Ferenc pápa elismerte Szent Gianna Beretta Molla testvére, Alberto hősies erényeit

Alberto Beretta 1916. augusztus 28-án született Milánóban, Alberto Beretta és Maria De Micheli tizenhárom gyermeke közül – öt korán meghalt – a hetedikként. A keresztségben az Enrico nevet kapta.

1925-ben családjával Bergamóba költözött. Kettős hivatása Adriano da Zanica atyával, brazíliai kapucinus misszionáriussal való találkozásának köszönhetően született meg. 1936-ban kezdte meg tanulmányait a milánói orvosi karon; egy év után elköltözött a családjával, és a genovai egyetemen folytatta tanulmányait. 1941-ben a család visszatért Bergamóba, és Enrico 1942. július 11-én Milánóban orvosi diplomát szerzett. Ezzel egyidejűleg egyre erősödött benne a vágy, hogy az Úrnak szentelje az életét. Tanulmányai mellett az Il Ceppo nevű teológiai–kulturális társaságba járt, amelyet Genesio da Gallarate atya alapított a bergamói kapucinus kolostorban.

Édesapja temetésének napján Enrico közölte családjával döntését: kapucinus szerzetes és orvos lesz Brazíliában, Grajaúban, egy hatalmas területen, amely nélkülözi az orvosi ellátást. Elkezdte a noviciátust, de a háború miatt kénytelen volt Firenzébe menni tisztképző tanfolyamra. A fasizmus bukása után úgy döntött, hogy a családi házban, Viggionában rejtőzik el, majd Svájcban csatlakozott testvéréhez, Ferdinandóhoz.

A háború után egy milánói teológiai diákotthonban kezdte meg tanulmányait: 1948 februárjában öltötte magára a rendi ruhát, és szülei tiszteletére Alberto Maria testvér lett. Schuster bíboros 1948. március 13-án szentelte pappá. 1949. augusztus 2-án érkezett a maranhãói Grajaúba.

Az Úr minden lelket közelről kísér. Ő mindenkinek a Megváltója. Ő, az Úr az, aki meggyógyítja a betegeket; mi csak eszközök vagyunk a kezében”

– vallotta. Az orvosi tevékenység kitöltötte napjait: naprakész volt, hogy a lehető legjobb ellátást nyújtsa, különösen a szemorvosi ellátásra szorulók és a leprások számára. Ugyanakkor sok időt szentelt a falvakban tett látogatásoknak, hogy ott évente legalább egyszer szentmisét mutathasson be. 1964. augusztus 16-án tett örökfogadalmat, és ezzel véglegesen a kapucinus rend tagja lett.

Az állandó ima révén sikerült harmonikusan összeegyeztetnie a papi szolgálatot, a vallásos életet és az orvosi hivatást. Orvosi munkáját nagy elkötelezettséggel végezte; a betegekkel türelmes volt, érzékenyen meghallgatta őket, igyekezett a szenvedés keresztény értékét közvetíteni feléjük. Számos kezdeményezést támogatott a szegények és a leprások érdekében, szorgalmazta egy kórház építését a számukra.

A mindennapi nehézségekkel szilárdan és Istenbe vetett bizalommal nézett szembe. Minden körülmények között állandóan engedelmeskedett az Úr akaratának, engedelmes volt az egyházi vezetéssel és elöljárókkal szemben. Szent Ferenc szegénységének szellemében élt, amelyet már családjában is megtapasztalt. Nyitott volt a megosztásra; missziós tevékenységébe családtagjait, barátait bevonta, de más missziókat is.

1981 karácsony estéjén agyvérzést kapott, ami arra kényszerítette, hogy harminchárom év missziós munka után, 1982 januárjában visszatérjen Olaszországba. Ezt követően félig bénultan élt hol a bergamói családi házban, hol a kapucinusok betegszobájában. A brazil missziót betegágyából imáival támogatta, és levelezést is folytatott a munkatársakkal. Abban az örömben volt része, hogy 1994. április 24-én részt vehetett nővére, Gianna boldoggá avatásán. A szentté avatáson már nem volt jelen: 2001. augusztus 10-én délután 3 órakor Bergamóban elhunyt.

Frei Alberto – ahogyan Brazíliában még mindig emlékeznek rá – boldoggáavatási eljárásának egyházmegyei szakasza 2008. június 18-tól 2013. szeptember 11-ig tartott Bergamóban. Földi maradványai a bergamói Sant'Alessandro in Cattura templomban nyugszanak, az Assisi Szent Ferencnek szentelt kápolnában. Már életében is Isten emberének tartották, mind hívőként, mind orvosként. Ez a hírnév halála után is terjedt, és mind a mai napig megmaradt.

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás: Chiesadimilano.it; Causesanti.va

Fotó: Chiesadimilano.it

Magyar Kurír