Ferenc pápa írt előszót Zdzisław Józef Kijas Assisi Szent Ferenc reguláját bemutató új könyvéhez

A fereces Regula olyan szabályzat, amelynek középpontjában az evangélium és annak tanításai állnak. „Azoknak, akik hozzá fordulnak, Szent Ferenc megmutatja, hogy Jézus az egyetlen Mester; a választás lényege abban áll, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus nyomdokait kövessük”.

Szent Feren „az emberi életek mestere”, mert társai életét „az öröm és a szeretet teljessége felé” irányította. Ő „a megkülönböztetés mestere” is, mint ahogyan arról A Három Társ legendája  is tanúskodik: „Kitartott az imában, hogy az Úr megmutassa hivatását”. „Senkinek nem árulta el titkát, és nem fogadta el senkinek a tanácsát, egyedül Istenét, aki irányt szabott az útjának, és néha Assisi püspöke útjának is.”

Ferenc pápa a kötet előszavában dicséri a Regula „egyszerűségét és szellemiségét”, mivel „mindenki megteheti ezeket a lépéseket anélkül, hogy lemondana származási helye és kultúrája egyediségéről”. 

Assisi Szent Ferenc az evangéliumból merítette annak a szabályzatnak az „erejét és illatát”, amelyet a felebarát felé nyitott, határtalan közösségeknek szánt. „Egy közös élet folyamatának történetét mutatja be, amely az evangélium lényegét, a keresztény élet kérügmáját, hirdetését helyezi a középpontba.”

A pápa a Regula műfaját nem „akadálypályaként” határozza meg, hanem „iránytűként, amely vezeti és kíséri az úton lévőt”. Szabályzatában Assisi Szent Ferenc megerősítette, hogy „nem annyira a részletek iránti megszállottság adja az ember lényegét”, éppen ellenkezőleg: „örömteli és támogató életterv” akkor érlelődik meg, amikor „elfogadjuk a kihívást, hogy újraértelmezzük életünk történetét”.

Jézus egyetemes, erős és vonzó szeretetének felfedezését követően a Regula nem választja el, nem osztja meg vagy állítja szembe a különbségeket, hanem megnyílik egy közös útra. „A különféle nehézségek, erőfeszítések és elbukások ellenére mindannyian felfedezzük, hogy soha nem járunk egyedül, hanem mindannyian kapcsolatban vagyunk egymással.”

A Szentatya rámutat arra az elhívásunkra, hogy legyünk „tartóállványok”, hogy még nagyobb állványzatot alakítsunk ki az Egyház helyreállításához. Ez „ugyanaz a küldetés, amelyet Ferenc, a szeráfi atya elfogadott az Úrtól”. Ferenc szabályzata arra ösztönzi a szívet és az elmét, hogy „műveljük emberségünket, ápoljuk kapcsolatunkat Istennel és másokkal”, és az út során fokozatosan „elhozza annak örömét, hogy a Szeretet hívott el, hogy szeressünk”. A szabályzat egyben „a szellem ereje is, amely arra buzdít bennünket, hogy szabaduljunk meg mindentől, ami elnehezíthet”.

Ferenc pápa felidézi Celanói Tamás leírását Assisi Szent Ferencről, aki már „teljesen megváltozott szívében, és közel áll ahhoz, hogy testében is megváltozzon”. A pápa szerint ez volt Ferenc életpályája, aki „maga is a Regula élő formája lett”.

A szabályzatnak nem az volt a célja, hogy hozzáláncoljon „a valóságtól elvont parancsok súlyához”, vagy ezeket ránk kényszerítse. Ehelyett „figyelembe veszi az egyes emberek konkrét jellegzetességét, hogy megszabadulhassunk attól a vékony és szinte láthatatlan száltól, amely fogságban, elzárva és elszigetelten tart bennünket, mint kismadarat, akit a lábánál fogva megkötöztek, és arra kényszerül, hogy ketrecbe zárva éljen”.

„Lassan belépve Krisztus lépteinek mértékébe, kifejlődik a hajlam minden jóra”. Ez a „nyitottság Isten és mások felé, hogy eljuthassunk az egész emberi családot befogadó Mennybe, békében és örömben élhessünk, szabad és a világra nyitott szívvel, Jézus szeretetének sójával. Ez a só a Regula igazi gyümölcse” – zárja Ferenc pápa Zdzisław Józef Kijas Brulicante di vita (Élettel telve) című új könyvéhez írt előszavát.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Wikimedia Commons

Magyar Kurír