Ferenc pápa homíliája Sasváron: Amikor az Egyház megáll, megbetegszik

Ferenc pápa teljes homíliájának fordítását közreadjuk.

A jeruzsálemi templomban Mária az agg Simeon felé tárja karját, aki karjába foghatja Jézust, és felismerheti őt, mint az Izrael üdvösségére küldött Messiást. Ebben a jelenetben azt szemléljük, ki is Mária: ő az édesanya, aki nekünk adja Fiát, Jézust. Ezért szeretjük és tiszteljük őt. És a szlovák nép hittel és áhítattal jön erre a sasvári nemzeti kegyhelyre, mert tudja, hogy Mária az, aki Jézust adja nekünk. Ennek az apostoli útnak a „logójában” egy út van, ez egy szív belsejébe van rajzolva, a szív felett pedig a kereszt: Mária az út, aki Krisztus szívébe vezet bennünket, aki szeretetből életét adta értünk.

A hallott evangélium fényében Máriára mint a hit példaképére tekinthetünk. A hit három jellemzőjét ismerjük fel: úton lét, prófétálás és együttérzés.

Mindenekelőtt Mária hite útnak induló hit. A fiatal názáreti lány, miután meghallotta az angyal híradását, „útnak indult, és a hegyekbe sietett” (Lk 1,39), hogy meglátogassa és segítse unokanővérét, Erzsébetet. Nem tekintette kiváltságnak a meghívást, hogy a Megváltó anyja legyen; nem veszítette el alázatosságának egyszerű örömét amiatt, hogy az angyal meglátogatta; nem maradt mozdulatlan, hogy önmagát szemlélje otthonának négy fala között. Épp ellenkezőleg, úgy élte meg a kapott ajándékot, mint teljesítendő küldetést; érezte, hogy ki kell nyitnia az ajtót és el kell hagynia a házat; életet és testet adott annak a türelmetlenségnek, amellyel Isten minden embert el akar érni, hogy szeretetével megmentse. Ezért

Mária útnak indul: a szokások kényelme helyett az út bizonytalanságait választja, az otthon stabilitása helyett az út fáradalmait, a nyugodt vallásosság biztonsága helyett az önmagát kockára tevő hit bátorságát, szeretetajándékká teszi magát a másikért.

A mai evangéliumban is azt látjuk, hogy Mária úton van: Jeruzsálem felé, ahol férjével, Józseffel együtt bemutatja Jézust a templomban. Egész élete út lesz Fia nyomában, mint első tanítvány, egészen a Golgotáig, a kereszt lábáig. Mária mindig úton van.

Így Szűz Mária e szlovák nép hitének példaképe: egy olyan hité, amely útnak indul, amelyet mindig egyszerű és őszinte áhítat vezérel, mindig zarándokolva, az Urat keresve. És miközben úton vagytok, legyőzitek a statikus hit kísértését, mely megelégedne egy-két szertartással vagy régi hagyománnyal, ehelyett kiléptek önmagatokból, hátizsákotokban hordjátok örömeiteket és bánataitokat, és életeteket az Isten és testvéreitek iránti szeretet zarándoklatává teszitek. Köszönöm ezt a tanúságtételt! És kérlek benneteket, mindig maradjatok úton! Ne álljatok meg! És szeretnék még hozzátenni egy dolgot. Azt mondtam, hogy ne álljatok meg, mert

amikor az Egyház megáll, megbetegszik; amikor a püspökök megállnak, megbetegítik az Egyházat; amikor a papok megállnak, megbetegítik Isten népét!

Mária hite egyben prófétai hit is. Életével a názáreti fiatal lány Isten történelemben végzett munkájának próféciája, Isten irgalmas cselekvésének próféciája, amely felborítja a világ logikáját, mert felemeli az alázatosakat és letaszítja a kevélyeket (vö. Lk 1,52). Az „Úr szegényeinek” képviseletében, akik Istenhez kiáltanak és várják a Messiás eljövetelét, Mária Sion leánya, akit Izrael prófétái meghirdettek (vö. Szof 3,14–18), a Szűz, aki a „velünk lévő Istent”, az Emmánuelt foganja (vö. Iz 7,14). Szeplőtelen Szűzként Mária hivatásunk ikonja: hozzá hasonlóan mi is arra kaptunk meghívást, hogy szentek és szeplőtelenek legyünk a szeretetben (vö. Ef 1,4), hogy Krisztus képmásává váljunk.

Izrael próféciája Máriában éri el csúcspontját, mert ő Isten testté lett Igéjét, Jézust hordozza méhében. Ő teljes mértékben és véglegesen beteljesíti Isten tervét. Simeon Jézusról azt mondja anyjának: „Ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, melynek ellentmondanak” (Lk 2,34).

Ezt ne felejtsük el:

a hitet nem lehet életet megédesítő cukorkává redukálni. Nem lehet! Jézus az ellentmondás jele.

Azért jött, hogy fényt hozzon oda, ahol sötétség van, hogy a sötétséget napvilágra hozza és megadásra kényszerítse. A sötétség ezért harcol mindig ellene. Aki elfogadja Krisztust és megnyílik előtte, az újraéled; aki elutasítja őt, az sötétségbe burkolózik és tönkreteszi magát. Jézus azt mondta tanítványainak, nem azért jött, hogy békét hozzon, hanem kardot (vö. Mt 10,34): igéje ugyanis mint kétélű kard behatol életünkbe, és elválasztja a világosságot a sötétségtől, és választásra késztet bennünket. Azt mondja: „Válassz!” Jézus előtt nem maradhatunk langyosak, „nem tarthatunk két vasat a tűzben”. Nem, ezt nem szabad! Őt befogadni annak elfogadását jelenti, hogy ő feltárja ellentmondásaimat, bálványaimat, a gonosz sugallatait; és hogy ő feltámadássá legyen számomra, aki mindig talpra állít engem, kézen fog és segít újrakezdeni. Mindig talpra állít!

Szlovákiának is ma épp ilyen prófétákra van szüksége. Nektek, püspököknek, prófétáknak kell lennetek, akik ezen az úton járnak!

Nem arról van szó, hogy ellenségesek legyünk a világgal, hanem arról, hogy „az ellentmondás jelei” legyünk a világban. Olyan keresztények, akik képesek felmutatni életükkel az evangélium szépségét.

Akik párbeszédet szőnek, ahol az álláspontok megmerevednek; akik felragyogtatják a testvéri életet, ahol a társadalom gyakran megosztott és ellenséges; akik a befogadás és a szolidaritás jó illatát árasztják, ahol gyakran a személyes önzés és a kollektív önzés kerekedik felül; akik védik és őrzik az életet, ahol a halál logikája uralkodik.

Mária, az útonlét anyja, útnak indul; Mária, a prófécia anyja; végezetül Mária az együttérzés anyja. Hite együttérző. Ő, aki „az Úr szolgálóleányának” nevezte magát (vö. Lk 1,38), és aki anyai gondoskodással törődött azzal, hogy a kánai menyegzőn ne legyen hiány borból (vö. Jn 2,1–12), osztozott Fiával a megváltás küldetésében, egészen a kereszt lábáig. Abban a pillanatban, a Golgotán átélt szívtépő fájdalomban megértette Simeon próféciáját: „A te lelkedet is tőr járja át” (Lk 2,35). A haldokló Fiú szenvedése, aki magára vette az emberiség bűneit és szenvedéseit, őt is átjárta. Jézus, a testében meggyötört, a gonosz által eltorzított Fájdalmak Férfia (vö. Iz 53,3); Mária, a lelkében meggyötört, az együttérző anya, aki összegyűjti könnyeinket, vigasztal, és a Krisztusban végbement végső győzelemre mutat.

És a Fájdalmas Szűzanya egyszerűen ott marad kereszt alatt. A kereszt alatt áll. Nem menekül el, nem próbálja menteni magát, nem használ emberi fortélyokat, sem lelki érzéstelenítőket, hogy elmeneküljön a fájdalom elől.

Ez az együttérzés bizonyítéka: ott maradni a kereszt alatt. Ott maradni könnyáztatta arccal, de azzal a hittel, hogy Fiában Isten átalakítja a fájdalmat és legyőzi a halált.

Mi is, a Fájdalmas Szűzanyára tekintve, nyíljunk meg arra a hitre, amely együttérzéssé válik, amely az élet megosztásává válik azok felé, akik sebzettek, akik szenvednek, akiknek nehéz keresztet kell vállukon hordozniuk. Arra a hitre, amely nem marad elvont, hanem húsbavágó lesz számunkra, és együttérzésre késztet a rászorulókkal. Ez a hit, Isten stílusában, alázatosan és csendesen, enyhíti a világ fájdalmát, és üdvösséggel öntözi a történelem barázdáit.

Kedves testvéreim, az Úr adja meg nektek, hogy mindig csodálkozással és hálával gondoljatok a hit ajándékára! És a Fájdalmas Szűzanya nyerje el számotokra azt a kegyelmet, hogy hitetek mindig úton lévő maradjon, próféciát lélegezzen és együttérzésben gazdag hit legyen!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Michal Svítok/TASR/TK KBS;  Martin Baumann/TASR/TK KBS 

Magyar Kurír