Ferenc pápa Belgiumban a jezsuitáknak: Változnak a női szerepek a Vatikánban

Mint minden apostoli út alkalmával, a pápa a luxemburgi és belgiumi látogatása során is szánt időt a Jézus Társasága tagjaival való találkozásra. Zárt körű találkozó volt, amelyen számos téma előkerült a rend mai küldetésével, a világ és az Egyház aktuális eseményeivel kapcsolatban, a szekularizációtól az inkulturációig, a szinódustól a migrációig.

A La Civiltà Cattolica jezsuita folyóirat a szokásoknak megfelelően Antonio Spadaro közzétette a párbeszéd teljes szövegét, hangsúlyozva a beszélgetés spontaneitását és közvetlenségét.

„Az Egyház nő” – válaszolta Ferenc pápa egy jezsuita kérdésére, amely arról szólt, miért ilyen nehéz megtalálni a nők szerepét az Egyházban. „Karizmákkal megáldott nőket látok, és nem akarom a nők egyházi szerepének tárgyalását a szolgálat témájára korlátozni” – szögezte le a Szentatya, és hozzátette: általában a maszkulinizmus és a feminizmus a piac logikáját követő témák. Hangsúlyozta, hogy jelenleg „egyre inkább igyekszik nőket behozni a Vatikánba egyre nagyobb felelősséggel járó pozíciókba”. „A dolgok változnak – folytatta. – Ez látható és érezhető.”

Ferenc pápa emlékeztetett arra, hogy a Vatikáni Kormányzóság kormányzóhelyettese nő (Raffaella Petrini nővér), az Átfogó Emberi Fejlődés Dikasztériumának is női helyettese van (Alessandra Smerilli nővér), és a püspökök kinevezésével foglalkozó „csapatban” is van három nő (Raffaella Petrini, Yvonne Reungoat nővér és Maria Lia Zervino, akiket 2022-ben neveztek ki a Püspöki Dikasztérium tagjává). „Mivel ők felelősek a jelöltek kiválasztásáért, a dolgok sokkal jobban mennek” – jegyezte meg a pápa, hozzátéve: „Alaposak az ítéleteikben.” A Megszentelt Élet Intézményeinek és Apostoli Élet Társaságainak Dikasztériumában is női vezetőhelyettes van (Simona Brambilla nővér, titkár), a Gazdasági Tanácsban pedig Charlotte Kreuter-Kirchhoof a helyettes koordinátor.

„Röviden: a nők nagy felelősséggel járó szerepekben lépnek be a Vatikánba: ezen az úton haladunk tovább. A dolgok jobban működnek, mint korábban” – biztosította hallgatóit a Szentatya. Ezzel összefüggésben felidézett egy anekdotát az Európai Bizottság elnökével, Ursula von der Leyennel: „Egy konkrét problémáról beszéltünk, és megkérdeztem tőle: »Hogyan kezeli az ilyen jellegű problémákat?« Így válaszolt: »Ahogyan mi, anyák.« A válasza nagyon elgondolkodtatott” – mondta Ferenc pápa.

A találkozó során a pápa a migráció kérdésével is foglalkozott, amelyet véleménye szerint megfelelő módon kell tanulmányozni. Felsorolta azt a négy igét, amelyek a migránsok felé való viszonyulást kell hogy jellemezzék: befogadni, elkísérni, előmozdítani, integrálni. Ha ez hiányzik, az komoly problémává válik. „Rossz vége lesz a migráns számára, ha nem integrálódik, de ez a társadalomnak is rossz ez, amelyben a migráns él” – figyelmeztetett a Szentatya, felidézve a 2016-os belgiumi merényletet a zaventemi repülőtéren, amely 16 ember életébe került, és amelyet az úgynevezett Iszlám Államhoz kötődő két terrorista követte el. „Az a tragédia az integráció hiányának is volt az eredménye – mondta Ferenc pápa, és hozzátette: – Az Egyháznak komolyan kell vennie a migránsokkal kapcsolatos munkát.”

Ezzel együtt a pápa megismételt egy szívéhez közel álló dolgot, azt a tényt, hogy „Európában nincs többé gyermek, elöregszik. Bevándorlók kellenek ahhoz, hogy az élet megújuljon. Ez mára a túlélés kérdésévé vált”.

Nemcsak a gyerek kevés, de a hivatás is. A témát egy szerzetes vetette fel: „Hogyan látja a papok nélküli plébániai közösségek jövőjét?” „A közösség fontosabb, mint a pap” – válaszolta a Szentatya. – A pap a közösség szolgálója.” Példaként említette a szerzetesnőket, akik vezető szerepet töltenek be a világ egyes részein, például a perui apácák kongregációjában, akiknek sajátos küldetésük van, hogy „olyan helyekre jussanak el, ahol nincs pap. Mindent megtesznek: prédikálnak, keresztelnek... Ha végül küldenek oda egy papot, akkor ők továbbmennek máshová.”

A misszió apropóján Ferenc pápa az Európa legszekularizáltabb országai közé tartozó Belgium helyzete kapcsán arra hívta a rend tagjait, hogy ne féljenek. „A jezsuitának nem kell félnie semmitől – mondta. – A jezsuita olyan ember, aki a bátorság két formája közötti feszültségben él: a bátorság, hogy az imádságban keressük Istent, és a bátorság, hogy elmenjünk a határokig.” Mesterként a pápa Matteo Ricci atyára, Roberto De Nobili atyára és más nagy misszionáriusokra mutatott rá, akik „még az Egyházban is megijesztettek egyeseket bátor fellépésükkel”, de „kijelölték az inkulturáció határait”. Ezt a határt a megkülönböztetésben kell keresni – mondta. A jezsuita ima „a határvonalon, nehéz helyzetekben” formálódik. Ez a legszebb dolog a spiritualitásunkban: a kockázatvállalás” – mondta a pápa.

A szekularizáció összetett jelenségét illetően Ferenc pápa szólt a pogányság formáiról: „Nem kell pogány isten szobra ahhoz, hogy pogányságról beszéljünk; maga a környezet, a levegő, amit belélegzünk, egy légnemű pogány isten! És ehhez a kultúrához a tanúságtétel, a szolgálat és a hit által kell szólnunk. A bensőnkben pedig imával.” Szerinte a szolgálat gyümölcsözővé teszi a párbeszédet, az erős klerikalizmus az Egyházban pedig akadályozza azt. „Ahol klerikalizmus van, ott nincs szolgálat – folytatta a Szentatya, és figyelmeztetett: – Soha ne keverjük össze az evangelizációt a prozelitizmussal, az erőszakos hittérítéssel!”

„Az intellektuális apostolkodás” is fontos, és a jezsuiták hivatásának része, akiknek „jelen kell lenniük a tudományos életben, a kutatásban és a kommunikációban is”. „Legyen világos – hangsúlyozta a pápa –, hogy amikor a Jézus Társasága általános kongregációi azt mondják, be kell illeszkedni az emberek életébe és a történelembe, az nem azt jelenti, hogy „jelmezbált kell rendeznünk”, hanem azt, hogy az intézményesebb kontextusba is bele lehet helyezkednünk, hogy is mondjam, némi „merevséggel”, a szó jó értelmében. Nem szabad mindig a kötetlenséget keresni” – figyelmeztetett Ferenc pápa.

Az egyik kérdés a Vatikánban most zajló szinódusra vonatkozott. „Nem könnyű a szinodalitás, és ez néha azért van, mert vannak olyan tekintélyes emberek, akik nem ösztönzik a párbeszédet – mondta a Szentatya. – A lelkipásztor hozhat döntéseket egyedül, de meghozhatja azokat a tanácsával együtt is. Ezt megteheti a püspök és a pápa is.” Ferenc pápa bízik abban, hogy a szinódussal „a dolgok éppen a szinodális módszerrel tisztázódnak majd”. Hangsúlyozta: „A szinodalitás az Egyházban kegyelem! A tekintélyt szinodalitásban kell megvalósítani.”

Végül Ferenc pápa megerősítette, hogy megnyílt Pedro Arrupe spanyol származású jezsuita atya boldoggáavatási ügye, aki 1965–1983 között volt általános rendfőnök, és akit Isten szolgájának nyilvánítottak. „A nehézség az írásainak áttekintése” – mondta a pápa, kifejtve, hogy Arrupe nagyon sok mindent írt, és a szövegeinek elemzése időt vesz igénybe. Henri De Lubac, egy másik nagy jezsuita kapcsán a Szentatya kijelentette, nem tudja, hogy az ügyét bemutatták-e már, vagy sem.

Forrás: Somogyi Viktória/Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír