Ferenc pápa felhívására imádkoztak Makkosmárián a járvány leküzdéséért

„Abból az alkalomból vagyunk most itt, hogy bekapcsolódjunk a Ferenc pápa kérésére elindított imaláncba. Kapcsolódjunk be teljes szívünkből, és kérjük a Boldogságos Szűzanya oltalmát, hogy segítsen a járvány leküzdésében” – ezekkel a szavakkal fogadta és köszöntötte a kegytemplomban egybegyűlteket Mészáros Barnabás. A fiatal káplán egy éve szolgál Budakeszin, ahol a hívek már ismerősként fogadták, mert diakónusi gyakorlatát is itt, Filó Kristóf mellett töltötte.

Mészáros Barnabás vezetésével vette kezdetét a rózsafüzér imádság a helyi plébániai közösségek – a rózsafüzér-társulat, a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium közössége, a budakeszi cserkészcsapat, a domonkos nővérek és az idén elsőáldozásra készülő gyerekek – képviselőinek részvételével. A közös imádság után pár perccel kezdetét vette a koronavírus-járvány megszűnéséért felajánlott szentmise: „Kérjük a Boldogságos Szűzanya közbenjárását, legyen oltalmunk. Istenbe vetett hittel várjuk a betegek gyógyulását és a járvány megszűnését, azt, hogy az életünk teljes egész legyen, így tudjuk folytatni utunkat, hirdetni és továbbadni mások számára Isten országát.”

Mészáros Barnabás prédikációját egy történettel kezdte. Felelevenítette, hogy tavaly, előző szolgálati helyén egy alkalommal a település asszonyai összegyűltek, hogy rendbe tegyék a plébánia udvarát, és egyikük magával hozta az unokáját is. „Ennek a kislánynak nem voltam szimpatikus. Ahányszor csak észrevett, gyorsan odafutott a nagymamájához, ahol biztonságban érezte magát” – mesélte mosolyogva. „Futott ahhoz, akitől a biztonságot várta.” A fiatal pap azt kérte, mindenki képzelje magát ennek a kislánynak a helyébe. „Képzeljük el, hogy itt van valaki, akitől félünk, aki sokkal nagyobb nálunk. Akitől megrémülünk.” Rámutatott: a hasonlat pontosan ráillik a vírushelyzetre, ami itt van velünk már több mint egy éve, és sokkal nagyobb nálunk. Megrémülünk attól, amit hallunk, amit látunk vele kapcsolatban: rengeteg a beteg, és rengetegen elhunytak a betegségben.

Hová futunk, kitől várjuk a segítséget? Észrevesszük-e az oltalmat jelentő édesanyát, aki kitárt karral vár bennünket?”

– tette fel a kérdést. „Gyertek, gyermekeim, az én égi palástom alá! Gyertek, hogy oltalmazzalak benneteket, hogy megvédjelek titeket” – idézte a Szűzanya szavait, hozzátéve: vajon mi odafutunk-e a szerető anyai szívhez?

Mária édesanya. És mint édesanya folyamatosan közbenjár gyermekeiért, védeni és oltalmazni akar bennünket. Ahogy láthatjuk képi ábrázolásokon, különböző szerzetesközösségeknél, hogy a tagokat a Szűzanya a palástja alá rejti, a palástja alatt oltalmazza és védi, úgy szeretne minket is védeni. A káplán arra biztatott, hogy keressük a Szűzanya oltalmát ebben a mostani nehéz helyzetben.

Lássuk, hogy tudunk hozzá futni, tudunk nála menedéket találni.

Legyünk olyanok, mint a nagymamájához szaladó kislány, merjünk mi is odafutni égi édesanyánkhoz, és kérni a segítségét.

„Azért vagyunk most itt, hogy ezt az oltalmat kérjük tőle” – folytatta. A Makkosmáriai Szűzanya mint Fogolykiváltó Boldogasszony képét idézte fel, akihez fohászkodhatunk.

(Fogolykiváltó Boldogasszony tisztelete a második világháború alatt és után honosodott meg a kegyhelyen, mert sokan jöttek ide hadifogoly hozzátartozóikért imádkozni.)

Ha kimondjuk a fogoly szót, a rabságban szenvedőkre gondolunk. Életünkben most a koronavírus ugyanígy rabságot jelent: olyan rablánc, ami elzár minket a másik embertől. Megbéklyóz, nem engedi, hogy az életünk teljes legyen.

„Kérjük a Fogolykiváltó Boldogasszonyt, segítsen bennünket a járvány láncait leküzdeni. Kérjük a Boldogságos Szűz Máriát, legyen közbenjárónk Szent Fiánál, legyen közbenjárónk, hogy ezek a kötelékek megszűnjenek, a bilincsek, amelyek foglyul tartanak bennünket a járványban, összetörjenek, s legyen vége, szűnjék meg ez a járvány, ami nehezíti az életünket. Szűnjék meg, hogy újra egészségben, személyes kapcsolatokat életben tartva egész életet tudjunk élni.

Az Isten örömre és boldogságra hív bennünket. Kérjük a Szűzanyát, segítsen, hogy ezt az örömöt és boldogságot minél hamarabb újra át tudjuk élni: milyen a családi szeretet, a felebaráti szeretet, milyen a másikat átölelni, közel menni hozzá, szájmaszk nélkül beszélgetni vele… Milyen öröm és boldogság egész emberként a másikkal lenni” – zárta prédikációját Mészáros Barnabás.

A szentmise végén a jelenlévők elimádkozták a loretói litániát, majd lehetőség nyílt rá, hogy a hívek ne csak közösségben, hanem egyénileg is imádkozhassanak a járvány megszűnéséért.

Szerző: Szendéné Kiss Nóra

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír