Ferenc pápa: Hagyjuk, hogy Isten velünk együtt haladjon

Amikor olvassuk a Teremtés könyvét, fennáll a veszélye annak, hogy azt hisszük: Isten egyfajta varázsló volt, varázspálcával hozta létre a dolgokat. Azonban nem így történt. Isten megteremtette a dolgokat, és hagyta, hogy azok belső törvényeik szerint működjenek, amelyeket Ő adott mindegyiküknek, hogy fejlődhessenek és eljuthassanak a teljességre. Az Úr önállóságot, nem függetlenséget adott a világegyetem dolgainak – fejtette ki szentbeszédében Ferenc pápa.

Majd így folytatta: Isten nem mágus, hanem teremtő. A teremtéstörténet hatodik napján kerül sor az ember megteremtésére. Az embernek kissé másmilyen, nem független önállóságot ad Isten: ez az önállóság a szabadság. És azt mondja az embernek, hogy haladjon előre a történelemben, a teremtett világ felelősévé teszi, azért is, hogy uralja a teremtett világot, azt előbbre vigye, és így eljusson az idők teljességéig. És mi az idők teljessége? Az, amit Isten annyira a szívén visel: Fia megérkezése. Mert Isten mindannyiunkat arra szánt, hogy hasonlóvá legyünk Fia képmásához.

Ez az emberiség útja, az ember útja. Isten azt akarta, hogy olyanok legyünk, mint Fia, és Fia legyen olyan, mint mi – fogalmazott a Szentatya, majd utalt a nap evangéliumi szakaszra, amely Jézus nemzetségtábláját beszéli el: Ebben a felsorolásban vannak szentek és vannak bűnösök, de a történelem megy tovább, mert Isten azt akarta, hogy az emberek szabadok legyenek.

Igaz, hogy az ember rosszul használta fel szabadságát, és Isten kiűzte őt a Paradicsomból, de ígéretet tett neki, és így az ember reménnyel távozott onnan. Bűnös volt, de reménykedett! Az emberek nem egyedül haladnak előre, Isten velük együtt halad. Isten ugyanis választott: az időt, nem pedig a pillanatot választotta. Isten az idő, a történelem Istene, aki együtt halad gyermekeivel. Egészen az idők teljességéig, amikor Fia emberré lesz. Isten együtt halad az igazakkal és a bűnösökkel. Mindenkivel együtt halad, hogy elérkezzen a találkozásig, az ember Istennel való végső találkozásáig – mutatott rá Ferenc pápa.

Az evangélium ezt a sok évszázados történetet egy kis falucskában fejezi be, Józseffel és Máriával. A nagy történelem Istene jelen van a kis történelemben is, mert velünk akar haladni. Ferenc pápa idézte Aquinói Szent Tamást, aki megállapította: „Nem megijedni a nagy dolgoktól, hanem figyelembe venni a kis dolgokat is, ez Istentől való”. És ilyen az Isten – folytatta a pápa –, jelen van a nagy és a kicsiny dolgokban egyaránt.

Ez a velünk haladó Isten egyben a türelem Istene. Türelmes volt mindezekkel a nemzedékekkel. Mindezekkel a személyekkel, akik megélték a kegyelem és a bűn történetét. Isten türelmes. Velünk halad, mert azt akarja, hogy mindnyájan hasonlítsunk Fia képmására. És attól a pillanattól kezdve szabadságot, nem függetlenséget adott nekünk a teremtésben, és a mai napig együtt halad velünk – hangsúlyozta a pápa.

Így jutunk el Máriáig – ma ennek a történetnek az előszobájában vagyunk: Mária születésénél. Kérjük az imában az Urat, hogy egységesen és szívünkkel békében haladhassunk előre együtt. Ez a mai nap kegyelme: ma tekintsünk a kicsiny, szent, bűn nélküli, tiszta Szűz Máriára, akit az Úr kiválasztott Isten Anyjává, és tekintsünk vissza erre a hosszú, sok évszázados történetre, és kérdezzük meg: Hogyan megyek én előre életemben? Hagyom, hogy Isten velem együtt haladjon? Hagyom, hogy Ő velem haladjon, vagy egyedül akarok menni az úton? Hagyom, hogy Isten megsimogasson, segítsen, megbocsásson, előbbre vigyen, hogy találkozhassam Jézus Krisztussal? Ez lesz a vége az útnak: találkozunk az Úrral – mondta a Szentatya.

Ez a kérdés ma jót tesz nekünk: Hagyom, hogy Isten türelmes legyen velem? És így, ezt a nagy történelmet és ezt a kis falut szemlélve dicsőíthetjük az Urat, és alázatosan kérhetjük, hogy adjon nekünk békét, a szívnek azt a békéjét, amelyet csak Ő adhat meg, amit csak akkor ad meg, amikor hagyjuk, hogy Ő velünk együtt haladjon – zárta hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Magyar Kurír