Ferenc pápa az újévi misén: Emberségünk szintjét azon mérhetjük le, ahogyan egy nő testével bánunk!

Ferenc pápa homíliájának fordítását teljes terjedelmében közöljük.

„Amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született” (Gal 4,4). Asszonytól született: így jött el Jézus. Nem felnőttként jelent meg a világban, hanem, ahogy az evangélium mondta, „méhben fogant” (Lk 2,21): ott tette emberségünket magáévá napról napra, hónapról hónapra.

Egy nő méhében Isten és az emberiség egyesültek, hogy soha többé ne hagyják el egymást: Jézus a mennyben most is abban testben él, amelyet anyja méhében felvett. Istenben ott van a mi emberi testünk!

Az év első napján ezt az Isten és ember közötti nászt ünnepeljük, mely egy nő méhében kezdődött. Emberségünk örökké Istenben lesz, és Mária örökké Isten anyja lesz. Ő nő és anya, ez lényegi fontosságú. Tőle, a nőtől köszöntött ránk az üdvösség, és ezért nincs üdvösség a nő nélkül. Benne Isten egyesült velünk, és ha egyesülni akarunk vele, akkor ugyanazt az utat kell járnunk: Mária, a nő és anya által. Ezért kezdjük az évet a Szűzanyának, annak nőnek a jegyében, aki Isten emberségét szőtte. Ha emberséget akarunk szőni napjaink vetülékeire, a nőtől kell újraindulnunk.

Asszonytól született. Az emberiség újjászületése a nőtől kezdődött. A nők életforrások. Mégis folytonosan bántalmazzák, verik, megerőszakolják őket, arra kényszerítik, hogy prostituálják magukat és elvetessék a méhükben hordozott életet. A nőkkel szembeni minden erőszak Isten megszentségtelenítése, aki asszonytól született. Az üdvösség egy nő testéből érkezett az emberiség számára: emberségünk szintjét azon mérhetjük le, ahogyan egy nő testével bánunk. Hányszor feláldozzuk a nő testét a reklám, a profit, a pornográfia profán oltárán, hányszor kizsákmányoljuk mint használandó látványosságot?! Ki kell szabadítanunk őt a fogyasztás világából, tisztelnünk és becsülnünk kell! A nő teste a legnemesebb test a világon, hiszen megfoganta és világra szülte a Szeretetet, mely üdvösséget hozott nekünk! Ma az anyaság is megaláztatást szenved, mert az egyetlen növekedés, mely érdekel minket, a gazdasági növekedés. Vannak anyák, akik reménytelen, kockázatos utakra adják fejüket, mert kétségbeesetten jobb jövőt szeretnének adni méhük gyümölcsének, de kellő létszámon felülinek ítélik őket olyan emberek, akiknek tele van a hasa, de dolgokkal, szívükbe pedig egy csöppnyi szeretet se szorult.

Asszonytól született. A Biblia elbeszélése szerint a nő a teremtés csúcsát jelenti, mint az egész teremtés összefoglalása. Ő ugyanis az egész teremtés célját magában foglalja: az élet megszülését és őrzését, a közösséget mindennel, a törődést mindennel. Ez az, amit a Szűzanya tesz a mai evangéliumban. „Mária – mondja a szöveg – megőrizte szívében mindezeket a dolgokat, és kereste értelmüket” (Lk 2,19). Mindent megőrzött: az örömet Jézus születéséért és a szomorúságot a Betlehemben megtagadott vendéglátás miatt; József szerelmét és a pásztorok csodálkozását; az ígéreteket és a jövő bizonytalanságát. Mindent a szívébe fogadott, és a szívében minden a helyére került, még a bajok is. Mert mindent szeretettel elrendezett a szívében, és mindent Istenre bízott.

Az evangéliumban Máriának ez a cselekedete másodszor is visszatér: Jézus rejtett életének végén a szöveg ugyanis azt mondja, hogy „anyja mindezeket megőrizte szívében” (Lk 2,51). Ez az ismétlés megérteti velünk, hogy a szívben őrzés nemcsak egy szép gyakorlat, melyet a Szűzanya időről időre megtett, hanem ez szokása volt. A nők sajátja az, hogy szívükbe fogadják az életet. A nők megmutatják, hogy az élet értelme nem dolgok folyamatos előállítása, hanem a meglévő dolgok szívünkbe fogadása.

Csak azok látnak jól, akik szívükkel néznek, mert képesek „belátni”: meglátják a személyt hibái ellenére, a testvért gyengeségein túl, a reményt a nehézségekben, Istent mindenben.

Az új év kezdetekor tegyük fel magunknak a kérdést: „Tudok-e a szívemmel nézni? Tudok-e a szívemmel nézni az emberekre? A szívemben hordozom-e az embereket, akikkel együtt élek, vagy tönkreteszem őket a pletykálkodásommal? És mindenekelőtt: az Úr van-e szívem közepén? Vagy más értékek, más érdekek, az előmenetelem, a vagyon, a hatalom?” Csak akkor tudunk törődni az élettel, és csak akkor tudjuk legyőzni a körülöttünk lévő közömbösséget, ha az életet a szívünkben hordozzuk! Kérjük ezt a kegyelmet: hogy azzal a vággyal éljük meg ezt az évet, hogy másokat a szívünkbe fogadunk, és törődünk másokkal. És ha jobb világot akarunk, olyat, amely a béke otthona, és nem háborús övezet, akkor viseljük szívünkön minden nő méltóságát! A béke fejedelme nőtől született. A nők békét adományoznak és békét közvetítenek, teljesen be kell hát vonni őket a döntéshozatali folyamatokba! Mert amikor a nők továbbadhatják ajándékaikat, a világ egységesebbé és békésebbé válik. Ezért a nők számára elért minden eredmény az egész emberiség számára elért eredmény.

Asszonytól született. Jézus, amint megszületett, visszatükröződött egy nő szemében, anyja arcában. Tőle kapta az első simogatásokat, őrá mosolygott vissza először. Vele indította el a gyengédség forradalmát. Az Egyháznak, a kisded Jézusra nézve, folytatnia kell ezt! Az Egyház is, Máriához hasonlóan, nő és anya! Az Egyház nő és anya, és a Szűzanyában talál rá megkülönböztető vonásaira. Látja őt, a szeplőtelent, és feladatának érzi, hogy nemet mondjon a bűnre és a világiasságra. Látja őt, a termékenyt, és feladatának érzi, hogy hirdesse az Urat, megszülje őt az emberek életében. Látja őt, az anyát, és feladatának érzi, hogy minden embert gyermekeként fogadjon.

Ha az Egyház közeledik Máriához, akkor újra rátalál önmagára, visszatalál középpontjához és egységéhez. Az emberi nem ellensége, az ördög viszont próbálja megosztani, előtérbe helyezni a különbözőségeket, az ideológiákat, az egy-egy oldal által képviselt gondolatokat és a pártokat. De nem értjük az Egyházat, ha a struktúrákból, a programokból, a trendekből, az ideológiákból, a szerepekből kiindulva nézzük: megragadunk belőle valamit, de nem az Egyház szívét. Mert az Egyháznak anyai szíve van. És mi, gyermekei, ma megszólítjuk Isten anyját, aki hívő népként egyesít minket. Ó, anyánk, ébressz reményt bennünk, hozd el nekünk az egységet! Üdvösség asszonya, rád bízzuk ezt az évet, őrizd meg szívedben! Köszöntük téged: Isten szent anyja! Álljunk fel, és mindnyájan együtt köszöntsük a Szűzanyát, mondjuk háromszor: Isten szent anyja! [A hívőkkel közösen:] Isten szent anyja, Isten szent anyja, Isten szent anyja!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír