Ferenc pápa homíliája Kelet-Timorban: Ne féljünk kicsivé válni Isten és egymás előtt!

Az alábbiakban Ferenc pápa teljes szentbeszédének fordítását közöljük.

„Gyermek született nekünk, fiú adatott nekünk” (Iz 9,5).

Ezekkel a szavakkal fordul Izajás próféta Jeruzsálem lakóihoz az olvasmányban, a város virágzásának idején, amelyet azonban sajnos nagy erkölcsi hanyatlás jellemez.

Nagy a gazdagság, de a jólét elvakítja a hatalmasokat, megtéveszti őket, elhiteti velük, hogy elegendők önmaguknak, hogy nincs szükségük az Úrra; és elbizakodottságuk miatt igazságtalanok és önzőek. Így, bár a javak bőségben van, a szegények elhagyatottak és éheznek, az Istennel szembeni hűtlenség terjed, és a vallásgyakorlat egyre inkább puszta formalitássá silányul.

Az első pillantásra tökéletes világ megtévesztő látszata tehát egy sokkal sötétebb, sokkal durvább és kegyetlenebb valóságot takar, melyben nagy szükség van a megtérésre, az irgalomra és a gyógyulásra.

Ezért a próféta új horizontot hirdet honfitársainak, melyet Isten nyit meg előttük, a remény jövőjét, az öröm jövőjét, ahol a visszaélések és a háborúk örökre száműzve lesznek (vö. Iz 9,1–4). Nagy világosság támad számukra (vö. Iz 9,1), mely megszabadítja őket az őket elnyomó bűn sötétségéből, és ezt nem hadseregek erejével, nem fegyverek hatalmával vagy gazdagsággal, hanem egy fiú ajándékával teszi (vö. Iz 9,5–6).

Álljunk meg, és gondolkodjunk el ezen a képen! Isten egy gyermek ajándékán keresztül ragyogtatja fel üdvözítő fényét.

Egy gyermek születése mindenütt ragyogó pillanat, örömteli és ünnepi esemény, és néha jó elhatározásokat is ébreszt bennünk: azt, hogy megújuljunk a jóban, visszatérjünk a tisztasághoz és az egyszerűséghez. Egy újszülött gyermek előtt a legkeményebb szív is meglágyul és gyengédséggel telik meg. Egy gyermek törékenysége mindig olyan erős üzenetet hordoz, hogy a legkeményebb szíveket is megérinti, a harmónia és a derű mozdulatait és elhatározásait hozza magával.

Fivéreim és nővéreim, csodálatos, ami történik, amikor egy gyermek születik!

Isten közelsége egy gyermeken keresztül valósul meg. Isten gyermekké válik, és ez nem csak azért történik, hogy ámulatba ejtsen és meghasson bennünket, hanem azért is, hogy megnyíljunk az Atya szeretete előtt, és hagyjuk, hogy alakítson bennünket, hogy gyógyítsa sebeinket, helyrehozza nézeteltéréseinket, rendbe tegye életünket.

Ez a valóság gyönyörű Kelet-Timorban, mert sok a gyermek. Fiatal ország vagytok, ahol minden szegletben érezhető az élet lüktetése és pezsgése. És a sok fiatal és a sok gyermek jelenléte ajándék, óriási ajándék, mely folytonosan megújítja energiáinkat és életünket. De még erősebb jel, mert teret adni a gyermekeknek, a kicsiknek, befogadni őket, gondoskodni róluk, és kicsivé válni Isten és testvéreink előtt, éppen azok a magatartásformák, amelyek megnyitnak bennünket az Úr cselekvése előtt.

Azzal, hogy gyermekké válunk, lehetővé tesszük Isten cselekvését bennünk.

Ma úgy tiszteljük a Boldogságos Szüzet, mint Királynőt, vagyis egy Király édesanyját, egy olyan királyét, aki kicsiként akart megszületni, hogy testvérünkké váljon, egy alázatos és törékeny fiatal lány „igen”-jét kérve (vö. Lk 1,38).

Mária megértette, olyannyira, hogy úgy döntött: egész életében kicsi marad: mind kisebbé vált, szolgált, imádkozott, eltűnt, hogy helyet adjon Jézusnak, akkor is, amikor ez sokba került neki.

Ezért, kedves fivéreim, kedves nővéreim, ne féljünk kicsivé válni Isten és egymás előtt;

ne féljünk elveszíteni életünket, odaadni az időnket, felülvizsgálni programjainkat, és ha szükséges, átalakítani projektjeinket, nem azért, hogy minimalizáljuk, hanem hogy még jobbá tegyük őket önmagunk elajándékozása és mások elfogadása által.

Mindezt jól szimbolizálja e föld két gyönyörű hagyományos ékszere, a Kaibauk és a Belak. Mindkettő nemesfémből készül; ez azt jelenti, hogy fontosak.

Az előbbi a bivaly szarvát és a nap fényét szimbolizálja, és magasan, homlokdíszként, valamint a lakóházak tetején helyezik el. Az erőt, az energiát és a meleget szimbolizálja. Jelképezheti az életadó Isten erejét is.

Továbbá fejmagasságban és a házak tetején elhelyezve arra emlékeztet, hogy az Úr igéjének fényével és kegyelmének erejével mi is együttműködhetünk döntéseinkkel és cselekedeteinkkel a megváltás nagy tervében.

A második, a Belak, amelyet a mellkason viselnek, az elsőt egészíti ki. A hold finom fényét idézi, mely alázatosan visszatükrözi éjszaka a nap fényét, és mindent szelíd fényárba borít. Békéről, termékenységről és szelídségről beszél, ugyanakkor az anya gyengédségét szimbolizálja, aki szeretetének finom visszatükröződésével mindent, amihez hozzáér, ugyanabban a fénybe von, amelyet ő maga Istentől kap.

Kaibauk és Belak, az Atya és az Anya ereje és gyengédsége. Így nyilvánítja ki az Úr a szeretetből és irgalomból álló királyságát.

Kérjünk együtt valamennyien ebben az eucharisztiában, hogy nőként és férfiként, Egyházként, társadalomként vissza tudjuk tükrözni a világban a szeretet Istenének erős-gyengéd fényét, annak az Istennek a gyengéd fényét, aki - ahogyan a válaszos zsoltárban imádkoztuk – „felemeli a nincstelent a porból, felsegíti a szegényt a sárból, hogy helyet adjon neki a fejedelmek között” (Zsolt 113,7–8).

* * *

Kedves testvéreim, sokat gondolkodtam azon, mi a legjobb Timorban? A szantálfa, a halászat – nem ez a legjobb. A legjobb az emberek. Nem tudom elfelejteni az embereket az út szélén a gyerekekkel! Mennyi gyereketek van! A legjobb ebben a népben a gyerekek mosolya. És annak a népnek, amely megtanítja mosolyogni ezeket a gyerekeket, annak a népnek van jövője.

De legyetek óvatosak, mert azt mondják nekem, hogy egyes strandokon krokodilok ólálkodnak! Olyan krokodilok, amelyek úszva jönnek, és erősebb a harapásuk, mint amilyennel elbírunk. Legyetek résen!

Legyetek résen ezekkel a krokodilokkal szemben, melyek meg akarják változtatni a kultúrátokat, meg akarják változtatni a történelmeteket!

Maradjatok hűségesek! Ne közeledjetek ezekhez a krokodilokhoz, mert harapnak, nagyot harapnak.

Békét kívánok nektek.

Kívánom, hogy továbbra is sok gyermeketek legyen, ennek a népnek a mosolya gyermekeitek legyenek. Vigyázzatok a gyermekeitekre, de vigyázzatok az idősekre is, akik ennek a földnek az emlékezetét jelentik!

Köszönöm, köszönöm szépen szereteteteket, hiteteket! Reménnyel haladjatok előre!

És most kérjük az Urat, hogy áldjon meg mindannyiunkat! Utána pedig eléneklünk egy éneket Szűz Máriának.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatikáni Hírszolgálat

Magyar Kurír