10), és ezért ez a közösség képes megtenni az első lépést, képes félelem nélkül kezdeményezni, elébe menni a másiknak, keresni a távollévőket, és kimenni az útkereszteződésekre, hogy meghívja a kirekesztetteket. Olthatatlan vágy él benne arra, hogy felajánlja az irgalmasságot. Ez annak a gyümölcse, hogy megtapasztalta az Atya végtelen irgalmasságát. (Evangelii gaudium, 24)

A pápa imádkozik, hogy a világban Krisztus minden tanítványa ugyanazzal a meggyőződéssel és dinamizmussal végezze szolgálatát, mint az Üdvhadsereg. A katolikusok és az Üdvhadsereg tagjai közötti különbségek teológiai és eszkatológiai kérdések terén ne akadályozzák a tanúságtételt az Isten és embertársaink iránti szeretetünkről. Ez a szeretet képes energikus erőfeszítésekre ösztönözni abban a tevékenységünkben, hogy visszaadjuk a társadalom peremére szorult személyek méltóságát – hangsúlyozta a Szentatya.

Ezt követően egy személyes anekdotával egészítette ki beszédét. Elmesélte, hogy 1940-ben, négy éves korában – „amikor még egyiktek sem élt”, tette hozzá nevetve – a nagymamájával sétált az utcán. Abban az időben az volt a meggyőződés, hogy minden protestáns a pokolra jut. Az út másik oldalán az Üdvhadsereghez tartozó két hölgy közeledett feléjük a szervezet tipikus kalapját viselve. Meglátva őket megkérdezte nagymamáját, hogy kik ők. Szerzetesnők? „Nem, protestánsok, de jó emberek” – hangzott a válasz. „Ezzel a nagymamám megnyitotta számomra az ökumenizmus útját. Képviselőitek láttán kaptam az első ökumenikus tanítást!”

Beszéde végén Ferenc pápa biztosította a szervezet képviselőit, hogy imádkozik tevékenységük sikeréért. Reméli, hogy továbbra is sok nehézségben élő ember számíthat munkájukra, amely lehetővé teszi, hogy Krisztus világossága felragyogjon életük legsötétebb sarkaiban. „Tudjatok eltelni a Szentlélek ajándékaival, hogy tanúságot tegyetek Isten országáról a szenvedő világban” – kívánta a Szentatya.

Szöveg és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír