Szavak és gesztusok: Ferenc pápa és tanítása a szegényekről

A „legutolsók” lesznek azok, akik utoljára fogadják a pápát a Santa Maria Maggiore-bazilika küszöbén. Az előtt a bazilika előtt, ahol a Salus Populi Romani Mária-ikon tallható, akinek anyai tekintete előtt nyugszik majd a pápa. Róma püspökét, aki a világ másik végéről érkezett, földi útjának utolsó szakaszán nem a hatalmasok állják körbe, hanem azok a szegények, migránsok, hajléktalanok, kirekesztettek, akik tanításában oly központi helyet foglaltak el, és akik az evangélium valamennyi lapján középen állnak.

Az evangélium öröme

Már húsvéthétfőn reggel Kevin Joseph Farrell bíboros kamarás is kiemelte tanításának ezt a fontos elemét, amikor bejelentette Ferenc pápa váratlan halálát: „Azt tanította nekünk, hogy híven, bátran és egyetemes szeretettel éljük az evangélium értékeit, különösen a legszegényebbek és kitaszítottak érdekében.” „Hogy szeretnék egy szegény Egyházat, mely a szegényekért él!” – mondta pápasága kezdetekor. „Az Egyház számára a szegények választása mindenekelőtt teológiai kategória, csak azután kulturális, társadalmi, politikai vagy filozófiai kérdés: Isten nekik adja először irgalmasságát. Az Istennek ez a preferenciája kihatással van minden keresztény hitéletére, akiknek Jézus érzéseit kell magukban táplálniuk” – írta Ferenc pápa Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításában. Abban a dokumentumban, amelyet még alapjaiban meg kell értenünk, és ami meghatározta Péter utóda szolgálatának irányát.

A magántulajdon és a szegények

Szavait mindig konkrét gesztusok és döntések kísérték. Ő volt az első pápa, aki Assisi szentjének nevét vette föl, folytatva elődei tanítását, mint Szent XXIII. János, aki – amikor  megnyitotta a II. Vatikáni Zsinatot – azt mondta: „Az Egyház úgy jelenik meg, amilyen és amilyen lenni akar, mindenki egyházaként, elsősorban a szegények egyházaként”. Ez a szavakra és gesztusokra épülő tanítás az első dél-amerikai pápa számára az evangéliumból és az első egyházatyák tanításából fakadt. Mint Szent Ambrus, aki kijelentette: „Nem a te birtokod, amit a szegénynek adományozol; te nem teszel mást, mint visszaadod neki, ami az övé. Mivel a közösen, mindenki használatára adott dolog az, amit te kisajátítasz. A földet mindenki kapta, nemcsak a gazdagok.” Ezeknek a szavaknak köszönhetően állapíthatta meg Szent VI. Pál Populorum progressio kezdetű enciklikájában, hogy a magántulajdon nem nyújt senki számára feltétlen és abszolút jogot, és senki nincs felhatalmazva arra, hogy saját kizárólagos használatra fenntartsa magának azt, ami túlmegy a szükségletein, amikor másoknak nincsenek meg az alapvető szükségleteik.

Krisztust felismerni a szegényekben

Vagy ahogy Aranyszájú Szent János híres homíliájában mondta: „Meg akarod tisztelni Krisztus testét? Ne engedd, hogy megvetés tárgya legyen tagjaiban, vagyis a szegényekben, akiknek nincsenek ruháik, hogy elfedjék magukat. Ne itt tiszteld Krisztust a templomban selyemdrapériák között, mialatt kint elhanyagolod azt, aki szenved a hidegtől és a ruhátlanságtól. Őt, aki azt mondta: »Ez az én testem«, azt is mondta: »Éheztem és nem adtatok ennem«.”

Utolsó ölelés

Az ideológiai olvasatoktól távol az Egyházat nem politikai érdekek mozgatják, amikor arra szólít, hogy lépjen túl azon, amit Ferenc pápa a közöny globalizációjának hívott. Egyedül az evangélium szavai mozgatták a pápát, az egyházatyák hagyományával megerősítve, amikor arra hívott minket, hogy tekintetünket az utolsókra fordítsuk, akiket Jézus annyira szeretett. Azokra az utolsókra, akik ma ölelésükkel elkísérik őt utolsó útján – zárja jegyzetét Andrea Tornielli, a Vatican News főszerkesztője.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír