Ferenc pápa és Bartholomaiosz pátriárka közös üzenete a teremtésvédelem imanapjára, szeptember 1-re

A közös üzenetet teljes terjedelmében közöljük.

A teremtésről szóló elbeszélés átfogó képet tár elénk a világról. Az Írás kijelenti, hogy Isten „kezdetben” úgy tervezte meg az emberiséget, hogy az együttműködjön a természeti környezet megóvásában és védelmében. Kezdetben, amint a Teremtés könyvében olvassuk (Ter 2,5), „még nem volt semmiféle vad bozót a földön, és nem nőtt semmiféle mezei növény, mert az Úristen még nem adott esőt a földnek, s nem volt ember sem, aki a talajt művelje”. A föld nagyszerű ajándékként és olyan örökségként bízatott ránk, amelyért mindannyian felelősek vagyunk, míg „a végén” minden dolog a mennyben és a földön összefoglaltatik majd Krisztusban mint főben (vö. Ef 1,10). Az emberi méltóság és jólét szoros kapcsolatban áll az egész teremtéssel való törődésünkkel.

Ugyanakkor „a közbenső időben” a világ történelme nagyon eltérő állapotról tanúskodik. Erkölcsileg hanyatló helyzetet mutat, amelyben a teremtett világhoz való hozzáállásunk és a vele való bánásmódunk elhomályosítja azt a hivatásunkat, hogy Isten munkatársai legyünk. A világ kényes és kiegyensúlyozott ökoszisztémáinak megzavarására irányuló hajlamunk, a bolygó korlátozott erőforrásainak manipulálására és ellenőrzésére irányuló mohó vágyunk, a piacokon korlátlan nyereségre törekvő kapzsiságunk: mindez elidegenített minket a teremtés eredeti céljától. Már nem tartjuk tiszteletben a természetet mint közös ajándékot, hanem magántulajdonnak tekintjük. Már nem úgy viszonyulunk a természethez, hogy megőrizzük azt, hanem önkényesen rendelkezünk vele, hogy struktúráinkat fenntartsuk.

Ennek az alternatív világfelfogásnak a következményei tragikusak és tartósak. Az emberi és a természeti környezet együtt károsodik, és a bolygónak ez a romlása a legsebezhetőbb embereket sújtja. Az éghajlatváltozás mindenekelőtt azokra van hatással, akik szegénységben élnek a világ minden szegletében. A föld javainak felelős használatára irányuló kötelességünk magában foglalja minden ember és minden élőlény elismerését és tiszteletét. A teremtett világgal való törődésre szóló sürgető hívás és kihívás felszólítást jelent az egész emberiségnek, hogy fenntartható és átfogó fejlődésen munkálkodjon.

Ezért – mivel az Isten teremtéséért érzett ugyanazon aggodalom és a föld közjóként történő elismerése egyesít minket – buzgón hívunk minden jó szándékú embert, hogy szeptember elsején szánjon időt arra, hogy környezetünkért imádkozzon. Ezúttal szeretnénk köszönetet mondani a jóságos Teremtőnek a teremtett világ csodás ajándékáért, és szeretnénk kötelezettséget vállalni annak gondozásáért és megőrzéséért a jövő nemzedékek számára. Tudjuk, hogy hiába fáradozunk, ha az Úr nem áll mellettünk (vö. Zsolt 126/127), ha az imádság nem áll gondolkodásunk és ünneplésünk középpontjában. Imádságunknak ugyanis az a célja, hogy megváltoztassuk azt a módot, ahogyan a világot érzékeljük annak érdekében, hogy megváltoztassuk azt a módot, ahogyan a világhoz viszonyulunk. Azt a célt tűzzük ki magunk elé, hogy bátran igent mondjunk a nagyobb egyszerűségre és szolidaritásra életünkben.

Sürgető felhívást intézünk mindazokhoz, akik társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális területen jelentős tisztséget töltenek be, hogy felelősséget vállalva hallják meg a föld kiáltását, fordítsanak figyelmet a társadalom peremére szorultak szükségleteire, de legfőképpen, hogy válaszoljanak emberek millióinak a könyörgésére, és támogassák a világméretű egyetértést sérült világunk sebeinek begyógyítására. Meggyőződésünk, hogy nem lehetséges igazi és tartós megoldás az ökológiai válságra és az éghajlatváltozásra, hacsak válaszunk nem lesz összehangolt és kollektív, hacsak felelősségünk nem lesz egymás közt megosztott és elszámoltatható, hacsak nem adunk elsőbbséget a szolidaritásnak és a szolgálatnak.

Vatikánváros és Fanári, 2017. szeptember 1.

Ferenc pápa és Bertalan egyetemes pátriárka

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: News.va; Természettár Facebook-oldala

Magyar Kurír