Sarokpont vagytok az egyház szolgálatában
Bíborosnak lenni természetesen egy méltóság, de nem megtiszteltetés. Erre utal a cardinalis, cardine szó: olyan dolog, amely nem járulékos, nem díszítő elem, hanem sarokpont, támasz, a közösség lényegi mozgásának pontja – ezekkel a szavakkal fordult Ferenc pápa a húsz új bíboroshoz – Ti vagytok ez a sarokpont (cardine), és inkardinálódtatok Róma egyházába, mely „az egész szeretetközösség élén áll”.
A páli szeretethimnusz vezérletével
Az egyházban minden vezető tisztség a szeretetből fakad, a szeretetben kell gyakorolni és a célja is a szeretet. Mindebben a szeretetben megvalósuló vezetésben a római egyház példaértékű szerepet tölt be. Éppen ezért Szent Pál apostol korintusiakhoz írt első levelének szeretethimnusza vezérelv lehet a mai ünnep és a ti szolgálatotok számára. Elsőként én magam engedem – veletek együtt –, hogy az apostol szavai vezessenek, főként amikor felsorolja a szeretet jellegzetességeit. Szűzanyánk segítsen ebben bennünket, aki nekünk adta azt, aki a „mindennél jobb Út”, Jézust, a megtestesült szeretetet – fogalmazott a Szentatya.
Nagylelkűen és jóságosan: szeretni a kis dolgokat is a nagyok távlatában
Szent Pál mindenekelőtt azt mondja, hogy a szeretet „nagylelkű és jóságos”. Minél nagyobb mértékű a felelősségünk az egyház szolgálatában, annál inkább ki kell tágítani a szívünket, Jézus szívének mértéke szerint. Ez a nagylelkűség bizonyos szempontból a katolicitás szinonimája: szeretni határok nélkül, egyidejűleg hűségesnek lenni a részletekhez, konkrét gesztusokkal. Szeretni azt, ami nagy, anélkül hogy elhanyagolnánk a kicsit; szeretni a kis dolgokat a nagyok távlatában. „Non coerceri a maximo, contineri tamen a minimo divinum est”, vagyis amit a legnagyobb sem képes lehatárolni és mégis jelen van a legkisebben is, az az igazán isteni. Tudjunk szeretni a jóság gesztusaival. A jóság az a határozott és állandó szándék, hogy a jót tegyük mindig és mindenkivel, még azokkal is, akik nem szeretnek bennünket – hangsúlyozta a pápa.
Féltékenység, kérkedés, gőg nélkül
Pál apostol tanítja, hogy a szeretet „nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel”. Ez valóban a szeretet csodája, mert mi emberek mindnyájan és minden életkorban hajlunk az irigységre és a gőgre, a bűn miatt sebzett természetünk miatt – mutatott rá a Szentatya. – Az egyházi méltóságok sem mentesek ettől a kísértéstől. De éppen emiatt tündökölhet még jobban a szeretet isteni ereje, mely átalakítja az emberi szívet úgy, hogy már nem te élsz, hanem Jézus él benned, aki a teljes szeretet.
Önzetlenül, a másikra figyelve
A szeretet továbbá „türelmes, nem keresi a magáét”. Ez a két vonás azt mutatja nekünk, hogy aki a szeretetben él, az megszabadult saját énközpontúságától. Aki azonban énközpontú, abból hiányzik a tisztelet, és gyakran nem is veszi észre, mert a tisztelet éppen az a képesség, hogy számításba vesszük a másikat, a méltóságát, az állapotát, a szükségleteit. Aki maga körül forog, az elkerülhetetlenül a saját érdekeit nézi és ez a saját maga számára normálisnak, szinte kötelességszerűnek tűnik. Ez az érdek akár nemes külsőbe is öltözködhet, de alatta ott rejlik a saját érdek. A szeretet ellenben lebontja az önzésedet, és abba az igazi központba helyez, ami egyedül Krisztus – emelte ki a pápa.
Haragtartás nélkül
A szeretet Pál apostol szerint „nem gerjed haragra, a rosszat föl nem rója”. A pásztor, aki az emberekkel kapcsolatban áll, ki van téve annak, hogy haragra gerjed. Talán mi az egymás közötti kapcsolatainkban még könnyebben haragra gerjedünk testvéreink iránt, mert nekünk ez még kevésbé megbocsátható. Ettől is csak a szeretet tud megmenteni bennünket. Megszabadít attól veszélytől, hogy lobbanékonyan válaszoljunk, hogy elhibázottan szóljunk vagy cselekedjünk. Legfőképp pedig megszabadít a haragtartástól, mely befészkeli magát belülre és számon tartja a rosszat. Nem, ez elfogadhatatlan az egyház embere számára! – nyomatékosította Ferenc pápa. – Még ha meg is lehet bocsátani a pillanatnyi és hamar elillanó haragot, nem ugyanez a helyzet a tartósan táplált nehezteléssel. Isten mentsen meg és szabadítson meg minket ettől!
Az igazságosság bűvöletében, de kérlelhetetlenül az igazságtalansággal szemben
A szeretet „nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal”. Aki az egyházban a kormányzás szolgálatára kapott meghívást, az rendelkezzen erős igazságérzettel, hogy számára minden igazságtalanság elfogadhatatlan legyen, még ha saját maga és az egyház számára előnyös is lenne. Az Isten emberét ragadja magával az igazság, mely a maga teljességében Jézus Krisztus igéjében és testében van. Ő a mi örömünk kimeríthetetlen forrása. Isten népe olyan emberekre találjon bennünk, akik mindig elítélik az igazságtalanságot és örömmel szolgálják az igazságosságot! – fohászokodott a pápa.
Spirituális és lelkipásztori életprogram
Végül pedig a szeretet „mindent megbocsát, mindent hisz, mindent remél, mindent elvisel”. Ebben a négy szóban spirituális és lelkipásztori életprogram rejlik – mondta a Szentatya. – Krisztus szeretete révén, amelyet a Szentlélek által a szívünkbe árasztott, képesek leszünk mindig megbocsátani, mindig bizakodni, mert eltölt minket az Istenbe vetett hit. Képesek leszünk mindig reményt önteni másokba, mert eltölt minket az Istenbe helyezett remény. Képesek leszünk türelemmel elviselni minden helyzetet, minden testvérünket, egységben Jézussal, aki szeretetből elviselte összes bűnünk súlyát.
Engedelmesen
Kedves testvéreim, mindez nem tőlünk ered, hanem Istentől – figyelmeztetett Ferenc pápa. – Isten a szeretet, és mindezt véghezviszi, ha mi engedelmeskedünk Szentlelke működésének. Ilyennek kell tehát lennünk: inkardináltaknak és engedelmeseknek. Minél inkább sarokkövévé válunk a római egyháznak, annál engedelmesebbnek kell lennünk a Léleknek, hogy a szeretet alakot és értelmet adhasson mindannak, akik vagyunk, és amit teszünk. Inkardinálva lenni az egyházba, amely elöl jár a szeretetben, engedelmesen a Szentléleknek, amely elárasztja szívünket Isten szeretetével.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatikáni Rádió
Videó: Bonum Televízió
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria