Ferenc pápa sajtótájékoztatója Albániából hazafelé

A sajtótájékoztatót Federico Lombardi szentszéki szóvivő nyitotta meg ezekkel a szavakkal: „Nagyon hálásak vagyunk a Szentatyának, hogy ismét itt van velünk. Jóllehet ez egy nagyon sűrű nap volt. Néhány, valóban csak pár kérdés erejéig rendelkezésünkre áll az út alatt. Elfogadtuk, hogy elsőként három albán kollégánk tegye föl kérdéseit, akik idefelé is velünk tartottak: eljöttek Rómába, hogy Önnel utazhassanak, most pedig ismét visszatérnek Rómába, hogy Önnel együtt fejezzék be ezt az utat. A három albán televízió munkatársai. Mira Tuci asszonynak adom a szót, az albán nemzeti televíziótól.”

– Szentatyám, az albánok körül jártak gondolatai, amikor elhagyta Albániát. Az albánok körül, akik sokat szenvedtek, de egyben toleránsak is. Tudná jellemezni másképp is az albánokat, természetesen a fészkéhez visszataláló sas képén kívül?

– Szeretnék kijavítani valamit a mondatában. A szenvedést, melyben az albánoknak része volt, közelről tapasztalhattam magam is. Ám, hogy toleráns lenne… kicserélem a szót. Nem toleráns az albán nép, inkább testvéri érzésű. Képes testvérként tekinteni másokra: ez több. Ezt láthatjuk abban, ahogy együtt élnek, illetve dolgoznak az iszlám hitűek, az ortodoxok és a katolikusok. Testvérekként munkálkodnak együtt. Már kezdettől fogva megérintett egy másik dolog is: az ország fiatalsága. Amikor erről beszéltem, azt mondták nekem, hogy ez Európa legfiatalabb országa. E testvéri együttműködésnek köszönhetően Albániában kiemelkedő fejlődés mutatkozik mind a kultúra, mind a kormányzás terén.

– Szentatyám, amikor Tirana főutcáján a kommunista rezsim idején vértanúságot szenvedett egyháziak képmásai alatt haladt el, egy olyan országban, amelyre a hatalom 25 évig rákényszerítette az ateizmust, milyen személyes érzések voltak Önben?

– Két hónapja tanulmányozom Albánia e nehéz időszakát és egy kicsit az ország történetének kezdeteit is, hogy megértsem... Gyönyörű és erőteljes kulturális hagyományotok van már a kezdetektől fogva. Tanulmányoztam ezt az időszakot, amely kegyetlen volt: borzasztóan nagy volt a kegyetlenség. Amikor láttam ezeket a portrékat – nemcsak katolikusokét, ortodoxok és iszlámhívők képei is voltak közöttük –, a hozzájuk intézett szavakra gondoltam: „Ne higgy Istenben!” „Én pedig hiszek” – mire bumm, végeztek velük. Ezért mondom azt, hogy mindhárom felekezet tanúságot tett Istenről, most pedig testvériességük példáját mutatják meg.

– Szentatyám, meglátogatta Albániát, amely egy muszlim többségű ország. A látogatásra azonban egy nagyon kényes időszakban került sor: Ön kijelentette, hogy a harmadik világháború már elkezdődött. Látogatása az albánoknak szólt csupán, vagy túlmutat ezen?

– Túlmutat. Albánia a béke, az együttélés és az együttműködés azon útján jár, amely más országoknak is szól, ahol hasonlóan különböző népcsoportok élnek. Ön azt mondta: „muszlim többségű ország”. Igen, az, de nem muszlim ország. Ez egy európai ország. Ez számomra meglepetés volt. Albánia egy európai ország, éppen kultúrája – az együttélés kultúrája – és történelme miatt.

– Szentatyám, Ön Albániát látogatta meg most Európában, hová vezetnek következő útjai?

– A földrajzot nem tudjuk megváltoztatni. Legközelebb november 25-én Strasbourgba utazom az Európa Tanácshoz és az Európai Parlamentbe. Majd valószínűleg 28-án indulok Törökországba, hogy részt vegyek Szent András 30-i ünnepén Bartolomeosz pátriárkával.

– Szentatyám, megértettük, hogy az Ön nézőpontja Albániáról eltér az általában vett európai nézőponttól – az Európai Unióra gondolok itt. Egy olyan országot választott egyik első európai útja céljaként, amely periférián lévőként nem tagja az Európai Uniónak. Mit üzen azoknak, akik számára csak a „hatalmasok” Európája létezik?

– Az én utam volt maga az üzenet, a jel: egy jel, amit szerettem volna fölmutatni.

– Szentatyám, azt hiszem, mindannyian először láttuk sírni Önt. Nagyon megérintette az a találkozó (a pápa a kommunista diktatúra túlélőivel találkozott – A szerk.): úgy hiszem, az Ön számára ez volt utazása egyik legmegindítóbb pillanata.

– Megérintő, amikor egy hitvalló saját maga mondja el szenvedését! Azt hiszem, mindannyian, akik ott voltunk, meghatódtunk: mindenki. Úgy beszéltek, mintha nem magukról beszéltek volna, semlegesen, alázattal. Ez nagyon jót tett nekem! Nagyon köszönöm, és jó étvágyat a vacsorához!

Magyar felirathoz kattintson a videolejátszó jobb alsó sarkában található „Feliratok” ikonra, s válassza ki a magyar nyelvet.

Fordította: Korponai Gábor SJ

Magyar Kurír