Ferenc pápa: A hit példáját adjuk a gyerekeknek, és ne szavakat

A kezdeti félénkség után a pápa közvetlen hangjának köszönhetően a gyerekek feloldódtak, így egyfajta „gyermekmisének” adott otthont a Szent Márta-ház kápolnája.

Ha rátok nézek, mintha az eljövendő világ ígéretére tekintenék – mondta nekik a pápa. – A jövőre tekintve pedig azt kérdezzük, hogy mit is hagyunk rátok?

Azt tanítjuk valójában, amit a szentleckében (2Jn 1,3–9) hallottunk: „Járjunk a szeretetben és az igazságban?” – tette fel a kérdést a pápa a homília kezdetén. – Ó igen, szavakkal tanítjuk, de hogy az életünkkel is, az már más kérdés. Számunkra ugyanis a gyerekekre tekintettel lenni felelősséget jelent. A kereszténynek törődnie kell a gyerekekkel, és át kell nekik adnia a hitet, vagyis közvetítenie azt, amit a szívében megél. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a felnövekvő csemetéket! Mindez attól függ, hogy milyen magatartással fordulunk a gyerekek felé. A testvér, az apa, az anya, a nővér viselkedésével, mely segít a felnövekedésben; vagy pedig távolságtartással, gondolván: „Ők maguktól felnövekednek, én pedig a saját életemmel törődöm.”

Mindnyájunknak a felelőssége, hogy a legjobbat adjuk magunkból, ez a legjobb pedig a hit. Adjuk nekik ezt a hitet, példával együtt! A szavak nem szolgálnak, ma a szavak nem segítenek. A mai, képekkel telített világban, ahol mindenki mobilt tart a kezében, a szavak nem számítanak… Példát, példát nekik! – buzdított a pápa.

Ezen a ponton párbeszéd alakult ki a pápa és a gyerekek között. Ferenc pápa megkérdezte tőlük, hogy miért jöttek a misére. Az egyik azt válaszolta: „Azért, hogy lássunk téged!” „Én is örülök, hogy láthatlak benneteket” – válaszolta a pápa derűsen, majd afelől érdeklődött, hogy voltak-e már elsőáldozók, bérmálkoztak-e. A keresztség kapcsán a pápa megjegyezte: „Ez a keresztény élet kapuja, amely után egy hosszú út következik az egész élet során”, majd a János-levél napi gondolata kapcsán megjegyezte, hogy „az igazságban és a szeretetben kell járnunk ezen az úton, mely elvezet egészen a házasságkötés szentségéig. De közben nagyon fontos – szögezte le a pápa –, hogy ezt az utat úgy járjuk és úgy éljük, ahogy Jézus tette.” 

Végül megkérdezte a gyerekektől, hogy az imádságot szentségnek tartják-e. „Nem, az nem szentség, mégis kell imádkoznunk – folytatta a Szentatya a homíliát. – Nem tudjátok, hogy kell imádkoznotok? Az Urat, Jézust imádjuk, aztán imádkozunk Szűz Máriához, hogy segítsenek bennünket ezen az úton, az igazság és a szeretet útján. Ti azért jöttetek, hogy lássatok engem. Rendben van. És Jézust? Vagy Jézust hagyjuk el?” – kérdezte a pápa. „Neeeem!” – válaszolták kórusban a gyerekek.

Jézus most idejön hozzánk, az oltárra, és mindnyájan látjuk őt. Most kérjük Jézustól, hogy tanítson bennünket az igazságban és a szeretetben járni. Kérjük is együtt, hogy igazságban és szeretetben járjunk – zárta szentbeszédét Ferenc pápa.

Forás: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír