Ferenc pápa délben: Jézus nem egy letűnt kor szereplője, ő ma is él, velünk járja az élet útját

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma az evangéliumban (vö. Mt 16,13–20) Jézus megkérdezi a tanítványokat – egy szép kérdést tesz fel nekik: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” (Mt 16,13). Ezt a kérdést mi is feltehetjük magunknak: mit mondanak az emberek Jézusról? Általában szép dolgokat: sokan nagyszerű tanítónak, különleges embernek tartják: jónak, igaznak, következetesnek, bátornak… De vajon elég-e ez ahhoz, hogy megértsük, ki ő, és mindenekelőtt elég-e ez Jézusnak? Úgy tűnik, nem. Ha ő csak egy múltbeli szereplő lenne – ahogy a korabeli emberek számára az evangéliumban említett alakok, Keresztelő János, Mózes, Illés és a nagy próféták azok voltak –, akkor ő csak egy szép emlék lenne egy letűnt korból. Ez viszont nem tetszik Jézusnak. Ezért rögtön ezután felteszi az Úr a tanítványoknak a döntő kérdést: „Hát ti – ti! –, kinek tartotok engem?” (Mt 16,15). Ki vagyok számotokra, most?

Jézus nem a történelem egyik főszereplője akar lenni, hanem a te mai napodnak, az én mai napomnak a főszereplője! Nem egy távoli próféta: Jézus a közel lévő Isten akar lenni!

Testvéreim, Krisztus nem a múlt emléke, hanem a jelen Istene. Ha csak történelmi személyiség lenne, nem lehetne ma utánozni: az idő nagy szakadékával és mindenekelőtt az ő életpéldájával mint egy rendkívül magas és elérhetetlen heggyel találkoznánk; akarhatnánk megmászni, de hiányozna a képességünk, hiányoznának a szükséges eszközeink. Ezzel szemben Jézus él: emlékezzünk erre, Jézus él, Jézus él az Egyházban, él a világban, Jézus kísér bennünket, Jézus mellettünk van, felkínálja nekünk igéjét és kegyelmét, melyek megvilágosítanak és felfrissítenek az úton: ő, a tapasztalt és bölcs vezető, örömmel kísér bennünket a legnehezebb utakon és a legveszélyesebb ösvényeken is.

Kedves testvéreim, az élet útján nem vagyunk egyedül, mert Krisztus velünk van, Krisztus segít nekünk járni, ahogyan Péterrel és a többi tanítvánnyal is tette.

A mai evangéliumban éppen Péter az, aki ezt megérti, és kegyelemből felismeri Jézusban „a Krisztust, az élő Isten Fiát” (vö. Mt 16,16): „Te vagy a Krisztus, te vagy az élő Isten Fia” – mondja Péter; nem egy múltbeli személy, hanem a Krisztus, vagyis a várva várt Messiás; nem egy halott hős, hanem az élő Isten Fia, aki emberré lett, és azért jött, hogy osztozzon utunk örömeiben és fáradalmaiban. Ne csüggedjünk, ha időnként a keresztény élet csúcsa túl magasnak és az út túl meredeknek tűnik! Nézzünk mindig Jézusra! Nézzünk Jézusra, aki mellettünk jár, aki elfogadja törékenységeinket, osztozik erőfeszítéseinkben, erős és gyengéd kezét gyenge vállunkra teszi.

Vele, aki közelünkben van, mi is nyújtsuk ki kezünket egymás felé, és újítsuk meg bizakodásunkat: ami egyedül lehetetlennek tűnik, az Jézussal már nem az, Jézussal előre tudunk haladni!

Ma jót fog tenni nekünk, ha megismételjük a Jézus ajkáról elhangzó döntő kérdést: „Ti kinek tartotok engem?” (vö. Mt 16,15). Te – mondja neked Jézus – te, kinek tartasz engem? Halljuk meg Jézus hangját, aki ezt kérdezi tőlünk. Más szavakkal: kicsoda számomra Jézus? Egy nagyszerű személyiség, egy viszonyítási pont, egy elérhetetlen példakép? Vagy a Fiúisten, aki mellettem jár, aki elvezethet az életszentség csúcsára, ahová egyedül nem juthatok el? Jézus valóban élő az életemben, Jézus velem él? Ő az Uram? Rá bízom magam a nehéz időkben? Ápolom-e jelenlétét Isten igéje által, a szentségek által? Engedem-e, hogy ő vezessen engem, testvéreimmel és nővéreimmel együtt, a közösségben?

Mária, az Út anyja segítsen bennünket, hogy élőnek, jelenlévőnek, mellettünk lévőnek érezzük Fiát!

*

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Csütörtökön párnapos útra indulok Ázsia szívébe, Mongóliába. Ez egy erősen vágyott látogatás, mely alkalmat ad arra, hogy magamhoz öleljek egy létszámában kicsi, de hitében élő és szeretetében nagy egyházat. Alkalmat ad arra is, hogy közelről találkozzam egy nemes, bölcs, nagy vallási hagyományokkal rendelkező néppel, melyet megtisztelő lesz számomra megismerni, különösen egy vallásközi esemény keretében. Most hozzátok szeretnék szólni, mongol testvérek és nővérek: örömmel utazom hozzátok, hogy mindenki testvéreként köztetek lehessek. Köszönöm az ország vezetőinek a kedves meghívást, és köszönetet mondok mindazoknak, akik nagy elkötelezettséggel készítik elő érkezésemet. Kérek mindenkit, hogy kísérje imával ezt a látogatást.

Imáimban megemlékezem az elmúlt napokban Északkelet-Görögországban tomboló tűzvész áldozatairól, és szolidaritásomat fejezem ki a görög néppel.

Továbbra is álljunk közel az ukrán néphez, mely szenved, nagyon sokat szenved a háborútól: ne feledkezzünk meg Ukrajnáról!

Üdvözöllek mindannyiatokat, rómaiak, Olaszországból és számos más országból érkezett zarándokok! Külön is köszöntöm a Madridból érkezett plébániai csoportot; a Molfetta-Ruvo-Giovinazzo-Terlizzi egyházmegye papjait, püspökeikkel együtt; a melìai Thienei Szent Kajetán egyházközségének híveit; a San Cataldo Pizzo Carano negyed családjait és Ciociaria kerékpárosait. Köszöntöm a padovai egyházmegyében lévő codevigói lelkipásztori egység ministránsait, akik plébánosukkal együtt zarándokoltak Rómába.

Ma Szent Mónikára, Szent Ágoston édesanyjára emlékezünk: imáival és könnyeivel kérte az Urat fia megtéréséért; erős asszony, derék asszony! Imádkozzunk azért a sok édesanyáért, akik attól szenvednek, hogy gyermekük egy kicsit eltévedt vagy nehéz életszakaszban van.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír