Az emberi kapcsolatok kulcsa a szív – írta a pápa a havilap új számában, válaszolva a római édesapa levelére, akinek a válás felforgatta az életét. Csak családjaink szívéből kiindulva sikerül majd a különféle elgondolásokat és akaratokat egyesíteni és összebékíteni, hogy a Lélek úgy vezessen minket, mint testvéreket. Ugyanis a megbékélés a szív feladata – fejtette ki válaszában a pápa.
Giorgio megosztotta, hogy öt év házasság után vált el feleségétől neje kérésére, mert az asszonynak egy másik kapcsolata lett. Volt feleségével egy közös lányuk van. Évekkel később a nő útlevelet kért a bírótól a gyermek számára, hogy Athénba költözhessenek új élettársával, aki görög származású volt. A bíró megtagadta a kérést. Egy hónappal később Giorgiót letartóztatták, mert kocsijában, míg a lánya nála volt, a rendőrség kokaint talált. „A börtönben sokat imádkoztam Pietrelcinai Pio atyához – idézte fel az apa. – Nyolc nappal később, csodálatos módon (így fogalmaztak az ügyészek és a rendőrök) kiderült az igazság, és szabadon engedtek.” Aztán elítélték a volt anyósát és két bűntársát, akik tőrbe csalták Giorgiót, és kábítószert csempésztek az autójába.
Az apa megosztotta, miként alakította át a kapott rosszat másnak adott jóvá, és így legyőzte magában a gyűlöletet és a bosszút. „Az egyetlen utat választottam, ami megmentette az életemet; úgy reagáltam, hogy az évek során sok hasonló sorsú, érintett embert bevontam, hogy olyan családjogi reformokat érjünk el, melyek garantálják az elvált szülők gyermekeinek jogait, hogy egyszerűen szerethessék szüleiket és nagyszüleiket.” Ferenc pápától azt kérte, hogy segítsen megvédeni a gyermekeknek ezt az elidegeníthetetlen jogát, és aláhúzta, hogy meg kell állítani az erőszakot, amelyben a gyerekeket eszközként használják zsarolással, elnyomással, melyek nagyon súlyos családi tragédiákhoz, gyilkossághoz, öngyilkossághoz is vezethetnek.
„Giorgio története a béke tanúságtétele”, mely bátorít minket a háborúktól, gyűlölettől lángoló világban, amely a remény drámai válságát éli át – írta válaszában a Szentatya. Saját érdekeink nevében erőszakkal élünk és eltapossuk egymást, mert így akarjuk saját jólétünket építeni, holott ezzel ártunk magunknak. Ez történik a világszinten is a megszállások és konfliktusok esetében, mint ahogy személyes vagy családi életünkben. A pápa csatlakozva Giorgio törekvéséhez, annak a kívánságának adott hangot, hogy szülessenek egyre megfelelőbb törvények, melyek az elvált szülők gyermekeinek lehetővé teszik a találkozást, az érzelmi biztonságot és a szeretetteljes fejlődést valamennyi családtagjukkal kapcsolatban.
A Piazza San Pietro folyóirat hasábjain a római édesapának címzett válaszában a pápa azt kérte a keresztény közösségektől, hogy álljanak a sebzett családok mellé, hogy a gyerekek sose váljanak apukájuk vagy anyukájuk „túszaivá”. Olykor az emberi szív önzésének túszaivá válunk, ami elcsúfít minket. Nem tesz széppé az önzés – jegyezte meg a Szentatya, aki arra buzdította a szülőket, hogy ne ejtsék túszul gyermekeiket, hanem szeressék és óvják őket. Vigyázzanak az ajándékozással is, mert azzal zsarolhatják a gyerekeket, hogy elszakítsák őket a másik szülőtárs szeretetétől. Az ilyen ajándékok csak illúziók, melyek elveszik a szeretet igazságát. Válasszák a tiszteletet és a gyengédséget, az irgalmas igazságosságot, ne pedig a bosszút és a sértődést.
Végül Ferenc pápa hozzátette: olyan hálózatokat kell létrehozni, ahol terjeszthetjük a reményt, mely megszabadíthat minket a rossz kötelékeitől, hogy gyógyuljunk, felálljunk és a rosszat jóvá alakítsuk.
Forrás: Vatikáni Rádió
Illusztráció (archív): Lambert Attila
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria