Ferenc pápa homíliája a lelkigyakorlatozó papság szentmiséjén

A lelkigyakorlat idei témája: „Meghívást kaptunk az életszentségre az új evangelizáció távlatában”.

Ferenc pápa június 12-én, pénteken délután érkezett a székesegyházba, ahol elmélkedést tartott, majd szentmisét mutatott be a világ minden részéről érkezett több ezer pap számára.

A Szentatya Jézus Szent Szívének ünnepén spanyol nyelven mondott homíliát, melyben Isten gyöngédségéről elmélkedett. Emlékeztetett többek között azokra a kopt keresztényekre, akiket az Iszlám Állam milicistái néhány hónappal ezelőtt lefejeztek.

A líbiai partokon a huszonhárom kopt vértanú biztos volt abban, hogy Isten nem hagyta őket magukra, és hagyták, hogy lefejezzék őket Jézus nevével az ajkukon. Tudták, hogy miközben levágták a fejüket, Isten nem hagyta el őket – hangsúlyozta a pápa, és a kegyetlen és drámai eseményre utalva „vértanúk”-nak nevezte a kivégzett koptokat, akik példát adtak a maradéktalan Istenre hagyatkozásról.

Ferenc pápa idézett a szentmise első olvasmányából, Ozeás könyvének 11. fejezetéből, amelyben Isten elmondja népének, mennyire szereti, gondozza őt. Amit Isten népének mond, mindnyájunknak mondja – mutatott rá. – „Olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt; lehajoltam hozzá, enni adtam neki“. A szeretet kötelék a szabadságban, megköt, de úgy, hogy szabadon válaszolhass szereteteddel. Ezekben a szavakban mindnyájan felismerhetjük saját történetünket. A félelem, a bizonytalanság pillanataiban Isten így szól hozzánk: „Ha mindezt megtettem érted, hogy gondolhatod, hogy magadra hagylak?”

Isten gyöngédsége egy atya szeretetvallomása gyermekének, mindnyájunknak – mondta a Szentatya. – Hányszor gondolok arra, hogy félünk Isten gyöngédségétől, és ezért nem hagyjuk, hogy saját magunkban megtapasztaljuk azt? Ezért hányszor vagyunk kemények, szigorúak, hányszor büntetünk! Gyöngédség nélküli lelkipásztorok vagyunk. Mit mond nekünk Jézus Lukács evangéliumának 15. fejezetében? Arról a pásztorról szól, aki észrevette, hogy csak kilencvenkilenc juha van, egyet elveszített. A kilencvenkilencet kulcsra zárta, és elindult, hogy megkeresse a hiányzót, amelyet a tüskés bokrok tartottak fogva. Nem ütötte meg, nem tett szemrehányást, hanem karjai közé vette, magához szorította, és ápolta, mert megsebesült.

Ti is ezt tegyétek plébániai híveitekkel, amikor észreveszitek, hogy hiányzik egy a nyájból – buzdított a pápa. – Vagy hozzászoktunk, hogy olyan egyház vagyunk, amelynek nyájában csak egy bárány van, és hagyjuk, hogy a többi kilencvenkilenc elvesszen a hegyekben? Ne feledkezzünk meg Isten gyöngédségéről, amely „isteni kegyelem”. Jézus szíve mindig készen áll, hogy megnyíljon, amikor magányosak vagyunk, irányt veszítettünk és elvesztünk.

Olyan Istenben hiszünk, aki megtestesült, és van szíve. Ez a szív ma szól hozzánk: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, és meg vagytok terhelve: én felüdítelek titeket“ (Mt 11,28). A kicsinyekkel azonban bánjatok gyengéden, ugyanazzal a gyöngédséggel, amellyel én gondozom őket. Ezt mondja nekünk ma Jézus szíve, és ezen a szentmisén ezt kérem nektek és magamnak is – zárta homíliáját a világ papságának harmadik lelkigyakorlatán Ferenc pápa.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír