Ferenc pápa beszéde a Fokoláre Mozgalom által szervezett vallásközi találkozó résztvevőihez

Egyetlen emberiség: a béke forradalmi útjai – ezzel címmel tartották meg a Fokoláre Mozgalom vallásközi találkozóját Castel Gandolfóban, a szervezet nemzetközi központjában. 480 résztvevő érkezett 40 országból, 12 nyelven követték a programokat, és minden nagy világvallás képviseltette magát.

A május 31. és június 4. között megrendezett találkozó záróakkordja egy Assisibe tett zarándoklat volt. A béke városában, a vallások a békéért találkozók helyszínén a sokvallású társaság ünnepélyesen elköteleződött a népek közötti béke, a testvériség, az igazságosság és a megbékélés mellett, ki-ki a maga vallása szerint.

Voltak köztük rabbik, imámok, katolikus papok, théraváda és mahájána buddhista szerzetesek, valamint zsidó, muszlim, keresztény, hindu, buddhista, szikh, bahái és tradicionális vallású világiak, mindenféle korosztályból. A találkozót vallásközi munkacsoport szervezte, a program a béke legfőbb ajándékára összpontosított, mely most annyira veszélyeztetett. (...)

Találkozás, meghallgatás, lépések a kiengesztelődés felé, a fájdalomban való osztozás jellemezték az összejövetelt, melynek során szakértők által tartott előadások és kiscsoportos beszélgetések váltották egymást a következő témákban: politika és nemzetközi diplomácia, gazdaság, mesterséges intelligencia és környezetvédelem, mindez a béke szemszögéből. Különböző kultúrákhoz, vallásokhoz tartozó szakértők szólaltak fel.

„Ma a vallások rendkívüli fontossággal bírnak – figyelmeztetett Pasquale Ferrara nagykövet, az olasz külügyminisztérium politikai, biztonsági osztályának vezetője. – Hiába állítják a nemzetközi kapcsolatok realista szakemberei, a háború nem az emberiség normális állapota.

A vallások az emberiség »kritikus lelkiismeretének« szerepét játszhatják, és jelezhetik, melyek az igazi prioritások. Szükség van politikai képzelőerőre: új, kreatív és konstruktív módon kell tudnunk elképzelni a bolygónk jövőjét.

Egy ma a nemzetközi kapcsolatokból igen hiányzó értéket kell ápolnunk, ez pedig a bizalom.”

Június 3-án Ferenc pápa a Szent Kelemen teremben fogadta a résztvevők kétszáz fős csoportját. Beszéde elején a pápa Margaret Karramhoz, a Fokoláre Mozgalom elnökéhez fordulva biztosította őt imáiról a Szentföldért, az izraeli palesztin katolikus asszony szülőföldjéért. Margaret Karram így reagált: „Az országomért imádkozik, ahol két nép él együtt, és mind a két nép szenved...”

„Ezek a szavak egyfelől örömet adnak nekünk – értékelte a Szentatya szavait a Fokoláre Mozgalom elnöke –, másfelől érezzük a felelősségünket, hogy még többet tegyünk a békéért...

Az ilyen sötét időkben, mint a mostani is, az emberiségnek közös térre van szüksége, ahol helye van a reménynek.”

*

Ferenc pápa beszéde a Szent Kelemen-teremben, 2024. június 3-án a Fokoláre Mozgalom vallásközi találkozójának résztvevőihez magyar fordításban:

Kedves Testvéreim és Nővéreim, jó napot!

Üdvözlöm a Fokoláre Mozgalom elnökét, akinek azt szeretném mondani: imádkozom a hazádért, nagyon imádkozom, mert most szenved; és üdvözöllek mindannyiótokat, akik részt vesztek ezen a vallásközi találkozón. Köszönetet mondok azért a kitartásért, amivel Mária Műve előreviszi a Chiara Lubich által megkezdett utat a nem keresztény vallásúakkal, akik osztoznak veletek az egység lelkiségében. Ez egy forradalmi út, amely nagyon sok jót tesz az Egyháznak. A Szentlélek élteti ezt a tapasztalatot, mely mondhatjuk, hogy Krisztus szívében gyökerezik, az ő szeretet, communio és testvériség iránti szomjában.

Igen, a Lélek nyit új ösvényeket a párbeszéd és a találkozás előtt, s ezek néha meglepőek.

Így történt ez, akárcsak ötven éve Algériában is, ahol egy olyan muszlim közösség született, mely teljes egészében a mozgalomhoz csatlakozott. Így volt ez Chiara Lubichnak a különféle vallások vezetőivel való találkozásai alkalmával is, amikor buddhista, iszlám, hindu, zsidó, szikh és egyéb vallási vezetőkkel volt együtt. Egy olyan párbeszéd indult akkor, amely a mai napig fejlődik, amint azt a ti mostani jelenlétetek is bizonyítja.

Ez a tapasztalat a szeretet-Istenre mint alapra épül, s ez konkretizálódik a kölcsönös szeretetben, a meghallgatásban, a bizalomban, egymás befogadásában és egymás identitásának tiszteletében.

Az idő előrehaladtával növekedett közöttetek a barátság és az együttműködés, hogy együtt igyekezzetek válaszolni a szegények kiáltására, együtt gondoskodtok a teremtett világról, együtt dolgoztok a békéért.

Ezen az úton járva nem keresztény testvéreitek és nővéreitek is osztoztak veletek Mária Művének lelkiségében vagy annak bizonyos gondolataiban, és élik azokat saját népük körében. Velük túl is léptetek a párbeszéden, testvéreknek érzitek magatokat, közös álmotok az egyesült világ, a különbözőségben megvalósuló harmónia.

Kedves Testvéreim és Nővéreim, tanúságtételetek örömmel tölt el engem, vigasztal, különösen ezekben a konfliktusokkal terhelt időkben, amikor a vallást sokszor eszközként használják a szembenállás fokozására.

A vallásközi párbeszéd – éppen ellenkezőleg – szükséges feltétele a világ békéjének, és ezért a keresztények és a többi vallási közösség kötelessége (Evangelii gaudium, 250.)

Ezért bátorítalak titeket, hogy menjetek előre, mindig előre!

Az Úr áldjon meg mindannyiótokat. Árassza rátok az Úr az áldását, mert ő mindegyiktekhez közel van. Áldjon meg titeket az Úr! Ámen.

A teljes cikket ITT olvashatják.

Fordította: Paksy Eszter

Forrás és fotó: Új Város Online

Magyar Kurír