Ferenc pápa: Engedjük kiesni markunkból a gyalázkodás és ítélkezés köveit!

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma, a szent negyvennap ötödik vasárnapján a házasságtörő asszony történetét olvassuk a liturgiában (vö. Jn 8,1–11). Ebben két magatartás áll szemben egymással: egyfelől az írástudóké és a farizeusoké, másfelől Jézusé. Az előbbiek elítélni akarják a nőt, mert a törvény védelmezőinek tartják magukat, akik őrködnek a törvény hű megtartásán. Jézus viszont megmenteni akarja, mert ő Isten irgalmasságát személyesíti meg, aki megbocsátva felszabadít és kiengesztelve megújít.

Nézzük, mi is történik: miközben Jézus tanít a templomban, az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért nőt visznek hozzá; középre állítják, és megkérdezik Jézust, hogy meg kell-e kövezni, ahogy azt a mózesi törvény előírja. Az evangélista pontosabban is megfogalmazza: azért tették fel ezt a kérdést, „hogy csapdát állítsanak neki, és legyen mivel vádolniuk” (Jn 8,6). Vélhetően a következőképpen okoskodtak – figyeljétek meg, mennyire gonoszak –: ha nemet mond a megkövezésre, az ok arra, hogy a törvénynek való engedetlenséggel vádolják; ha viszont igent mond, feljelenthetik a római hatóságnál, amely magának tartotta fenn az igazságszolgáltatást, és nem tűrte meg a lincselést. Jézusnak ebben a helyzetben kell válaszolnia.

Jézus beszédpartnerei a legalizmus szűkösségébe vannak bezárva, és Isten Fiát is a maguk, elítélést és kárhoztatást akaró perspektívájába akarják kényszeríteni. Ő viszont nem azért jött a világba, hogy elítéljen és kárhoztasson, hanem hogy megmentsen, és új életet kínáljon az embereknek. Hogyan reagál Jézus, amikor próbára teszik? Mindenekelőtt egy kis csöndet tart, lehajol, és írni kezd a földre, mintegy emlékeztetve arra, hogy Isten az egyetlen törvényhozó és bíró, aki a törvényt a kőtáblára írta. Azután Jézus így szól: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ!” (Jn 8,7). Ily módon Jézus az emberek lelkiismeretét szólítja meg: ők az igazságosság „bajnokainak” gondolják magukat, ő azonban tudatosítja bennük, hogy csak egyszerű bűnös emberek, minek folytán nem tulajdoníthatják maguknak a jogot, hogy bárkinek az életéről vagy haláláról döntsenek. Ekkor egymás után mindenki elkullog, a legidősebbektől kezdve – vagyis akik leginkább tudatában voltak saját nyomorúságaiknak –, lemondanak a nő megkövezéséről. Ez a jelenet annak tudatosítására hív mindnyájunkat, hogy bűnösök vagyunk, és engedjük kiesni markunkból a gyalázkodás, az ítélkezés, a pletyka köveit, amelyeket időnként mások felé akarunk dobni. Amikor megszólunk másokat, köveket dobálunk, és ugyanolyanok vagyunk, mint ezek! 

Végül csak Jézus marad, és a nő, ott, középen: „a nyomorúságos asszony és maga az irgalom”, mondja Szent Ágoston (In Joh 33,5). Jézus az egyedüli, aki bűn nélküli, az egyedüli, aki követ dobhatna rá, de nem dob, mert Isten „nem a bűnös halálát akarja, hanem azt, hogy megtérjen és éljen” (vö. Ez 33,11). Jézus ezekkel a csodálatos szavakkal bocsátja el a nőt: „Menj, és többé ne vétkezz” (Jn 8,11). Ily módon Jézus új, az irgalmasság által alkotott utat nyit előtte, amely magában foglalja azt az elhatározást is, hogy nem vétkezik többé. Ez a meghívás mindnyájunkhoz szól: amikor Jézus megbocsát nekünk, mindig új utat nyit előttünk. Ebben a nagyböjti időszakban arra kapunk meghívást, hogy bűnösnek ismerjük el magunkat és bocsánatot kérjünk Istentől. A bocsánat pedig kiengesztel bennünket és megadja a békét, segít, hogy lapozni tudjunk életünk történelemkönyvében. Minden valódi megtérés új jövő felé irányul, új élet felé lendít, egy szép, bűntől mentes, nagylelkű élet felé. Ne féljünk bocsánatot kérni Jézustól, mert ő megnyitja ennek az új életnek a kapuját!

Szűz Mária segítsen, hogy tanúságot tudjunk tenni mindenki előtt Istennek erről az irgalmas szeretetéről, ő ugyanis Jézusban megbocsát nekünk, újjáteremti létünket és mindig új lehetőségeket kínál nekünk!

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Szeretettel üdvözöllek mindannyitokat, akik itt vagytok, Rómából és a világ sok tájáról érkezett hívek! Ma nagyon sok diák is jelen van!

Üdvözlöm a La Coruñából és Albacetéből jött spanyol diákokat, valamint az ausztriai Telfsből és a franciaországi Colmarból jött diákokat.

Üdvözlöm a bolognai, nicosiai és genovai diákokat, továbbá a torinói és vercelli laszalliánus iskolák tanulóit, akik De La Salle Szent János halálának háromszázadik évfordulójára emlékeznek.

Külön is gondolok a settignanói, scandicci és a saluzzói egyházmegyéből érkezett bérmálkozókra, akiket Cristiano Bodo püspök kísért el. Bátor tanúi legyetek Jézusnak és az evangéliumnak! A bérmálással növekednünk kell a bátorságban. Legyetek mindig bátrak!

Üdvözlöm a milánói „Romana Vittoria” esperesi kerület tizennégy éves fiataljait, valamint a pescarai, nápolyi és terni híveket.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Köszönöm!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír