Ferenc pápa déli beszéde: Igazi emberekre és nem szuperhősökre van szükségünk!

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim és nővéreim, jó napot kívánok!

Ma, Péter és Pál apostolok főünnepén az evangéliumban Jézus azt mondja Simonnak, a tizenkettő egyikének: „Te Péter vagy, és erre a sziklára építem majd egyházamat” (Mt 16,18). A Péter névnek több jelentése is van: jelenthet sziklát, követ vagy egyszerűen kavicsot. És valóban, ha megnézzük Péter életét, a név mindhárom aspektusából találunk egy kicsit.

Péter szikla: számos alkalommal erős és szilárd, hiteles és nagylelkű. Mindent elhagy, hogy Jézust kövesse (vö. Lk 5,11), elismeri őt Krisztusnak, az élő Isten Fiának (Mt 16,16), a tengerbe ugrik, hogy gyorsan a Feltámadott Jézushoz érjen (vö. Jn 21,7). Majd nyíltan és bátran hirdeti Jézust a templomban, mielőtt és miután letartóztatják és megostorozzák (vö. ApCsel 3,12–26; 5,25–42). A hagyomány arról is tanúskodik, hogy szilárdan helyt állt a vértanúsággal szemben is, amelyre itt került sor (vö. Római Kelemen: Levél a korintusiakhoz, V,4).

Péter azonban kő is: szikla és egyben kő is, mely alkalmas arra, hogy támaszt nyújtson másoknak: olyan kő, mely Krisztusra alapozva támogatja testvéreit az Egyház építésében (vö. 1Pét 2,4–8; Ef 2,19–22). Erre is találunk példát életében: Andrással, testvérével, Jakabbal és Jánossal együtt válaszol Jézus hívására (vö. Mt 4,18–22); megerősíti az apostolok elhatározását, hogy kövessék az Urat (vö. Jn 6,68); gondoskodik a szenvedőkről (vö. ApCsel 3,6); előmozdítja és bátorítja az evangélium közös hirdetését (vö. ApCsel 15,7–11).

Ő „kő”, megbízható támpont az egész közösség számára.

Péter szikla, kő, de kavics is: gyakran előbukkan kicsinysége. Néha nem érti, mit tesz Jézus (vö. Mk 8,32–33; Jn 13,6–9); letartóztatása előtt eluralkodik rajta a félelem, és megtagadja Jézust, majd megbánja, és keservesen sír (vö. Lk 22,54–62), de nincs bátorsága ahhoz, hogy a kereszt alatt álljon. Elrejtőzik a többiekkel együtt az utolsó vacsora termébe, mert fél, hogy elfogják (vö. Jn 20,19). Antiochiában szégyelli, hogy a megtért pogányokkal legyen – és Pál felszólítja, hogy legyen következetes e téren (vö. Gal 2,11–14) –; végül – a Quo vadis hagyománya szerint – próbál elmenekülni a vértanúság elől, de az úton találkozik Jézussal, újra bátorságra lel, és visszafordul.

Péterben mindez megvan: a szikla ereje, a kő megbízhatósága és az egyszerű kavics kicsinysége. Nem szuperhős: olyan ember, mint mi, mindannyian, aki tökéletlenségében is nagylelkűen igent mond Jézusnak. De épp így őbenne – mint Pálban és minden szentben – kitűnik, hogy

Isten az, aki kegyelmével erőssé tesz bennünket, aki szeretetével egyesít bennünket, aki irgalmával megbocsát nekünk.

És ezzel az igazi emberséggel alakítja a Lélek az Egyházat. Péter és Pál igazi emberek voltak, és nekünk ma nagyobb szükségünk van igazi emberekre, mint valaha.

Most pedig nézzünk magunkba, és tegyünk fel magunknak néhány kérdést a sziklából, a kőből és a kavicsból kiindulva. A sziklából kiindulva: van-e bennünk lelkesedés, buzgalom, szenvedély az Úr és az evangélium iránt, vagy valami olyan van bennünk, ami könnyen szétmorzsolódik? És aztán: vajon kövek vagyunk-e, nem buktatók, hanem építőkövek az Egyház számára? Dolgozunk-e az egységért, érdekelnek-e mások, különösen a leggyengébbek? Végül a kavicsra gondolva: tudatában vagyunk-e kicsinységünknek? És mindenekelőtt: gyengeségünkben rábízzuk-e magunkat az Úrra, aki nagy dolgokat visz véghez azokkal, akik alázatosak és őszinték?

Mária, az apostolok királynője, segítsen bennünket, hogy utánozhassuk Szent Péter és Pál erejét, nagylelkűségét és alázatát!

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim és nővéreim!

Szívből üdvözlöm és külön is köszöntöm a rómaiakat, Péter és Pál védőszentek ünnepén! Köszönetet mondok a római Pro Locónak, mely erre az alkalomra megszervezte a történelmi virágszőnyeg-kiállítást az olaszországi Pro Loco-mesterek részvételével, s amelyet már a tizedik alkalommal rendeznek meg: innen nézem… Gyönyörű virágszőnyegeket helyeztek el, melyeket a béke ihletett, és ez azt üzeni nekünk, hogy fáradhatatlanul imádkozzunk a békéért, különösen az ukrán népért, melyet mindennap szívemben hordozok.

Ismételten üdvözlöm a Konstantinápolyi Ökumenikus Patriarchátus küldöttségét, mely részt vett a mai ünnepen, és ölelésemet küldöm kedves testvéremnek, Bartolomaiosz Őszentségének.

Köszöntelek mindannyiatokat, kezdve azokkal a hívőkkel, akik azért jöttek, hogy megünnepeljék a metropolitákat, akik számára ma délelőtt megáldottam a palliumokat; azután a Brazíliából, Horvátországból, Mexikóból, Nicaraguából, Lengyelországból, az Amerikai Egyesült Államokból és Olaszország különböző településeiből érkezett csoportokat.

Szép ünnepet kívánok mindenkinek, és kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem.

Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican.va

Magyar Kurír