Ferenc pápa: A hálátlanság erőszakot szül, egy egyszerű „köszönöm” visszaadhatja a békénket!

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangéliumi szakasz egy drámai példabeszédről szól, szomorú végkifejlettel (vö. Mt 21,33–43). Egy földbirtokos szőlőskertet telepített, buzgón gondozta; majd pedig, mivel el kell utaznia, rábízta néhány földművesre. Amikor eljött a szüret ideje, a gazda elküldte szolgáit, hogy szedjék be a termést. A munkavállalók viszont bántalmazzák és megölik őket. Ekkor a gazda a fiát külte el, ám őt is megölték. Hogy lehet ez? Mi csúszott itt félre? Jézus üzenete van elrejtve ebben a példázatban.

A gazda mindent helyesen, szeretettel tesz: maga is dolgozik, szőlőt ültet, sövénnyel keríti körül, hogy megvédje, gödröt ás a présnek, és őrtornyot épít (vö. Mt 21,33). Azután a szőlőskertet rábízza a munkavállalókra, bérbe adja nekik értékes tulajdonát, így tehát tisztességesen bánik velük, hogy a szőlőskert jól meglegyen művelve és termést hozzon. Ilyen előzmények után a szüretnek boldogan, ünnepi mulatsággal kellene végződnie, a termés igazságos elosztásával, mindenki megelégedésére.

Ehelyett hálátlan és kapzsi gondolatok ébredtek a szőlőművesek fejében. Láthatjátok, a konfliktusok gyökerénél mindig hálátlanság és kapzsi gondolatok vannak. „Gyorsan birtokolni!” „Semmit sem kell adnunk a gazdának. A munkánk eredménye egyedül minket illet. Senkinek sem tartozunk elszámolással!” Így gondolkodnak ezek a szőlőművesek. De ez nem igaz! Hálásnak kellene lenniük azért, amit kaptak, és ahogyan a gazda bánt velük. A hálátlanság viszont táplálja a kapzsiságot, és fokozatosan növekszik bennük a lázadás érzése, ami azt eredményezi, hogy eltorzítva látják a valóságot, nem azt érzik, hogy tartoznak a munkaadójuknak, hanem inkább azt, hogy követelésekkel léphetnek fel nála. Sőt, amikor meglátják a fiát, azt mondják: „Itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és mienk lesz öröksége” (Mt 22,38). És szőlőművesekből gyilkosok lesznek. Ez egy egész folyamat. Ez a folyamat oly gyakran végbemegy az emberek szívében, a mi szívünkben is.

Ezzel a példabeszéddel

Jézus arra emlékeztet bennünket, hogy mi történik, amikor az ember azzal áltatja magát, hogy magától is boldogul, és elfelejti a hálát, elfelejti az élet alapvető valóságát: hogy minden jót Istennek köszönhetünk, minden jó az ő kegyelméből, az ő ingyenes ajándékából származik.

Amikor az ember elfelejti ezt, Isten ingyenességét, akkor oda jut, hogy már nem a szeretettség és megváltottság örömével éli meg korlátozott létét, hanem azzal a szomorú tévedéssel, hogy nincs szüksége sem szeretetre, sem megváltásra. Az ember nem engedi többé, hogy szeressék, és saját kapzsiságának foglya lesz, annak a szükségletnek a foglya, hogy többet birtokolhasson másoknál és mások fölé emelkedhessen. Csúnya ez a folyamat, és oly gyakran megtörténik velünk. Gondoljunk bele igazán! Belőle származik megannyi elégedetlenség és vádaskodás, megannyi értetlenség és irigység; és a nehezteléstől hajtva az erőszak örvényébe süllyedhet az ember. Igen, kedves testvéreim és nővéreim, a hálátlanság erőszakot szül, elveszi a békénket, arra késztet, hogy békétlenül beszéljünk és kiabáljunk, miközben egy egyszerű „köszönöm” visszaadhatja a békénket!

Kérdezzük meg tehát magunktól: számot vetek-e azzal, hogy az életet és a hitet ajándékba kaptam? Tudatában vagyok-e annak, hogy én magam is ajándék vagyok? Hiszem-e, hogy minden az Úr kegyelmével kezdődik? Felfogom-e, hogy érdemtelenül részesültem Isten kegyelmében, aki ingyenesen szeret és üdvözít engem? És mindenekelőtt, válaszul a kegyelemre, tudok-e köszönetet mondani? Tudom-e azt mondani, hogy „köszönöm”? A három szó, melyben az emberi együttélés titka rejlik: „Köszönöm!”, „Megengeded?”, „Bocsánat!” Ki tudom-e mondani ezt a három szót? „Köszönöm!”, „Megengeded?”, „Bocsánat!” Én ki tudom-e mondani ezt a három szót?

Egy kis szó: „köszönöm”; egy kis szó: „megengeded”; egy kis szó: „bocsánat” – ezt a három kis szót várja tőlünk mindennap Isten és várják felebarátaink.

Kérdezzük meg magunktól, hogy ez a három kis szó – „köszönöm”, „megengeded”, „bocsánat” – jelen van-e az életünkben. Tudok-e köszönetet mondani? Tudok-e bocsánatot kérni? Tudok-e tapintatos, nem tolakodó lenni: „megengeded”? – „Köszönöm!”, „Megengeded?”, „Bocsánat!”

Segítsen nekünk Mária, akinek lelke magasztalja az Urat, hogy a hála legyen a szívünkből mindennap felkelő fény!

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim és nővéreim!

Aggodalommal és szomorúan követem, ami Izraelben történik, ahol az erőszak még kegyetlenebbül tört elő, több száz halálos áldozatot és sérültet követelve. Közelségemet fejezem ki az áldozatok családjainak, imádkozom értük és mindazokért, akik a rettegés és szorongás óráit élik át. Kérem, állítsák le a támadásokat és a fegyvereket, és értsék meg, hogy a terrorizmus és a háború nem vezet semmilyen megoldáshoz, csak megannyi ártatlan ember halálához és szenvedéséhez. A háború vereség! Minden háború vereség! Imádkozzunk, hogy legyen béke Izraelben és Palesztinában!

Ebben a hónapban, októberben, melyet nemcsak a misszióknak, hanem a rózsafüzér imádkozásának is szentelünk,

ne fáradjunk bele, hogy Mária közbenjárására kérjük a béke ajándékát a világ háború és konfliktusok sújtotta számos országa számára!

Továbbra is emlékezzünk meg a drága Ukrajnáról, mely nap mint nap oly sokat, oly sok gyötrelmet szenved.

Köszönetet mondok mindazoknak, akik követik és főként imáikkal kísérik a most zajló szinódust, a meghallgatás, a megosztás és a Lélekben való testvéri közösség egyházi eseményét. Kérek mindenkit, hogy bízza a szinódus munkáját a Szentlélekre.

Köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak, Olaszországból és a világ számos tájáról érkezett zarándokok! Külön is köszöntöm a veronai Stimmatini Képzési Központ diákjait és tanárait, valamint a különböző országokból érkezett jezsuitákat, akik a római Bellarmin Szent Róbert Kollégium vendégei. Számos lengyel is van itt: sok lengyel zászlót. Üdvözöllek mindnyájatokat, és külön a Szeplőtelen Szűzanya-templomhoz tartozó fiatalokat.

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican.va

Magyar Kurír