Családias légkörű volt a Szentatya és a Lázár Egyesület tagjainak találkozója, amelyen a pápa rögtönzött beszéddel fordult a jelenlévőkhöz. A Szentatya köszönetet mondott az egyesület munkájáért, hogy folyamatosan gondját viselik a szegényeknek és fedél nélkülieknek saját, „szolidáris” otthonaikban.
Ferenc pápa az audiencián meghallgatta az egyesület néhány tagjának tanúságtételét, majd úgy döntött, hogy előre megírt beszédét elhagyva szabadon szól a jelenlévőkhöz, az elhangzott gondolatokat követve. Az „ajtó” metaforájára építette beszédét, amely lehet zárt, lehet nyitott; továbbá az ajtónyitáshoz fűződő félelemre utalt, amely abból fakad, hogy nem nyitnak ajtót, vagy becsapják azt előttünk. Ez a félelem minden emberben benne él – hangsúlyozta a pápa.
„Egyesek azt gondolják, hogy az ajtó tulajdonukban van, lakatot tesznek rá, és bezárják saját maguknak. Mások attól is félnek, hogy kopogtassanak, mert valójában attól tartanak, hogy elutasítják őket. Míg vannak emberek, akik be szeretnének lépni az ajtón, de félnek, és inkább az ablakon keresztül próbálnak bejutni. Az én kapcsolatom az ajtóval milyen is valójában?
Az ajtó ugyanis Isten. Tehát milyen kapcsolatom van vele? Azok közé tartozom, akik inkább bezárják az ajtót, vagy azok közé, akik félnek kopogtatni, vagy azt remélem, hogy kopogtatás nélkül is ajtót nyit valaki?
Minden ember máshogy viszonyul Istenhez, aki maga az ajtó.”
Az életben olykor szükség van alázatra, hogy merjünk kopogtatni az előttünk lévő ajtón. Szükség van bátorságra, hogy ne féljünk attól, aki ajtót nyit nekünk, azaz Istentől. Majd ha belépünk ezen az ajtón, akkor tudjuk, hogy ne csukjuk be magunk után, hanem tárjuk ki, hogy mások is be tudjanak rajta jönni. A Lázár Egyesület ezt teszi tíz éve: ajtót nyit, de nem mint portás, hanem mint nők és férfiak, akiknek egyszer már ajtót nyitottak, ezért segíteni akarnak másoknak – mondta a Szentatya.
Ferenc pápa mély hálával köszönte meg a Lázár Egyesületnek, hogy a szükség hatalmas tengerében, mint egy kis csepp, jelen van. Értékes csepp ez, ezért „haladjatok előre az utatokon Jézus szavai nyomán, aki azt tanította, hogy a mag is kicsi, de erős, és nagy fa lesz belőle” – buzdított a pápa. Hozzátette: az egyesület sose feledkezzen meg arról, hogy nagysága pontosan abban rejlik, hogy tagjai egy kis közösséget alkotnak. Ha ezt elfelejtik, akkor a hatalom, büszkeség, önelégültség uralkodik el rajtuk, és nem tudnak tovább fejlődni.
A Lázár Egyesület elsődleges célja a hátrányos helyzetű emberek szociális helyzetének és életkörülményeinek javítása. Keresztény missziós munkát végeznek; dolgozó fiatalok és hajléktalanok együtt élnek, közösséget formálva. Az egyesület tagjait az embertársak iránti felelősség vezeti, így közvetlen segítséget nyújtanak azáltal, hogy befogadják őket házaikba. Döntésük nem más, mint hogy együtt élnek egyszerűségben, nap mint nap a rászorulókkal. A hajléktalanoknak is szükségük van az emberi interakcióra, kapcsolatokra, így lelkileg is támogatást tudnak nyújtani ezeknek az embereknek.
Ferenc pápa hálás szavakkal köszönte meg a Lázár Egyesület minden tagjának azt a csodálatos tanúságtételt, amit a szegények ellátásért tesznek. A Szentatya szavai szerint „lehetőséget kaptatok arra, hogy magatoknak és az egész világnak megmutassátok, mi az a társadalmi barátság, amelyre mindannyian hivatottak vagyunk.
A mai közömbös és individualista világban ti megmutatjátok, hogy az élet valódi értékei a különböző, a más befogadásában rejlenek, az emberi méltóságot tisztelve, a meghallgatásban és a szükséget szenvedők ápolásában mutatkoznak meg.
A befogadó társadalmi barátság és a mindenkire nyitott testvériség akkor valósulhat meg, ha ezeket az értékeket képviseljük.”
Ferenc pápa beszédében a szegényekhez, hajléktalanokhoz, betegekhez is szólt, bátorságra buzdítva őket. A társadalomban hátrányos helyzetben, kirekesztve érezhetik magukat ezek az emberek, ami sok szenvedést okoz. „De sose adjátok fel! A szívetekben ápoljátok mindig az öröm reményét!” – buzdította őket.
A pápa kiemelte: a szegények az igazi hithirdetők, hiszen elsőként ők kaptak meghívást arra, hogy részesüljenek az Úr boldogságában. „A szegények különleges helyet foglalnak el Isten szívében. Isten szeret benneteket, ezért ne hagyjátok elveszni az élet iránti örömötöket”. A Szentatya végül a feltétel nélküli szeretetre buzdította a Lázár Egyesület tagjait, valamint arra, hogy mindig maradjanak szilárdak hitükben. A jelenlévők imáit kérte az Egyházért, hogy a hívek képesek legyenek meghallani, ha kopogtatnak, és tudjanak mindig ajtót nyitni embertársaik hívására.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria