Ferenc pápa beszédében a ciszterci rend szabályzatára vonatkozó jelzőjére utalva (comune osservanza) az „együtt, közösségben” tartalomból indult ki. Ez az alapvető valóság alkotja az Egyházat mint az egy és hármas Isten és a Krisztusban való életünk ajándéka. Az Úr követését jelenti, a rá hallgató és figyelő együttjárást – fejtette ki a Szentatya. – Úgy kell Jézusra figyelnünk, ahogy a gyermek figyel az apjára vagy legjobb barátjára: arcára, szeretetére, békességére. De mindezt együtt kell tennünk, nem egyenként. Mindenki a maga módján, de mégis együtt, ahogy a tizenkettő tette Jézus mellett, vele együtt járva.
Nagy ajándék a közösség, melyben nem vagyunk egyformák, de egybehívottak igen. Ez az alapja mindennek: a vágy és a készség, hogy együtt figyeljünk Jézusra. A megtérés állandó elkötelezettsége révén lehet kilépni a zárt énből a nyitott én felé, amely elindul a másik felé. Hasonlóképpen érvényes ez a közösségre, mely kifelé fordul, mégis befogadó és a missziós lelkület irányába tart – ahogy a Szentlélek vezette az egyházat pünkösdkor. Ez a karizmák sokaságát teremti meg, melyek azonban egyházi szimfóniát alkotnak, mert együtt mozognak és igazodnak az Egyház szívéhez, a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz lelkesedésével – fogalmazott a pápa. Hozzátette: nincs közösség megtérés nélkül.
A pápa köszöntetet mondott a szerzeteseknek elkötelezettségükért, hiszen a sokszínűséggel való találkozás élménye az idők jeleire utal. Mindehhez a ciszterci rend is hozzájárul a maga bensőségességével, az imával és a lelki párbeszéddel. A Szentatya végül a szándékuk szerint való nagyobb szegénységre bátorította őket, így a kísértő nem tudja elrabolni a reményeiket.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria