Ferenc pápa erős és sokszínű egyházat talál majd Pápua Új-Guineában

Szeptemberben lesz Ferenc pápa ázsiai és óceániai apostoli útja, melynek során látogatást tesz majd Pápua Új-Guinea szigetére is.

Alvarado Tovar atya elmondta, hogy a Szent Szív Misszionáriusai közösség tagjait már az alapítójuk, Jules Chevalier életében küldték először Pápua Új-Guineába. Missziós megbízatásukat 1870-ben kapták. A misszionáriusok 1881-es első próbálkozásuk után 1885. július 4-én tartották az első szentmisét a szigeten, és a déli partvidéken, a roro és a mekeo törzsek körében alapítottak néhány missziót.

A kápolna azt a helyet jelöli, ahol az első szentmisét celebrálták Pápua Új-Guineában

„Valójában mi 1881 óta vagyunk Pápua Új-Guineában, ami az ottani egyház modern korszakának kezdetét jelenti. Már évszázadokkal korábban, a nagyon régi időkben is voltak minimális jelenlétek, de 1881 óta folyamatosan jelen vagyunk. Bizonyos értelemben mi vagyunk az úttörői az egyházi növekedésnek Pápua Új-Guineában.”

A Guatemalából származó misszionárius Pápua Új-Guineát multikulturális világnak, az ottani egyházat pedig minden értelemben sokszínűnek, soknyelvűnek és soknemzetiségűnek írta le. „Van egy szólás, amely úgy írja le Pápua Új-Guineát, mint a váratlanok földjét – mondta. – Ez egy nagyon ősi kulturális hagyományokkal rendelkező ország, de az életvitel nagyon különbözik a nyugati világétól. Ferenc pápa egy olyan egyházat fog találni, amelyben erős a hitgyakorlat, de Pápua Új-Guinea, Új-Guinea szigetei, a szárazföld, a felföld és a tengerparti területek stílusában. Ezek igen ősi népek, nagyon ősi hagyományokkal. Ki kell cserélnünk a SIM-kártyát a fejünkben, amikor Pápua Új-Guineába érkezünk.”

Az egyházi valóságra utalva, amellyel Ferenc pápa találkozik majd itt, Alvarado Tovar megjegyezte, hogy ez egy sok rituáléval és tánccal rendelkező egyház, amely a dzsungel, a folyók, a halászat és vadászat vidéki világából született.

„Ebben az értelemben nagyon egyszerű nép, de nagyon multikulturális, többnyelvű, sokszínű. Nehéz szavakkal leírni, de az időnek van egy olyan ritmusa, ahol nyilvánvalóvá válik az, amit a missziókban mondunk: az embereké az idő, miénk az óra. Számukra az idő mindig jelenbeli. Ez Új-Guinea nagyszerű népe.”

Pápua Új-Guinea: többnemzetiségű és multikulturális

Az evangélium hirdetése során kezdetben a misszionáriusoknak többek között a kultúra jelentett kihívást, amit nehéz volt megérteni – beleértve az olyan gyakorlatokat, mint a kannibalizmus –, valamint az egészségügyi problémák, az infrastruktúra hiánya és a pápuai kulturális és vallási világ.

Akkoriban még a kannibalizmus gyakorlata volt jellemző, amely mára gyakorlatilag eltűnt. „Ez volt az egyik kezdeti kihívás. Az egészségügy terén is jelentős kihívások voltak: a malária és a betegségek időszaka, mivel ezek a népek szinte semmilyen kapcsolatban nem álltak a Nyugattal. A fizikai nehézségeket az utak és az infrastruktúra hiánya okozta. A kulturális világ is kihívást jelentett: misszionáriusaink kezdetben nem értették teljesen a vallási világukat és szokásaikat. Az evangélium azonban jelen volt, Isten országának magjai mindig ott voltak, és Jézus is ott volt, de olyan gyakorlatok mellett, amelyek kezdetben megnehezítették a dolgok összeegyeztetését.”

Alvarado Tovar atya hangsúlyozta, hogy Pápua Új-Guineában jelentős előrelépés történt, és erős egyház van a szigeten. Azonban olyan kihívásokkal kell szembenéznie, mint amilyenekkel világszerte is, mint például az éghajlatváltozás, a helyi közösségeket nem tisztelő bányászati eljárások és a szegénység.

„Pápua Új-Guineában rendszerszintű a szegénység annak ellenére, hogy az ország mérhetetlenül nagy természeti erőforrásokkal rendelkezik. Számos nemzetközi vállalat kizsákmányolja az országot. Az éghajlatváltozás erősen érezhető, mivel az ország nagymértékben függ a természeti erőforrásaitól. Az erdőirtás és a nagyüzemi monokultúrák hatással vannak az emberekre. Az »emberi arc nélküli« bányászat (nem veszi figyelembe az emberi jogokat és az emberi méltóságot – a szerk.) szintén jelentős probléma. Az Egyházat mindezek mélyen érintik, és igyekszik a leginkább rászorulók mellé állni. Emellett a törzsi világ kihívást jelent a külföldiek és az Egyház számára egyaránt – hogyan lehet tiszteletben tartani a törzsi vagy klánstruktúrákat és belülről evangelizálni, miközben tiszteletben tartjuk és megpróbáljuk orvosolni a minden társadalmi és egyházi struktúrában létező értékekkel szembeni ellenérzésüket. Ez jelentős kihívás, mert ezek nagyon különböző világnézetek.”

A misszionárius elmondta, hogy az evangélium hirdetésének eredményeképpen a pápuaiak körében különféle hivatások születtek. Pápua Új-Guinea első boldogja, Peter To Rot, a Szent Szív Misszionáriusai közösség 1945-ben mártírhalált halt laikus tagjának szenttéavatási ügye is nagyon fontos számukra.

Az ország első őslakos hivatásai

„Ferenc pápa őslakos püspököket és papokat fog itt találni. Egyre kevesebb és kevesebb a külföldi, akik nagyszerű munkát végeztek ugyan, de a kihívások megmaradtak. Biztos vagyok benne, hogy Ferenc pápa mélyen át fogja érezni e kihívásokat, mert Pápua Új-Guineában nagyon is nyilvánvalóak. Ott van Peter To Rot, Pápua Új-Guinea első boldogja, a Szent Szív Misszionáriusai közösség laikus tagja, aki 1945-ben mártírhalált halt, és akit nagyon szeretnek az emberek. 1995-ben avatták boldoggá. Vannak növendékházaink, amelyek őslakos szerzetesi és papi hivatásokkal, szerzetesekkel, egyházmegyésekkel és elkötelezett világiakkal vannak tele. Ez [az evangelizáció] nem lehetetlen, de megköveteli, hogy »levegyük a cipőnket« egy olyan szent földön, mint Pápua Új-Guinea, és megváltoztassuk saját missziós kereteinket. Be kell lépnünk a kultúrába, és belülről kell hirdetnünk az evangéliumot. Ez a pápa egyik legkonzisztensebb javaslata a misszionáriusok számára.” (A lábbeli levétele egy házba vagy templomba való belépés előtt ősi ázsiai szokás. A tisztelet jele, illetve annak tudatosítása, hogy a másik életébe lépnek be. Ugyanakkor a szinodalitásról szóló ázsiai kontinentális közgyűlés záródokumentumában, amelyet az Ázsiai Püspöki Konferenciák Szövetsége (FABC) tett közzé 2023 márciusában, ez a mondat fejezi ki az ázsiai egyház számára kijelölt zsinati utat. – a szerk.)

Az interjú végén Alvarado Tovar atya arra kért minden hívőt, hogy legyenek nyitottak más valóságokra, mint Pápua Új-Guinea, és imádkozzanak Ferenc pápa közelgő ázsiai és óceániai apostoli útjáért.

„A világ másik felére kell tekintenünk, ahol szenvedő emberek, boldog emberek, őslakosok élnek – olyan értékekkel, amelyekből mi, latin-amerikaiak tanulhatunk és amelyeket megoszthatunk. Legyünk nyitottak Óceánia, Ázsia és Afrika e részei felé, ahol Isten népe ugyanúgy jár, mint Latin-Amerikában és Spanyolországban. Imádkozzunk a pápa ezen útjáért. Pápua Új-Guinea, Indonézia, Timor és Szingapúr népei nyitott szívvel várják őt. Számukra Ferenc pápa jelenléte megerősítést jelent az Egyházként, Isten népeként megtett útjukon, különösen Pápua Új-Guineában. Folytassuk a szinodalitásban való együtt járást a világ mindkét oldalán.”

Forrás és fotó: Vatican News angol nyelvű szerkesztősége

Hollósi Judit/Magyar Kurír