Ferenc pápa a Hittani Dikasztérium közgyűléséhez: Szerettessük meg a szentségek üdvös erejét

A Szentatya beszéde kezdetén a Praedicate evangelium kezdetű apostoli konstitúció értelmében leszögezte: „A Hittani Dikasztérium feladata, hogy segítse a római pápát és a püspököket az evangélium hirdetésében az egész világon, miközben elősegíti és védelmezi a hit és erkölcs terén a katolikus tanítás integritását, a hitletéteményből merítve, és egyre mélyebb megértést keresve az új kérdésekkel szemben.”

E feladat megvalósítása érdekében a pápa korábban a Fidem servare motu propriójával két különálló szekciót hozott létre a dikasztériumon belül, mégpedig a tanítási és a fegyelmi részleget. A pápa fontosnak tartotta hozzáértő szakemberek jelenlétét a fegyelmi osztályon belül, hogy biztosítsák a figyelmet és a szigort a hatályos kánoni jogszabályok alkalmazása terén, főként a visszaélések eseteinek kezelésében. Másrészt a pápa nagyobb teret ad és több figyelmet szentel a hittani szekció sajátos küldetésének, ahol nincs hiány képzett teológusokból és szakképzett személyekből, a házassági ügyek hivatalában és a levéltári munkában is, amelynek munkáját 25 évvel ezelőtt nyitotta meg a nagyközönség előtt Szent II. János Pál pápa Ratzinger bíborossal, a kongregáció akkori prefektusával együtt.

A dikasztérium tehát elkötelezett a hit értelmezése terén a mostani korszakváltás idején, és ennek jegyében a pápa a szentségek, a méltóság és a hit kulcsfogalmait tisztázta röviden.

A szentségek témája kapcsán – melynek érvényességéről a dikasztérium éppen a mostani közgyűlése során tanácskozott – a pápa megállapította, hogy

az Egyház élete a szentségekből táplálkozik és növekszik. Emiatt különös gondot kell fordítani azokra, akik kiszolgáltatják őket, és feltárják a hívek előtt kegyelmi kincseiket.

A szentségek révén a hívők képessé válnak a próféciára és a tanúságtételre, hiszen korunknak különösen is szüksége van egy új élet prófétáira, továbbá a felebaráti szeretet tanúira: „Szeressük és szerettessük meg a szentségek szépségét és üdvözítő erejét” – kérte.

A második téma, az emberi méltóság kapcsán a Szentatya hangsúlyozta, hogy

keresztényként ragaszkodnunk kell „az emberi személy elsőbbségéhez és méltóságának védelméhez minden körülmények között”.

A dikasztérium most éppen egy dokumentumot készít elő ebben a témában, amely az Egyház segítségére lehet abban, hogy mindig közel legyen azokhoz, akik a mindennapi életben azért küzdenek, hogy megvédjék azok jogait, akik nem számítanak, és akikről nem gondoskodnak. Így képessé válhatunk a testvériség és a társadalmi barátság új álmával válaszolni mások kizárására vagy figyelmen kívül hagyására.

A harmadik téma, a hit kapcsán a pápa két eseményre emlékeztetett. Először is az Evangelii gaudium kezdetű  apostoli buzdítása kiadásának tizedik évfordulójára, továbbá a jövő évi jubileumra, mely során az Egyház megújítja hitét Jézus Krisztusban, a valóságos Istenben és valóságos emberben, a történelem és a világ reménységében. Nem titkolhatjuk el azonban, hogy a mai világunkban a hit – ahogy XVI. Benedek pápa fogalmazta – „már nem képezi a közös élet magától értetődő előfeltételét, sőt gyakran tagadják, kigúnyolják, marginalizálják és nevetségessé teszik”. Ezért itt az ideje annak, hogy újból és nagyobb szenvedéllyel figyeljünk olyan témákra, mint a hit hirdetése és átadása a mai világban, főként a fiatalabb nemzedékek felé; az egyházi struktúrák és a lelkipásztori munkatársak missziós megtérésére; az új városi kultúrák kihívásaira, és végül, de mindenekelőtt a kérügma központi szerepére az Egyház életében és küldetésében. E tekintetben ma segítséget várnak a dikasztériumtól, hogy

„a hit őrzése” legyen megfontolás és megkülönböztetés tárgya, hogy az egész közösség valódi kérügmatikus lelkipásztori és missziós megtérés felé haladjon,

amely elősegítheti a szinodális úton haladást is, ami pedig lényeges, szép és vonzó a Krisztusban való hit számára, amit a következő jubileum alkalmával ünnepélyesen megújítunk.

Ferenc pápa beszéde végén kitért a közelmúltban megjelent Fiducia supplicans nyilatkozatra is, és megállapította, hogy a „spontán jellegű lelkipásztori áldások” célja, hogy konkrétan felmutassák az Úr és az Egyház közelségét mindazok iránt, akik különböző helyzetekben segítséget kérnek a hit elmélyítéséhez, olykor éppen annak megszületéséhez. Két dolgot emelt ki a pápa. Először is leszögezte, hogy ezekhez a bármiféle liturgikus kereten kívüli áldások vételéhez nem kell erkölcsi tökéletesség, másodsorban pedig azt, hogy amikor egy pár áldást kér és kap, az semmi esetre sem a kapcsolatuk, hanem egyszerűen csak az áldást együtt kérő személyek megáldását jelenti. Tehát nem a kapcsolatot, hanem az embereket áldják meg, figyelembe véve mindig az adott kontextust, az érzékenységet, a helyeket, amelyben az ember él, és annak a legmegfelelőbb módjait – zárta a Hittani Dikasztérium közgyűléséhez intézett beszédét Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír