Ferenc pápa előszava Karol Wojtyła Célunk a boldogság című könyvéhez

A lengyel kultúrában jártas Marina Olmo gondozta a lublini II. János Pál Katolikus Egyetem közreműködésével megjelent kötetet, mely Karol Wojtyła 366 gondolatát tartalmazza.

Ez a gyűjtemény ízelítőt kínál a múlt század egyik legmeghatározóbb személyiségének emberi, lelkipásztori, teológiai és kulturális adottságaiból – kezdődik Ferenc pápa előszava. Szent II. János Pál a pápasága óta eltelt idő ellenére életstílusával, tanításának mélységével, emberközeli életének képességeivel továbbra is ihlető forrás, mely Krisztushoz vonzza az embereket. A mai, oly nyugtalan és kiszámíthatatlan világunkban különösen nagy szükségünk van az ő példájára és atyai mivoltára.

Ugyanakkor Szent II. János Pál pápa nem érthető meg a maga teljes mélységében, ha nem fedezzük fel Karol Wojtyłát, vagyis e szent pápa eredetét; ha nem fedezzük fel személyiségét, munkáját, tevékenységét és tanítását az ő emberi, papi, püspöki és bíborosi mivoltában, a fiatalokkal fennálló kiváltságos kapcsolatát, az irántuk tanúsított atyai magatartását és élete drámai jellegét, amelynek során egymás után elveszítette családtagjait.

Az írásaiból vett rövid szakaszok e gyűjteménye – melyek többsége még nem jelent meg külföldön, de néhány még Lengyelországban sem – egy olyan adomány, mely lehetővé teszi, hogy megízleljük emberi és keresztény lelki mélységének apró gyöngyszemeit, melyek felkeltik kíváncsiságunkat és érdeklődésünket, és így felszítják bennünk a vágyat. hogy mind jobban megismerjük őt. Ferenc pápa reméli, hogy ez a 366 töredék – amelyeket tudatosan válogattak össze minden napra egy-egy kísérő gondolatként az emberi és a keresztény élet témáiból – bőségesen jó gyümölcsöket teremnek bennünk. Egyúttal köszönetet mond mindazoknak, akik hozzájárultak e könyv létrejöttéhez, különösen is a lublini II. János Pál Katolikus Egyetemnek, melynek egykoron Karol Wojtyła a professzora volt. Ferenc pápa kéri, hogy Jézus áldja meg a könyv olvasóit, a Szűzanya, az Egyház Anyja pedig oltalmazza őket.

Néhány példa a gyűjteményes kötet válogatásából:

Az emberi személy nagyságáról:
„Az ember nagysága abban áll, hogy hasonló Istenhez. Az ember nagysága abban áll, hogy ezen hasonlóság jegyében neki tudja ajándékozni kezének alkotásait és elméjének műveit.”

Az emberi személy akaratáról:
„Akaratának köszönhetően az ember ura önmagának és tetteinek, ugyanakkor éppen ez az oka annak, hogy tetteinek az értéke minősítse egész emberi személyét, vagy éppen szóljon ellene.”

Az Isten-beszélgetésre teremtett emberről:
„Az emberi lény úgy van teremtve, hogy beszélnie kell valakivel. Nem csak egy másik emberrel, ez nem elég: beszélnie kell a Teremtőjével. Valahányszor az ember abbahagyja az Úristennel való beszélgetést, rettenetesen elszegényedik, megfosztja magát a legfontosabb beszélgetőpartnerétől. Mert vannak kérdések, amiket senkivel nem lehet megbeszélni, hanem csak magával az Úristennel, csak Krisztussal.”

A legfőbb parancsolat megtartásának lehetőségéről:
„A legnagyobb parancsolat, a legnagyobb elv, a legmagasabb eszmény, az ember teljességgel felülmúlhatatlan ideálja a szeretet parancsa, az Isten-szeretet és felebaráti szeretet parancsa. Ebben a parancsolatban Isten önmagát fejezi ki. Egyúttal Isten ezt a parancsolatot kérésként és követelményként állítja elénk, mert azt akarja, hogy kövessük őt. És ez nem lehetetlen, hisz még akkor is lehetséges, ha az ember gyenge, ha életében nem tud mindig megfelelni a szeretet parancsának, a keresztény etika evangéliumi követelményeinek.”

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír